A természet kalendáriuma (CCCXXVII.)

Hozunk egyre hozunk magunkba

idegen leveleket a széllel

és ki tudná a szemünk mit akar

befogni egyetlen nyilallással

és mért tűnnek el tömör határok

a semmibe visszalépdelő nyárral

Az egyensúlyban egyetlen apró nyílás

foszló derű és készülő megnyugvás

Itt valami beleárvul az őszbe

valami észrevétlen üresedne

kifakulnának a napkarikák

ha tudnád…

és ha tudnám hogy ezzel

én vagyok aki utoljára szentel

őszi szavakat hulló szerelemnek

szél vidd el – szél hozd meg

 

– így varázsol Őszt körénk a három éve elhunyt Adonyi Nagy Mária költő. Elégiája meghökkentő képeivel az 1974-ben megjelent Varázslataink antológiáról fuvallatnyi port söpör 2018 őszébe. Október 6-án lenne 67 éves.

 

Üres a leheletnyi tér

egy bukó levél beleér

s elérhetetlenséggel telítődnek

halkuló szűnő keringések.

 

Szélsodorta hulló levelek árvulnak bele az elérhetetlenségbe. Arad ege. Vásárhelyé, Váradé, Sepsiszentgyörgyé, Gernyeszegé. Szászváros ege. Szebené, Tordáé. Fák lombvöröse, sárgája, lilája jajdul a tájba.

2018-ban, a magyar Országos Erdészeti Egyesület által szervezett szavazás alapján az év fája az olajfafélék családjába tartozó virágos kőris (Fraxinus ornus) lett. A Fraxinus nemzetség mintegy 65 fajának nagyobb része Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában él. A Kárpát-medencében a magas kőris, a magyar és az idei év fája, a virágos kőris őshonos. Erdőalkotó. Legészakibb előfordulása a Kárpát-medence. Szórványosan a déli kitettségű lejtők mészkedvelő tölgyeseiben fordul elő. A molyhos tölggyel és a cserszömörcével együtt karsztbokor erdőket alkot, de karsztbükkösben is gyakori. Fiatalon félárnyéktűrő, később fényigényes. Növekedése 20-30 éves kora körül szinte teljesen leáll, átlagosan 80-100 évig él. Törzse igen hamar elágazik, egész alacsonyan villásodik. Tőről kiválóan sarjad. Magassága a környezetfüggő: 6-20 m. Koronája laza, de terebélyes. Kérge fiatalon sima, világosszürke, idősebb korában rücskösen repedezik, feketésszürkére sötétedik. A barnászöld, zöldesszürke vagy hamuszürke hajtásokat finom paraszemölcsök pontozzák. Világosszürke rügyei szürkésbarnán molyhosak, télen nemezesen szőrösek. A csúcsrügyek nagyok, gúla alakúak, a szürkésbarna hónaljrügyek kisebbek, gömbölydedek, kétpikkelyűek. Páratlanul szárnyalt, szabálytalanul fűrészelt levelei 5-9 levélkéből állnak. A levéllemez színe középzöld, a fonákja világoszöld. A fonákon lévő főér rozsdabarnán szőrözött. Őszi lombja a sárgától a liláig sokféle színárnyalatban pompázik.

Kőriseink között egyedülállóan rovar beporzású, és virágainak sziromlevele is van. Nevét is innen kapta. Illatos bugavirágzata fehér habra emlékeztet. Lombfakadás után nyílik, hamar hervad. Őszre beérő vörösbarna, lándzsa alakú szárnyas lependék termései fürtökben lógnak.

Melegigényes faj. Nemcsak a szárazságot, de a légszennyezést is jól viseli, ezért és feltűnő virágzata miatt díszfának is kedvelt, de sziklakopárok fásítására is, elegyfaként, kiválóan alkalmas. Kettős színű fája kemény és nagyon rugalmas. Beltéri burkolatok alapanyagát képzi. De főleg tűzifa lesz belőle.

Gyógyhatású anyagai között tannin típusú cseranyagok, flavonoidok, reumát enyhítő kumarin, vízhajtó hatású mannitol és káliumsók találhatóak. Szárított levelét régen cukorral megfőzték: gyulladáscsökkentő, reuma vagy köszvény kezelésére különösen alkalmas. Keverve fekete ribizli levelével és mentával frissítő, kellemes teát ad. A fiatal hajtásokat júniusban és júliusban gyűjtik. Forrázatukat vesekő ellen, vizelethajtóként használják. A kőrisfa kérge (régi nevén európai kinin) lázcsillapító, étvágyfokozó, s ízületi bántalmak esetén is javasolták. A kérget a 3-4 éves tavaszi nedvesebb hajtásokról érdemes lehántani.

A virágos kőrist nevezik mannakőrisnek is, mert bemetszett kérgéből édes lé csepeg, amiből főként a mediterrán térségben mézillatú (mannát) készítettek. Enyhe hashajtó hatású; s a cukorbetegek édesítőként használhatják.

108 éve, 1910. október 7-én született Sepsiszentgyörgyön Szász Kálmán gyógyszerész. Bukarestben gyógyszerészi, Kolozsváron kémia-fizika szakos oklevelet szerzett. 1939-től a budapesti Egis Gyógyszergyárban az analitikai laboratórium vezetője, 1945-től a Richter gyógynövényosztályán dolgozott, 1954-től a növénykémiai osztály vezetője volt. Az anyarozs és a gyűszűvirág hatóanyagainak kutatása során forradalmasította a növényi hatóanyagok kivonását. Nevéhez fűződik a télizöld meténgből (Vinca minor L.) készített Cavinton előállítása.

144 éve, 1874. október 8-án Gernyeszegen született a tragikus sorsú gróf Bethlen István jogász, 1921-31 között Magyarország miniszterelnöke. Mivel bécsi és budapesti egyetemi tanulmányai mellett 1900-ban a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is diplomát szerzett mezőgazdászként, illik róla is megemlékezni A természet kalendáriumában. Főbb művei között említendő az 1913-ban íródott A magyar birtokpolitika feladatai Erdélyben.

48 éve, 1970. október 9-én halt meg a szászvárosi születésű Zalányi Béla paleontológus. Kolozsvárott, majd Budapesten folytatta tanulmányait. 1911-51 között budapesti középiskolai tanár, 1951-től a Földtani Intézet kutatója volt. Kutatási területe a kőolajkutató fúrások őslénytani vonatkozásai, amivel nagyban hozzájárult a szénhidrogén-lelőhelyek paleontológiai prognosztizálásához.

193 éve, 1825. október 12-én halt meg a szebeni születésű Müller Ferenc József minerológus, a tellúr felfedezője. A magyarországi bányászat kiemelkedő művelője a bécsi egyetemen filozófiát és jogot tanult, majd a selmeci Bányászati Akadémián szerzett oklevelet. 1768-ban a dél-magyarországi bányákhoz került bányamérnöknek, 1770-ben a bánáti bányák igazgatója lett, majd bányatanácsos volt Erdélyben. 1788-ban II. József az összes erdélyi bányák vezetőjévé nevezte ki, 1798-tól pedig Bécsben az erdélyi főbányahivatal igazgatójaként dolgozott 20 éven át. 1778-ban Tirolban ő fedezte fel a turmalin nevű drágakövet, 1783-ban Erdélyben pedig a tellúr-aranyércet. Az opál egy nemét, a hyalithot róla nevezték el Müller-üvegnek.

127 éve, 1891. október 12-én látta meg a napvilágot Tordán Tulogdi János geológus-geográfus, az erdélyi turistamozgalom egyik kezdeményezője, a természetvédelem egyik legkorábbi szószólója. A kolozsvári tudományegyetemen tanári oklevelet, a budapesti tudományegyetemen doktori diplomát szerzett a Kolozsvár környékének pleisztocén képződményei szakdolgozatával. 1918-tól 1945-ig középiskolai tanár volt a kolozsvári Református Kollégiumban. A kolozsvári tudományegyetemen 1943-tól magántanár. 1945-ben a Bolyai Egyetem földrajzi tanszékére egyetemi tanárnak nevezték ki, s ott működött 1959-ig, nyugdíjazásáig. Kutatómunkája főként Erdélyre, s azon belül Kalotaszegre és Kolozsvárra terjedt ki. Földtani jellegű munkáiban főleg barlangtani kutatásokkal és az ehhez kapcsolódó források vizsgálatával, tanulmányozásával foglalkozott. Szakmai publikációinak száma megközelíti a háromszázat. Tevékenységet fejtett ki kultúregyesületekben, az erdélyi turistamozgalom lelkes szervezője, a természetvédelem előharcosa. Több tudományos egyesület (Magyar Földrajzi Társaság, Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat) tiszteleti tagja volt. Tudománynépszerűsítő tanárember volt, sok új természetjáró nemzedék útnak indítója. Jómagam most is karnyújtásnyi távolságra tartom 1959-ben megjelent kis kötetét, a Természetjárók könyvét, gyermekkori természetjárásaim tízparancsolatát.

Szélsodorta hulló levelek. Arad egén. Vásárhelyén, Váradén, Sepsiszentgyörgyén, Gernyeszegén. Szászváros egén. Szebenén, Tordáén. És Alsósztregova egén. Fák lombvöröse, sárgája, lilája Erdély egén. A Kárpát-medence egén.

Maradok kiváló tisztelettel. 

Kelt 2018-ben, 154 évvel Az ember tragédiája szerzőjének halála után