A vámosgálfalvi Ördöngös hídra tekintő kis ház láttatni engedi a Kis-Küküllőre lefutó gyümölcsöskertet
Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Szeptemberi első sétánkra Radnóti Miklós Hónapok Naptár versciklusából a Szeptembert veszem iránytűnek.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.
Édesülő szilvák és körték, szőlők és almák évszaka.
Nagyszüleink gyümölcsösének nagy múltú almafája, a fekete tányéralma lett az év gyümölcsfajtája. Az MKSZN (Magyar Kertészeti Szaporítóanyag Nonprofit Kft.) által tavaly hagyományteremtő szándékkal indított szavazáson két különleges fajta, a fekete berkenye és a Pipacs1 meggy mellett indult ez az ősrégi magyar alma.
A tányéralma Erdélyből származó, ősrégi magyar gyümölcsfajta. 1900-ban a párizsi világkiállításon a díszes kiadású Magyar pomológia az Erdélyben őshonos almafajták között említi a fekete tányéralmát is.
A viszonylag vastag héjú, ellaposodó, szabálytalan gömb alakú gyümölcs zamatos, fűszeres illata még rétesbe sütve is átható.
A sárgászöld alapszínt 60-80%-os barnáspiros fedőszín borítja. Héja meglehetősen vastag, szívós, tompán fénylő, sima, kissé viaszos, száraz tapintású. Alapszíne éretten halványsárga, napos oldalán barnáspiros bemosással. Sötéten csíkolt fedőszínét nagy fehér paraszemölcsök pöttyözik.
Húsa zöldes vagy sárgásfehér, tömött, kemény, roppanó, omlós, kellemes édes-savas, fűszeres ízzel. Friss fogyasztásra és feldolgozásra is alkalmas. Hosszabb tárolás során kissé kásásodik. Helyes tárolás mellett ősztől akár márciusig megtartja friss ízeit.
Fája erős növekedésű, felfelé törő, később terebélyes, laza koronát nevel. Korán fordul termőre. Rendkívül jól termő, de termésingadozásra hajlamos. Kárpát-medence-szerte bárhol termeszthető. Jó vízellátottságú talajt és párás éghajlatot igényel. Jól alkalmazkodik a környezetéhez. A termőhellyel szemben nem igényes, hűvös, csapadékos klímánál adja a legnagyobb termésmennyiséget.
Korán virágzik, varasodással szemben ellenálló és a lisztharmatra kevéssé érzékeny.
Szeptembertől október elejéig szüretelhető, és egyszerű körülmények közt is február-áprilisig tárolható.
A Nagyhegyszőlő s a Trébely almásaiban, a Nyárádmentén Káposztásszentmiklóson a régi kántortanítói bennvalóban vagy éppen a vámosgálfalvi Ördöngös hídra tekintő kis ház mögötti, Kis-Küküllőre lefutó kertben, Maros menti öreg gyümölcsösök eldugott zugában máig ott terem a rétesnek is kiváló tányéralma. A vásárhelyi nagypiacon múltkorjában is vásároltam belőle.
S persze érik a szőlő is. Az idén talán hamarabb édesül, mint tavaly.
Fordul az Hold: fordul gyászt készítvén az ősz,
Bakhus udvarain rikolt s cserget a csősz,
Az ifjú haj közzé majd elegyedik ősz.
– írta volt még 1766-ban Gyöngyössi János Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá (…) Septemberről.
85 éve, 1933. augusztus 31-én halt meg gróf Ambrózy-Migazzi István botanikus, földbirtokos. Hosszú utazásokat tett, a mediterrán flórát tanulmányozta, elsősorban kertészeti szempontból. A felvidéki Malonyán híres arborétumát 1892-ben alapította százholdnyi területen 1500 fafajtából. A Szlovák Környezetvédelmi Minisztérium 2009 februári döntése alapján az arborétumot közparkká szándékozza leminősíteni. (A község önkormányzata, az arborétum igazgatósága és a Szlovák Tudományos Akadémia Dendrológiai Intézete ezt határozottan ellenzik.) Miért is e mostoha sors? Az első világháború után Ambrózy nem maradhatott még arborétuma közelében sem, Vas megyébe kényszerült, ahol Kám község területén is arborétumot alapított – azokból a növényekből, amiket sikerült kimentenie első kertjéből. Sírhelyét ő maga jelölte ki az arborétum közelében, kriptáján olvasható jelmondata, amely fő életcéljával megegyezett: Semper vireo – Örökké zöldellek. Csonka Magyarország egyik legérdekesebb gyűjteményét létesítette örökzöld fás növényekből. A Jeli Arborétum mindmáig tartó világhírét a rododendronok nyár eleji virágtengerének köszönheti.
Höss! höss! Kapáltam s vérrel izzadtam napot
Napestig éhen: úgy szereztem e kevést.
Akkor te seregély, te babuk, a sűrű liget
Árnyékai alatt édesen hivalkodál.
S fogyasztod-e te is mustomat dongó darázs?
Nem elég, ha szabad a böngézés? Nem, mondanak:
Mi ég madarai mindenkor szabadok vagyunk.
Írta volt a Szüretelőről a 264 éve, 1754. augusztus 31-én született Virág Benedek, a magyar ódaköltészet első mestere a Mesék Phaedrusként versciklusában.
232 éve, 1786 szeptemberében tartották a világ első nemzetközi műszaki-tudományos (bányászati-kohászati) konferenciáját a felvidéki selmecbányai Szklenó-fürdőn. Elsődlegesen azért, hogy a Born Ignác által kifejlesztett új nemesfém-kinyerési eljárást bemutassák. Az arany és ezüst érceikből való, higannyal történő kivonását az addig ismert módszereknél gazdaságosabban oldotta meg Born. Az üzemi próbákat a Szklenón épített kohóban hajtotta végre. Ezért választották ezt a települést a konferencia helyszínéül. Nyolc országból 27 szakember gyűlt össze. Born az új kohászati eljárást az Ueber das Anquicken der gold-und silberhaltigen Erze, Rohsteine, Schwarzkufer und Hüttenspeise című, legjelentősebbnek tartott művében ismertette. A konferencián Born javaslatára megalapították a „Societat der Bergbau-Kunde” bányászati társaságot, a világ első nemzetközi tudományos szakegyesületét. Tagjai között olyan hírességeket találunk, mint Lavoisier, Goethe és James Watt. A társaság működésének célját így határozta meg: „Mindent összegyűjteni, ami a legtágabb értelemben hasznos a bányászat számára, és az ismereteket közölni a tagokkal, hogy azokat saját országukban és az emberiség javára mindenütt hasznosíthassák”.
186 éve, 1832. szeptember 1-jén született Kolozsváron Veress Ferenc műszaki alkotó, egyetemi tanár. 1881-től a kolozsvári tudományegyetemen a fényképészet előadótanára volt. A színes fényképezés egyik úttörője, amit az 1889-es párizsi világkiállításon bemutatott, s nagy sikerrel fogadott képei is igazolnak. 1882-ben ő indította meg Kolozsvárott a Fényképészeti Lapok című periodikát.
118 éve, 1900. szeptember 2-án született Tangl Harald orvos, fiziológus. A Magyar Biológiai Társaság vezetőségi tagja volt. Tudományos kutatómunkája mellett a természettudományok népszerűsítésében alkotott maradandót. Az 1930-1965 időszakban a Búvár főszerkesztőjeként sok tudománynépszerűsítő írása, könyve jelent meg.
Egy másik természettudomány-népszerűsítő író és szépíró, Fekete István Szeptemberével búcsúzom egy hétre, kedves Olvasóm.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
