A természet kalendáriuma (CCCXX.)

Zurrogó-zirregő

szitakötő tánca

csipkét ver a csengve

csobogó forrásra.

Zirren kéken, zölden,

sásról sásra táncol,

úgy veri a csipkét

önnön árnyékából.

 

A Szitakötő tánca az augusztusi kánikulában. Kányádi Sándor versével indulok augusztusi ünnep előtti sétámra. Ha kedved tartja, jer velem, kedves Olvasóm!

 

Reggeltől napestig

egyvégtében járja,

de csak alkonyatkor

látszik a munkája.

 

Akkor aztán pitypang,

káka, békalencse

s a csobogó forrás

minden egy szem kincse.

Szitakötő szőtte

csipke alatt csillog,

s alábújik inni

az esthajnalcsillag.

 

Az óriás-szitakötő (Anax imperator) az év rovara 2018-ban. Magyar nevét a szitakötő mestertől, a szitástól kapta. Kohaut Rezső 1896-ban 14 népnevét sorolta fel. Néhány ezek közül – acsa, kígyópásztor, vízileány – ma is használatos a rovartani irodalomban. A német Wasserjungfer (vízi szűz), a francia demoiselle (hajadon), az angol  (sárkánylégy) mellett a latin libellula = mérlegecske szóból származik a francia libellule, a holland libel, a német Libelle, az olasz libellula, a román libelulă kifejezésnek. Először e kifejezést Guillaume Rondelet francia természetkutató alkalmazta az 1600-as évek derekán a kisszitakötők lárváira, melyeknek T alakú feje az akkor már jól ismert pörölycápára emlékeztette őt. A hatalmas halat különleges fejformája miatt akkortájt a tengerek vízszintmérőjének gondolták. Akkoriban egy hasonló alakú vízszintező eszköz volt használatban, mely azóta már régen eltűnt. Linné 1758-ban még a  nemzetségnevet használta. A faj mai nevét 1815-ben Leach adta 1815-ben. Az Anax nemzetségnév az ógörögben uralkodót jelent. Az imperator fajnév a latin parancsolni igéből származik.

A szitakötők a legősibb rovarrendek közé tartoznak. Az ősszitakötők 300 millió éve, a felső karbonban éltek. Lenyomatukat egyes kőzetek épségben megőrizték. Az óriás-ős-szitakötő (Meganeura monyi) szárnyfesztávolsága 60–70 cm volt. Ma már nem élhetnek ekkora rovarok. Ennek legfőbb akadálya, hogy a test növekedésével a vakon végződő trachearendszer nem biztosíthatja a szöveteknek a kellő mennyiségű oxigént, amit a karbonban azonban a jóval magasabb légköri oxigénszint ellensúlyozott.

A levegő akrobatái ragadozók, csak élő állatokkal táplálkoznak. A szúnyogokból, legyekből, bögölyökből, lepkékből álló zsákmányukat légi hajsza során ejtik el. A kisebb rovarokat a levegőben, repülés közben falják fel. A zsákmány megszerzésében oroszlánrésze van a – csaknem 360o-os szögben elfordítható – fejüket borító, 10-30.000 facettából álló összetett szemeknek.

Holomediterrán faj. De fellelhető az Indiai- és az Atlanti-óceán Egyenlítő környéki szigetein is. Az utóbbi időszakban áreája észak felé terjed. A Kárpát-medence alföldjein, domb- és hegyvidékein egyaránt megtalálható. Leginkább a csendes, növényzettel benőtt vízpartokon él. Repülés közben választ párt magának, a párzás is a levegőben történik. A peték a vízbe kerülnek. Lárvái a vízi életmódhoz jól alkalmazkodott csúcsragadozók. Vízibolhák, rovarlárvák, vízicsigák, ebihalak, kishalak szerepelnek az étlapjukon.

Az európai kultúrákban a szitakötő sokszor a gonoszt jeleníti meg. Angliában az ördög varrótűjének is nevezik. Egy román népmesében az ördög által megszállott lóként szerepel. A svéd mondák szerint az ördög a szitakötők segítségével méri meg az emberek lelkét.

Egy ínyencség Indonéziából: ízletes csemegének számít lárvája s imágója is.

De! Az indiánok körében a gyorsaság jelképe. A navahóknál a tiszta vízé. A japánok is nagy tiszteletben tartják az erő, bátorság és boldogság jelképeként. Japán korábbi neve a szitakötő szó régies formája, mi több, előszeretettel használt férfinév náluk a szitakötő jelentésű Tombo.

Szépség és vadság. A szitakötő gyakran jelenik meg a képző- és iparművészetben is.

Vessünk egy pillantást René Lalique 1897–98-ban készített Szitakötőnő című alkotására. Az 1900-as párizsi világkiállításon hatalmas sikert arató, jelenleg Lisszabonban őrzött becses szecessziós ékszer arany, gyémánt, holdkő, krizopráz, kalcedon, zománc felhasználásával készült. A kecses rovar szájából kiemelkedő nőalak szépsége s a griffmadarat idéző, félelmetes vadságot sugárzó lábak az ellentétek világába röpítik a szemlélőt.

Szépség és vadság ellentéte jellemezte Almásy László Ede életét is. A 123 éve, 1895. augusztus 22-én az őrvidéki Borostyánkő várában született rejtélyes életű Afrika-kutató, londoni tanulmányai után, első pilótajogosítványát 1912-ben szerezte. Az I. világháborúban pilótaként több kitüntetést kapott. A húszas években a Steyr gyár túrakocsijával a Nílus mentén egészen Szudánig hajtott. Földrajzi felfedezőként főként a Szahara kialakulása, őstörténete érdekelte. Autós expedíciókat szervez a Líbiai-sivatagba. 1933-ban újra felfedezte a legendás, elveszett oázis, Zarzura völgyét, és világhírű sziklafestményeket talált az Uvainat-hegységben. 1935-ben ő tudósított először a núbiai magyarábokról. A II. világháborúban a német hadsereg tanácsadója volt az afrikai fronton. Nevét a sivatag belsejében álló hegy, a Dzsebel Almásy őrzi.

Az embereknek a hegyekhez való viszonyát sokáig a hiedelmek határozták meg, s az ismeretlentől való félelem, aminek a fantázia adott alakot.

A titokzatos erők, istenek már a régi kínaiaknál, indiaiaknál is a hegycsúcsokon laktak. A japánok szent hegye, a Fudzsiszan (hibás olvasat miatt Fudzsijamaként terjedt el), a nepáliak földistenasszonya, a Csomolungma, az ógörögök mitikus hegye, az Olimposz – mind-mind az istenek lakhelye.

A Bibliában a Sinai-hegy is csodás események színhelye. Az ősi izraeliek hite szerint az istenek általában a hegyek csúcsain lépnek a földre. Ez már nem lakhely, hanem kapocs az égi és a földi világ között.

De a hegyek megismerése még váratott magára. Semmi sem készteti az embert arra, hogy a hegyek zord világába merészkedjen.

Később az istenek már a „felhőkre” költöznek a hegyekről, de az Európa-szerte terjedő kereszténység – az empirikus megismerést háttérbe szorító, a lelki életet előtérbe helyező filozófiájával – még hosszú ideig útját állja a hegyekkel való közelebbi megismerkedésnek.

A tudás pótlására születtek a hegyekről szóló babonák.

A középkori Európából sok adat maradt fenn hegyi sárkányokról, ördögökről, szellemekről. A Sziget-hegység Sárkányfog-barlangja nevében őrzi e tévhitet.

Másik ismertebb történet a Luzern környéki Pilátus-heggyel kapcsolatos. A hegyen lévő titokzatos tavacskában – a monda szerint – a fekete színű, feneketlen mélységű vízben Pontius Pilátus tölti száműzetését. 1387-ben a lakosság rettegése miatt a hatóságok szigorúan megtiltották a tó megközelítését, s ezt csak 1594-ben szüntette meg a városi tanács.

A magaslati levegőről ugyancsak furcsa véleménnyel volt egyik-másik tudós. Volt, aki azt állította, hogy az Alpok ritka levegőjében az embernek nyomorultul szét kell pukkadnia, akár a kísérleti nyúlnak a légszivattyú alatt.

De mindig is léteztek olyan emberek, akik kénytelenek voltak bemerészkedni a hegyek közé. Kalandorok és csempészek, kincskeresők és orvvadászok.

Almásy is ilyen volt – a Szahara kalandora.

A szellem nagy kalandora volt Galileo Galilei is. 409 évvel ezelőtt, 1609. augusztus 23-án mutatta be első teleszkópját.

Augusztus van. Kánikula. Csillaghullás ideje.

 

Augusztus, nyárutó...

A Göncöl tengelye,

Mint roppant égi óramutató,

Némán, merőn mutat már ősz fele.

Kigyúlt hajók

Suhannak át az égbolt tengerén,

 

Némán, szorongó szívvel nézem én.

Ott fenn egy fagyos, zuzmarás ajak

A forró csillagokra rálehel, –

S hullnak, mint itt lenn a falevelek.

A csillagok hamarabb kezdik el...

Mi jön? Mi megy?

Mi hull le még?

Nem volt a csillaghullásból elég?

 

– Reményik Sándor versét a trianoni diktátum évében, 1920-ban írta. 

 

Kigyúlt hajók

Suhannak át az égbolt tengerén,

Jelek, csodák...

Némán, szorongó szívvel nézem én.

Egy új teremtés reggele előtt.

Ez tán az Isten vajúdó, szent láza

És itt lenn nincs, aki megmagyarázza.

 

Szitakötők vadsága, kalandorlelkű kutatók szelídsége. Csillaghullás idején, de még jóval lombhullás előtt, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2018-ban, 80 évvel azután, hogy 1938-ban a magyar országgyűlés augusztus 20-át nemzeti ünnepé nyilvánította.