A természet kalendáriuma (CCCXIII.)

Düh csikarja fenn a felhőt,

fintorog.

Nedves hajjal futkároznak

meztélábas záporok.

Elfáradnak, földbe búnak,

este lett.

Tisztatestű hőség ül a

fényesarcú fák felett.

 

Radnóti Miklós Hónapok versciklusának 1940. június 12-én írt nyolcsorosával köszönünk be július havába.

Júniusból júliusra fordul kalendáriumunk lapja.

Az idei június kitett ám magáért. Hol a füttyös áprilist, hol a kánikula sújtotta augusztust idézte; Medárd óta tart szeszélye.

Borúra derű s újra ború. Kánikula s nagy esők váltják egymást. A kert a lombok alatt még üdezöld, bár már lopja klorofillját a nyár. Fakuló nemzetiszín szalagok a szobor mögött a kerítésen. A szeszélyesen kanyargó Nagy-Küküllő lapályán törökbúzák címerezredei sorakoznak. Mögöttük napszítta cseréptetejű házak sora halovány elmosódó szalagként csodálkozik a kukoricásra. A kert sarkában szobor. Máté István 1999-es alkotása. Petőfi Sándor szobra. Rózsacsokor a költő lábai előtt. Napszítta az is.

A fehéregyházi síkon a tömegsírokban keresték valamikor a múlt század közepén is a költőt. Nem találták meg. Szerencsére – mondotta volt sokszor Kányádi Sándor. Az ásatások idején a fehéregyházi síkon maga is kereste azt. Petőfi legendás sírja Székelykeresztúron, a július végi megemlékezés Fehéregyházán csak cseppek az emlékezések tengerében. Mert, Kányádi Sándor szavaival élve, Petőfi „akkora költő volt, hogy akár minden magyar faluban lehetne egy sírja”. Sokostorú anekdotájának üzenete, hogy nem véletlenül nyugszik legnagyobb költőnk egyszerre sehol és mindenhol. „Csak a jóhiszemű kételkedés viszi előre a világot” – mondta volt hat évvel ezelőtt, 2012. március 15-én, a Petőfi Irodalmi Múzeum kertjében. Szelleme azonban olyannyira mindenhol létező, hogy a legenda szerint például a csíki székelyeknek, ha bajban vannak, előjön. „Egyedül én tudom, hol nyugszik Petőfi” – mondta akkor Kányádi, hamiskás mosolyával fűszerezve a szót. És újólag elmesélte, hogy maga is részt vett a Petőfi földi maradványai után kutató ásatásokon, Nemeskéry János régészprofesszor vezetésével. Szabédi László kérdezte meg itt Kányádi Sándortól, szeretné-e, ha megtalálnák a maradványokat. A költő nemmel felelt: ha már a szellemét nem tudják előásni, egy koponyacsont nem jelentene semmit.

Ferenczy Béni 1937-ben tervezte, de a Károlyi-kertben csak 1970-ben felállított Petőfi-szobra előtt Petőfi 1846-ban írt Tündérálom című versének soraival zárta szavait Kányádi:

 

Egy hattyu száll fölöttem magasan,

Az zengi ezt az édes éneket – 

Oh lassan szállj és hosszan énekelj,

Haldokló hattyúm, szép emlékezet! (…)

 

Most tőle, Kányádi Sándortól búcsúzva, visszahullatom reá az egykori hattyúszót: az előd szavait a most búcsúzó utódra.

Lassan tíz napja, hogy napszítta cserép színével lobogó gyertyalángok gyúltak a Mesemúzeum előtt Budapesten is – az Elek apó kútjánál – mára féltucatnyi Benedek Elekre emlékező kút áll szerte a Kárpát-medencében. A kőgyík alatti lángocskák a kút megálmodóját, Kányádi Sándort búcsúztatták.

Kívánságának megfelelően Nagygalambfalván, ama kert aljában, hol szülei alusszák örök álmukat, helyezik örök nyugalomra július 7-én.

Ha nem is állhatjuk körül mindnyájan azt a kertet, lélekben zarándokoljunk el mindnyájan oda, hiszen Petőfi sírhelyének tudója száll ott a sírba.

A kép a fehéregyházi emlékkertben készült tavaly ilyentájt. Rajta messziről falként magasodik szürkészöldben a Bún fölötti erdő.

 

Egy otthoni kert fala több titkot zárhat magába, mint a kínai fal (…)

 

– veszem kölcsön a bölcsességet Antoine de Saint-Exupérytől. Az 1939-es Az ember földjében írta le e sorokat a 118 éve, 1900. június 29-én született író. Az ő tengersírját – repülőgépének roncsait – lám, megtalálták. A II. világháborúban felderítő repülés közben eltűnt Lockheed gép nyomaira 2000-ben Marseille partjainál bukkantak. 2004. április 7-én egy francia kutatócsoport igazolta, hogy Saint-Exupéry gépét találták meg, amelyet 2003 októberében emeltek ki hullámsírjából.

Legismertebb regénye A kis herceg. De mindmáig sokszor forgatott művei A pilóta, A déli futárgép, az Éjszakai repülés, Az ember földje. Bizonyságául annak, hogy az élő természetet nem csak mint egyetlen rózsáját kis hercegként szerető, hanem sivatagi rókaként a természetet értőn szerető emberről beszélek – egyben felmentésemet keresem, hogy A természet kalendáriumának lapjain idézem az ő emlékét nemkülönben előbbiekhez –, álljon ez utóbbi művéből itt egy idézet:

 

Ömlő lávából, csillámló pépből, csodálatosan megfogamzó élő sejtből származunk, és lassan növünk, míg végül kantátákat írunk, és tejutak pályáit mérjük.

 

Mind a mai napig ismeretlen maradt azonban nálunk művének nem regényes része, a halála után kiadott esszék, jegyzetek és elsősorban a Citadella. Ebben a csak halála után megjelent műben írta volt:

 

Sejtelmed sincs róla, mi az öröm, ha azt hiszed, hogy a fa azért a fáért él, amilyen éppen, a saját kérgén belül. A fa szárnyas magvak forrása, nemzedékről nemzedékre alakul és szépül. Halad, de nem ahogyan te, hanem ahogyan a tűzvész terjed a szelek szeszélye szerint.

 

Ugyane nap, Exupéry születésének napján, hagyta jóvá a svéd királyi tanácstestület a Nobel Alapítvány alapszabályát, végrehajtva Alfred Nobel végrendeletét. A Nobel-díjak első átadására 1901. december 10-én került sor.

180 évvel ezelőtt, 1838. június 29-én született Szily Kálmán fizikus, nyelvész, tudományszervező, műegyetemi tanár. 1869-ben mint a Királyi Magyar Természettudományi Társulat főtitkára megindította és 1898-ig szerkesztette a Természettudományi Közlönyt, ő létesítette a természettudományi könyvkiadót. Eötvös Loránd elnöksége idején (1889-1905) végig ő volt a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. 1904-ben megalapította a Magyar Nyelvtudományi Társaságot, a Magyar Nyelv folyóirat első szerkesztője volt.

113 éve, 1905. június 30-án publikálta Albert Einstein relativitáselméletét A mozgó testek elektrodinamikájáról című írásában.

Ugyane napon, 110 éve, 1908. június 30-án tisztázatlan eredetű tűzgolyó robbant fel Közép-Szibériában, amit azóta Tunguz meteor néven említenek.

 

Fordul az Hold: fordul, aki magassan hág,

A fán mennél feljebb hágsz, mind gyengébb az ág:

Boldog! az ki alatt csendes kenyeret rág.

 

Gyöngyössi János uram Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre, Július hónapra írt strófájával köszöntünk be mi is júliusba. 

372 éve, 1646. július elsején született Gottfried Wilhelm Leibniz német racionalista matematikus és filozófus. A XVII. század legsokoldalúbb elméje, Newtonnal együtt a matematikai analízis megalapozója. Jelentősek a biológiában, a geológiában, a nyelvészetben, a teológiában és a jogban elért eredményei is. 

175 éve ugyane nap, 1843. július elsején született Zalatnán a fizika első magyar nyelvű előadója, a bihari bauxit felfedezője, (Bölöni) Mikó Béla. A selmecbányai bányászati akadémián szerzett bányamérnöki oklevelet, majd ott is kezdett tanítani a kémia-fizika tanszéken. Elsőként ő adta elő a fizikát magyar nyelven az egyébként német tannyelvű intézményben. 1872-től a nagybányai bányaigazgatóság vegyelemző laboratóriumát vezette. 1903-ban ő hívta fel a figyelmet a bihari vörös színű ércre, és mutatta ki róla, hogy jó minőségű bauxit.

Mai sétánkat befejezve, a bihari hegyekből ránduljunk át egy Saint-Exupéry-idézet erejéig a Nagy-Hagymásba, az ellentmondást nem tűrőn égbe meredő Egyeskő alá:

 

Olyan sétára viszlek magammal, amelyen lépteink rendben követik egymást, odaültetlek a hegy tetejére, ahonnan minden vitás kérdésed megoldódik, és hagyom, hogy magad szűrd ki ebből az igazságodat.

 

Magam, túravezető minőségemben, remélem, magad szűröd le e heti tekergéseink igazságait. Ennek reményében, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2018-ben, 562 évvel azután, hogy III. Kallixtusz pápa az 1456. június 29-én kiadott imabullájában elrendelte a Nándorfehérvár elleni török támadás kivédésére irányuló könyörgésként a déli harangszót.