A természet kalendáriuma (CCCV.)

Május első dekádja. Majális ideje. A győztes kitavaszodás ünnepe. Városhelyen az ipari munkásság május elsejéhez, a munka ünnepéhez kötötte. S hozzá igazodott a városkörnyék is. Vásárhelyen, Szászrégenben, Kolozsvárt is. Faluhelyen, avagy kisvárosokban a majális, a munkálkodások éves heti ritmusát követve, május első hétvégéjét kereste. Így van ez a Bánffyhunyadi-medencében is. Helye a medence keleti csücskében Körösfő fölé 774 méterével emelkedő Riszeg-tető. Immáron hat évtizednyi ideje itt minden évben színpompás majálisokat rendez Kalotaszeg magyarsága. Először 1956 májusában szervezték meg a körösfői, sárvásári, magyarbikali, nyárszói, zsoboki, bánffyhunyadi iskolások találkozóját. Jó néhány évnyi kényszerű hallgatás után, 1990 táján újból rendezni kezdték a majálist, amely mára a kalotaszegi magyarság egyik legfontosabb találkozójává nőtte ki magát. Egyik fénypontja a népdalvetélkedő, másik meg a honfoglaláskori lovasbemutató.

Szép időben a csúcsról pazar kilátás nyílik innen. Egész Kalotaszeg a lábunk alatt fekszik. Nyugat felé a Kalota-havas 1836 méteres Vigyázó csúcsa ilyenkor még többnyire hósipkásan köszönt reánk. Északra az alacsonyabb Meszes-, délre a Gyalui-havasok zordonabb hegyhátai szabják szűkebbre a körbepillantás esélyét.

S a tetőn itt részegít névadója, a rózsaszínbe hajló halvány ciklámenpiros színű henye boroszlán legnagyobb Kárpát-medencei állománya.

A növény tudományos neve Daphne cneorum.

Daphné nimfa a görög folyóisten, Peneusz leánya volt. Apollón belebolondult a fiatal nimfába. A ragyogó Nap, a költészet és más mellett a gyarmatosítás istene el nem tudta képzelni, hogy egy kis csitri nimfa ne viszonozza vonzalmát. Szerelmével addig üldözte Daphnét, hogy a kislány végül apját hívta segítségül. Az öreg Péneusz, hallva lánya üldöztetését, abban a pillanatban, hogy Apollón megérintette volna, babérfává változtatta. Így a lány becsületén nem esett csorba. Linné pedig ezt a diszkrét-buja fűszeres illatú félcserjét nevezte el róla.

 

Jer, Daphne! hol e nyers patak

A bércből kiforradoz,

S mohosult kősziklafalak

Közt a völgyre szakadoz;

 

Hol jegenyék hajladoznak

Égig nyúlt sudárokkal,

S bokros tölgyek árnyékoznak

Terebély zöld ágokkal:

 

Ott függesszük szemeinket

Az ég dicső képére,

Ott nyissuk meg szíveinket

A szépnek érzésére.

 

Nézd, már a nap sugárai

A hegyekbe merülnek,

S Hesper piruló lángjai

Alkonyaton derűlnek.

 

Égi bíbor festengeti

Az aranyos felhőket,

Esti szellőcse lengeti

Az illatos ernyőket.

 

A setét bükk felett ragyog

A hold csendes fényében,

S rózsabokrok közt mosolyog

A patakok tükrében.

 

Nézd, minő mennyei szépség

Nyílik meg most előttünk,

Minő mennyei csendesség

Lelke lebeg körültünk.

 

Mintha csak Apollón szájába adta volna e szavakat Az est című versében a 242 évvel ezelőtt, 1776. május 7-én született niklai remete, Berzsenyi Dániel, hogy aztán a legtisztább öröm természetölébe merültesse a Daphnét imádó költészetistent. 

 

(…) Oh Daphne! a szép lelkeknek

Legkedvesb ünnepe ez,

Hol a forró érzelmeknek

Lángja önként gerjedez.

 

Hol a szív önként megnyílik

A gyönyörű érzésre,

S Plátó karján emelkedik

Égi lelkesedésre.

 

Hol lelkünk legszebben derűl

Eredeti fényében,

S legtisztább örömbe merűl

A természet ölében.

 

A természet csodálata – a legtisztább öröm. A természet dokumentumfilmes bemutatásának legnagyobb mestere, Sir David F. Attenborough angol természettudós 92 évvel ezelőtt, 1926. május 8-án született. A kilenctagú Élet sorozat darabjai – Élet a Földön, Az élő bolygó, Az élet megpróbáltatásai csak néhány cím közülük – Cousteau kapitány és Gerald Durrell egyenrangú társává emelték.

A természet, ami már a 355 éve, 1763. május 9-én született Batsányi János két évszázadnyi ideje íródott versében, A magyar költő idegen messze földön című, Poétai elmélkedések I. részének Első énekében is ott kezdődik, ahol a városi balgatag hívság rabigája már nem ér el.

(…) Megjött a víg tavasz a lágy zefirkével,

S Flóra gyermekinek tarka seregével,

 

Maradj már, te hívság várasi pompája,

Fényes balgatagság gyűlölt rabigája! (…)

 

Jer, Múzsa! jer velem a szabad mezőre,

Siessünk a tiszta csendes levegőre,

S új menedékhelyet keresvén előre,

Verjünk távúl innen szállást jövendőre –

 

Távúl e zárt falak kerítő sorától,

E zajos szűk utcák gőzitől, porától (…)

 

Ím, eljött a tavasz szokott víg kedvével,

Mindent új életre hoz lehelletével,

S minden bút enyhítvén bájos erejével,

Biztat már minket is édes reményével. (…)

 

213 éve, 1805. május 9-én halt meg a weimari klasszikus, J. Chr. Friedrich Schiller. Magyarhonban elsősorban Tell Vilmos drámájáról ismerik – a német elnyomás ellen lázadó svájci nemzeti hős mellett társai és ellenségei láthatók a hagyományos magyar kártya lapjain. Holott nagyszerű tájverseket is írt.

 

Rőtsugaras csúcsoddal, szép hegyem, íme köszöntlek!

Üdvözlégy, ormán felragyogó üde nap!

Üdvözlégy, viruló rét, zsongó táj, susogó hárs

s lombok közt libegő reggeli víg zenekar!

És te, nyugodt kékség, mely barna hegyek körül, árnyas

erdők zöldje fölött végtelenűl elömölsz (…)

 

Mintha csak a Riszeg-tetőről tekintett volna körbe a május eleji táj pompáját ecsetelő A sétában, Rónay György fordításában:

 

Átjár s felfrissít levegődnek balzsamos árja,

és felüdíti erős fényed a szomju szemet.

Harsányan csillognak a színek a tarka mezőkön,

ám ez a versengés bájos egészbe simul.

Messzefutó széles szőnyeggel a rét szabadon vár,

nyájas zöldjén át a gyalogút kanyarog.

Zeng körülöttem a szorgos méhe, riadt kicsi szárnnyal

billeg a lepke piros lóhere szirma fölött.

Izzón ér el a nap nyila, nem rebben fuvalom sem,

és odafent csak a víg réti pacsirta dalol.

Ám a közelben rezdül a lomb, a juhar koronája

bókol, ezüst habokat borzol a fűben a szél.

Fűszeres éj ölel át, ámbrózia-hűsen az árnyas

bükkfák lombja pazar sátra alá befogad.

(…) és kígyózva vezet mind magasabbra az út.

Lopva besurran az ágak rácsán némi kevés fény,

s egy-egy résen az ég kékje kacagva benéz.

Ám egyszerre eloszlik a fátyol s meglepetésként

rámragyog és beborít újra a nappali fény.

Szinte határtalanúl tárul ki előttem a tájék,

s kéklőn zárja le egy távoli hegyvonulat.

(…) Végtelen éter alattam, s fönt is végtelen éter;

borzad a szem, ha lenéz, s szédül, amint eget ér (…)

 

230 éve, 1788. május 8-án halt meg a magyar bányászat és kohászat terén elévülhetetlen érdemeket szerzett orvos, botanikus, minerológus Antonio Giovanni Scopoli. 1771-ben adta közre tapasztalatait a higanyérc ásványairól és a higanybetegségekről. 1769-ben nevezték ki Nikolaus J. von Jacquin utódaként a Selmecbányai Bányász-kohász Akadémia professzorává. Nagy érdeme van abban, hogy az akadémia világhírnévre tett szert; a selmeci módszer szolgált mintául az első új típusú műszaki egyetem, a párizsi École Polytechnique megszervezésénél az 1790-es években. Az ő nevéhez fűződik az első magyarországi ásványtani összefoglaló mű. 1779-ben a páviai egyetemen még kiadta botanikai alapvetését, szülőföldjén 65 évesen hunyt el.

452 éve, 1566. május 10-én halt meg Leonhard W. Fuchs orvos, a botanika (egyik) atyja. 1533-ban Tübingenben hozta létre az első német botanikus kertet, melyben főként gyógynövényeket termesztett. Elsősorban a növények gyógyhatása foglalkoztatta. Könyveiben pontos leírást adott a növényekről, ismertetve lelőhelyeiket, a begyűjtés megfelelő idejét és hatásukat. Fametszetei az élethű növényábrázolás hagyományát teremtették meg. Nevét mai napig az egyik legismertebb dísznövénynemzetség, a Fuchsia (fukszia) őrzi.

Május 10-én ünnepeljük Kányádi Sándor születése napját is, a 89.-et.

Köszöntésül álljon itt Májusi szellője.

 

Almavirággal

futkos a szellő,

akár egy kócos

semmirekellő.

 

Kócosnak kócos,

de nem mihaszna,

okot nem ád ő

soha panaszra.

 

Füttyöget olykor,

mintha ő volna

a kertek kedves

sárgarigója.

 

Meghintáztatja

ágon a fészket,

leszáll a földre

fűhegyen lépked.

 

Illeg és billeg,

s ha dolga nincsen,

elüldögél egy

kék nefelejcsen.

 

Május első hetében mivel is búcsúznék? Az a kék nefelejcs maradjon minél tovább az ő kezében. Sárga kankalinok mellé ráér korondi vázába költözni még.

Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2018-ban, a Riszeg-tetői majális első napján