Terítéken a gyógyszerellátás és a kórházi ellátás problémái
2014-11-21 15:18:28
- Bodolai Gyöngyi
Gyógyszergazdaságtan, egészségügyi menedzsment, kórházvezetés, -ellenőrzés és -akkreditálás, az európai alapoknak a felhasználása az infrastruktúra és a kórházi felszerelés korszerűsítésére – ezen témák közé csoportosultak az elmúlt hét végén Marosvásárhelyen tartott országos gyógyszer-gazdaságtani és kórházmenedzsment-konferencia előadásai és kerekasztal-megbeszélései.
Gyógyszergazdaságtan, egészségügyi menedzsment, kórházvezetés, -ellenőrzés és -akkreditálás, az európai alapoknak a felhasználása az infrastruktúra és a kórházi felszerelés korszerűsítésére – ezen témák közé csoportosultak az elmúlt hét végén Marosvásárhelyen tartott országos gyógyszer-gazdaságtani és kórházmenedzsment-konferencia előadásai és kerekasztal-megbeszélései.
A gyógyszergazdaságtan szekció országos premiernek számít, mivel ezzel a témával nem tartottak még tanácskozást Romániában. Az érdeklődést tükrözte a nagyon nagyszámú részvétel. Jelen voltak az Egészségügyi Minisztérium valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár felső és középvezetői, az Országos Gyógyszerügynökség alelnöke, a pénzügyminisztérium két képviselője, megyei egészségbiztosítási pénztárak vezetői, képviselői, kórházigazgatók, az érdekelt cégek vezetői, gyógyszerészek és orvosok. Meghívott vendégként a helybeliek mellett magyarországi szakemberek tartottak előadásokat minden témában.
Az elhangzottak összefoglalására dr. Lornezovici László orvost, egészségügyi közgazdászt, a Hospital Consulting tanácsadó cég igazgatóját, a konferencia szervezőjét kértük meg, aki elmondta, hogy a gyógyszer-gazdaságtani tanácskozáson a gyógyszerellátás problémáit boncolgatták szakmai, pénzügyi szempontból s a szabályokat illetően. A gyógyszergazdaságtan, amely immár tudománnyá vált, azt fogalmazza meg, hogy miért szabad vagy miért nem szabad, miért kell és miért nem kell egy szernek felkerülni a kedvezményezett gyógyszerek jegyzékére. Az eltelt húsz év alatt komoly tudományággá nőtte ki magát, Magyarországon már tíz éve alkalmazzák, Romániában most kezdődik ez a folyamat.
Ami a másik nagy témakört illeti, sok kórházmenedzsment-konferenciát tartanak országos viszonylatban, de azok általában gyenge minőségűek, egyrészt azért, mert a témák nem kapcsolódnak a valósághoz, az előadók nem szakszerűen kezelik azokat, és hiányzik a párbeszéd. Ebben akarunk mi újat és mást hozni, és úgy látjuk, hogy sikerült – nyilatkozta a konferencia szervezője. A gyógyszer-gazdaságtani részleg tanulságáról elmondta, hogy a Romániában fennálló finanszírozási probléma abból ered, hogy húszmillió lakos után ugyanannyi a befizetés, mint Magyarországon, ahol tízmillióan élnek. Ez nem a gazdasági különbség, hanem egyrészt az adórendszer miatt van, ami Romániában nagyon sok kiskaput nyit arra, hogy a lakosság egy része ne fizessen egészségbiztosítási járulékot, amin változtatni kell – szögezték le a tanácskozáson. Másrészt az adóbehajtás hatékonyságát, adminisztratív kapacitását is javítani kell, mert kicsi pénz kevésre elég. A második szempont pedig az, hogy a begyűlt pénzt milyen feltételek alapján költik el.
– Most egy nyitás volt, a folyamat első lépéseként új készítmények kerülnek fel az ártámogatott listára. A feltételek kritizálhatók, s ezzel a döntéshozók is tisztában vannak. A feltételrendszer kidolgozása és gyakorlatba ültetése két-három éves folyamat, és megvan az elhatározás, hogy finomítani kell ott, ahol szükség van erre, amit a szakértők, a gyógyszeripar s az állam képviselői is hasonlóan látnak.
Az utóbbi hat évben semmilyen, korábban azok a gyógyszerek is felkerültek a listára, amelyeknek nem kellene ott szerepelniük. Gondot jelent, hogy miért 90 és 100 százalékos a kedvezmény, s miért nincs 25, 50, 75 százalékos is. Sajnos, egy választások előtt létrehozott populista listáról van szó, ami azt sem tükrözi, hogy a betegnek is tennie kellene a saját egészségéért. Magyarországon például csak akkor írják fel a drága inzulint, ha a cukorbeteg labortesztjei egymás után három alkalommal jók. Ha rosszak, azt jelenti, hogy a beteg nem veszi komolyan a diétát és a kezelést, s a következő évtől csak az olcsó készítményre jogosult. Ha az egyén nem hajlandó az egészségével foglalkozni, akkor miért költsön a drága gyógyszerre a társadalom? – érvelnek, s valóban, az egyéni felelősség is fontos szempont kellene legyen – derült ki az előadásokból.
– Az elmúlt években annak lehettünk tanúi, hogy az ellátás egyes gyógyszerekből, például az onkológiai szerekből, akadozott. A nyitás, amit említett, megoldást nyújt erre is?
– Onkológiai téren Románia nagyon el van maradva, sok olyan gyógyszert írnak fel, amelyeket Európában már rég nem használnak széles körben. Mégis beadják, holott vannak korszerű szerek is.
Ezenkívül az utóbbi időszakban nagyon sok probléma merült fel a listával kapcsolatosan, s mivel eddig sem kezelték szakszerű módon, ezután is nehéz kijavítani. Könnyű csak a másik felet felelőssé tenni, de igazság szerint gond van az emberek hozzáállásával a saját egészségükhöz, az adó befizetésével, a másik oldalon pedig a járulék hatékony felhasználásával is. Az első fontos lépés a tudatosítás, s a konferencián való népes részvétel azt jelzi, hogy nyitottság van a szakmai párbeszédre, és nem a populista diszkurzusra.
– Dr. László Imre, a budapesti Központi Állami Módszertani Intézet vezetője előadása a magyarországi egészségügyi szolgáltatóhálózat átalakításáról szólt; ezen a téren itthon mire lehet számítani?
– Magyarországon a valós igények alapján szervezték át a kórházakat, ami azt jelenti, hogy az adatok alapján egyes helyeken csökkentették, más helyeken növelték a befogadóképességet. Romániában nem méri fel senki, se megnyitáskor, se bezáráskor, hogy hol és mire van valós igény. Nagyon kritikus vagyok azzal kapcsolatosan, hogy egyszerűen csak bezárni kapacitásokat nem szabad. Helyette erős járóbeteg-rendelőre, laborra lett volna szükség, mert egy tízezres várost például nem lehet szakorvosok nélkül hagyni. De kritikus vagyok azokkal szemben is, akik megnyitottak kórházakat ott, ahol esetleg fölösleges volt ebben a formában.
– Ha a korábban hangoztatott regionalizálási szándékokra gondolunk, a magyarországi régiók szerinti felosztást járható útnak tartja itthon is?
– Ha azt jelenti, hogy veszünk egy ceruzát, és meghúzunk valamit a térképen, az valóban nem jó. Magyarországon egy országos stratégia részeként dolgozták ki a regionális stratégiát, s annak alapján tértek rá az átszervezésre. Nálunk mindenki beszél róla, az adatok be vannak gyűjtve, csak fel kellene dolgozni. De sem a központosítás lebontása előtt, sem azt követően egységes stratégiában nem gondolkodott senki. Ha a rendszerben tevékenykedő értelmes emberek összeülnek, megbeszélik, akkor megszülethetnek a jó döntések. Ha mindig azt mondjuk, hogy amit tettünk, az jó volt, közben nyilvánvaló, hogy rosszul jártunk el, akkor érdemes lenne a számok mögé tekinteni.
