A főtéren egy öles plakát hirdeti, hogy „100 év vásárhelyi kultúra”.
A főtéren egy öles plakát hirdeti, hogy „100 év vásárhelyi kultúra”.
A megyei tanács elölülője csak tudja. Hiszen ő a kultúra őre. A százévesé. Ha van ennyi idős a tanácselnöki kultúra. A miénk, a közönségé legalább ezredéves és folytonos. Még akkor is, ha esésekkel és emelkedőkkel tarkított, de ez a város termelte ki mindazokat a szellemi óriásokat és közkatonákat, szorgalmas kutatókat, írókat, művészeket, tudósokat, tanárokat, jogászokat és orvosdoktorokat, akik itt iskolákat, mozgalmakat teremtettek, a szellem és lélek kiváló alkotásait hozták létre, éltették a teljes igényű magyar és nem magyar kultúrát. Ennek az ezeréves kultúrának a terméke az a sok-sok pompás épület, intézmény, kép, szobor, könyv, könyvtár, képtár, a Kultúrpalota és a palotát valósággá változtató elme – Bernády György.
A százéves számára a legfontosabb az elmaszatolás. Az érdemek el nem ismerése és vagylagossá tétele. Ha neki 100 – nekünk tízszer annyi.
Nos, egyáltalán nem mindegy, hogy száz éve czipripelsz, s kultúrverebet dob(re)val akarsz fogni, vagy 1000 éve munkálkodunk, mégis albérlők vagyunk közös városunkban.
