Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Sarány István Garabonciások című, a Kriterion kiadó által gondozott kötete a tavalyi, marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásárra jelent meg. Azóta – Erdőszentgyörgy, Marosvásárhely, Bukarest, Brassó, Szilágysomlyó, Maroshévíz, Petrozsény, Déva, Arad és Temesvár után –, ez év november 27-én, a budapesti Három Holló irodalmi kávéházban mutatkozott be. Az időközben különleges produkcióvá kibővült rendezvényt a Temesvár 2021 – Európa kulturális fővárosa rendezvénysorozat keretében a budapesti Román Kulturális Intézet látta vendégül.
A nagyon is szűknek bizonyuló térben (elég sokan rekedtek kívül, folyosóra, lépcsőkre sem fértek már be) ugyanis magyar (Sarány István, Csutak István), román (Dana Gheorghiu) és szerb (Mimo Obradov) megközelítésben villant fel ugyanaz a város (Temesvár) és ugyanaz a történet (az 1976–1981 közötti diákélet).
Mi lehet a titka, varázsa annak a városnak (Temesvárnak), mely a nagyváradi Kinde Annamária lelkébe már az első, nagyon rövid ottlétkor belopja magát? – „házak közt szelídül a szél/máshol már nem is élhetnél” (Kinde Annamária: A város).
És mi a magyarázata annak, hogy hosszú éveken át Temesváron volt a legszabadabb és a legtermékenyebb a magyar egyetemi hallgatók élete – Thalia diákszínjátszó csoport, vezetékes diákrádió szerkesztősége, az M-Stúdió, a Látóhatár- önképzőkör, a Temesvári séták, a helyi napilap havi dupla diákoldala és a Garabonciás együttes?
A műsorfüzet szerint feszesnek ígérkező estet Dana Gheorghiu írónő – érdekessége ellenére is túl hosszúra sikeredett – történelmi és helytörténeti eszmefuttatása nyitotta. A közönség fegyelmezetten figyelt, és megbecsülte a zsúfolt teremben szerzett ülőhelyét... Majd felcsendült egy új dal... románul. Kinde Annamária verse Kocsis Francisko, Marosvásárhelyen élő műfordító, költő, író fordításában szólalt meg. A közönség egy része, bár a román szöveget nem értette, a műsorfüzetben követhette a dal magyar szövegét. (A román nyelvű műsorfüzetben pedig, Kocsis tolmácsolásában ott volt a többi, magyarul megszólaló dal román szövege.) És láthatóan mindenki meglepődött. Csutak István előadásában, az Átmenet című dal román nyelven is hitelesen, meggyőzően hangzott el.
És következett Mimo Obradov temesvári szerb rádiós-tévés szerkesztő, nemrég Belgrádban bemutatott, a bánsági rock fiatalságát taglaló szerb nyelvű kötetével. És Obradov, hirtelen ötlettől vezérelve, Csutaktól kérte az egyik első Phoenix-slágert, a Vremuri-t (Hei tramvai...) – a végén maga Obradov is énekelt, a közönség bólogatott, aki ismerte a dalt, dúdolta... és már ott is volt – noha a műsorfüzetben nem szerepelt – Virányi Attila a Metropolból. „Legutóbb” 1981-ben, a székelyudvarhelyi sportcsarnokban lépett közösen fel a Metropol és a Garabonciás...
Volt dúdolás, feszengés, itt-ott papírzsebkendők is előkerültek... Sarány István pedig a történet román és szerb változata után elmondta annak magyar olvasatát is.
Csutak búcsúzóul elénekelt dala pedig kesernyés hangulatot hagyott maga után:
„És tesszük, és vesszük,/ Mert hatalom is, pénz is kéne,/ És döntünk, és azután úgy döntünk.../ ...vagy mégse?” (Csutak István – Kinde Annamária: Tesszük és vesszük).