Techuniverzum

Lehet, mégsem akkora üzlet, hogy kimaradt a dobozból a töltő?

2020-ban az iPhone 12-es széria már nem kapott töltőfejet és fülhallgatót. Mindezt az Apple a környezetvédelemmel magyarázta, hiszen egyrészt – állításuk szerint – mindenkinek van már otthon legalább egy töltőfeje, így nincs szüksége rá, másrészt, ha kihagyják ezeket a dobozból, akkor a telefon kisebb helyen elfér, azaz egy-egy szállítmánnyal több készüléket el lehet szállítani. 

Bár bizonyos értelemben valóban óvják ezzel a lépéssel a környezetet, a valós ok mégis inkább a profitnövelés volt. Hiszen egyrészt kisebb a szállítási költség, másrészt, akinek nincs töltőfeje, az kénytelen venni, ami az Apple számára pluszbevételt jelent.

Vannak azonban olyan országok, ahol nem működik ez a gyakorlat. Többek között Brazíliában, ahol kötelező mindenféle tartozékot adni az eszközökhöz, illetve a különböző kütyük meg kell feleljenek a helyi fogyasztóvédelmi törvényeknek. Olyannyira betartják ezt, hogy nemrég született egy bírósági döntés, amelynek értelmében az Apple körülbelül 1200 eurót – 5000 brazil real – kártérítést kell fizessen az egyik ügyfelének a tartozékok hiánya miatt. A bíróság azzal támasztotta alá az ítéletét, hogy az Apple úgynevezett „nyakkendős eladást” gyakorol, azaz megköveteli az ügyféltől, hogy két terméket vásároljon. A bíró hangsúlyozta, hogy a fogyasztóvédelem célja a szerződéses kapcsolat leggyengébb részének, azaz a vásárlóknak a védelme.

Az almás vállalat egyelőre nem fogadja el a döntést, és azzal érvel, hogy a töltőfejek külön forgalmazása a töltők gyártása során okozott környezeti hatások csökkentése érdekében van. Továbbá azt mondja, hogy a felhasználók újrahasznosítják a töltőiket, és a márka más eszközeinél is használják azokat. Az Apple jelezte a bíróságnak, hogy korábban tájékoztatta a fogyasztókat a külön értékesítésről.

Az ítélet egyelőre tehát nem jogerős, viszont az Apple-nek nem ez az első problémája, ami a töltőfejek (és fülhallgatók) külön értékesítéséből származik. A tavaly közel 2 millió dollár pénzbírságot szabtak ki a vállalatra emiatt. Így az Apple-nek jelenleg több ezer ügyfelet kell kifizetnie, akik szintén nem kaptak fali csatlakozót a készülékeikhez. A vállalat most makacsnak tűnik Brazíliában, azonban korábban már fejet hajtott más fogyasztóvédelmi követelések előtt. Franciaországban például továbbra is kapnak hálózati adaptert és fülhallgatót is a vásárlók. Természetesen az Apple azért is makacskodik, hogy ne legyen még több olyan fogyasztó Brazíliában, akiknek fizetnie kellene ugyanezen oknál fogva.

Szükség van vírusirtóra az androidos készülékeken?

Minden számítástechnikai eszköz esetében örökös kérdés, hogy szükség van-e vírusirtó programra? Vannak, akik ebben látják a védelmet, mások úgy vélekednek, hogy ezek a programok valójában vírusok. Bárhogy is legyen, választék van bőven mind a számítógépre, mind az okostelefonokra, és sokan használják is ezeket a programokat.

Azonban időnként kellemetlen meglepetéseket is okozhatnak ezek az alkalmazások. A CheckPoint legutóbbi jelentése szerint az androidos víruskereső vagy vírusirtó programként szereplő alkalmazások valójában banki adatokat loptak el olasz és brit felhasználóktól. Az értesülések szerint legalább 15.000 személyt károsítottak meg. Azóta a komoly gondokat okozó alkalmazásokat eltávolították a Google Play Store-ból. Az Android Central ügynökség nyilvánosságra is hozta a szóban forgó alkalmazások fejlesztőinek nevét. Ha bárkivel szembejön a Zbynek Adamcik, az Adelmio Pagnotta vagy a Bingo Like Inc. valamely alkalmazása, még véletlenül se töltse le, mert minden bizonnyal anyagi kárt fog szenvedni.

Az említett fejlesztők azt a félig-meddig valós információt használták ki, hogy az Android tele van biztonsági résekkel, és mindenhol rosszindulatú programok várják a felhasználókat. Az Android Central cikke szerint azonban semmi sem áll távolabb a valóságtól. Állításuk szerint egy okostelefon – akár androidos készülékről, akár iPhone-ról legyen szó – nem tud vírust kapni és azt továbbadni. Ez nem jelent mást, mint hogy rosszindulatú, kártékony programok nem tudnak garázdálkodni bennük.

A vírus egy olyan kódrészlet, amely automatikusan telepíti, majd sokszorosítja magát, illetve képes magát áthelyezni más felhasználó eszközére is mindenféle segítség nélkül. Ennek egyik oka a felhasználó jogosultsági modellje. Ez azt jelenti, hogy a telefonon lévő minden fájl és mappa tudja, mely felhasználók módosíthatnak rajta. Amennyiben egy felhasználó nem rendelkezik megfelelő jogosultsággal, akkor nem módosíthat semmit. Probléma akkor van, ha valaki változtat az alapértelmezett szoftveren, például megrootolja a telefonját.

A lényeg tehát az, hogy egyetlen alkalmazás sem telepíthető a telefon felhasználójának engedélye nélkül. A telepítést követően az alkalmazás csak a saját adataihoz és fájljaihoz férhet hozzá, azaz nem tudja magát máshova bemásolni.

A felsorolt információk csak a vírusokra vonatkoznak. Viszont léteznek más rosszindulatú programok is, például amelyek adatokat lopnak a telefonunkról, majd azokat elküldik egy távoli szerverre, anélkül, hogy mi erről bármit is tudnánk. Ezek az információk bármire vonatkozhatnak, például arra, hogy milyen alkalmazásokat használunk, és átlagosan mennyi ideig. Ezzel szemben kimondottan fontos adatokat is képesek ellopni, elég csak a jelszavakra gondolni, de persze ott vannak a már említett banki adatok is. Ezek a valóban veszélyes alkalmazások.

A Google csak nagyon szigorúan ellenőrzött alkalmazásokat enged fel a Play Áruházba, viszont ez nem azt jelenti, hogy nem csúszhat be hiba. Az ellenőrzés után még ott van a Google másik védelme, a Google Play Protect. Ez a megoldás még a letöltés előtt biztonsági ellenőrzést futtat le a Google Play Áruházból származó alkalmazásokon, legalábbis a Google közleménye szerint. A Play Protect egy másik feladata, hogy más forrásokból származó, potenciálisan kártékony alkalmazásokat keres a telefonon, illetve figyelmezteti a felhasználót ezekre. Továbbá képes inaktívvá tenni vagy eltávolítani a rosszindulatú alkalmazásokat az eszközről, de értesítést küld azokról az alkalmazásokról is, amelyek valamilyen oknál fogva hozzáférnek a személyes adatainkhoz.

Sok szempontból tehát az Android nagyon hasonlít a Windowsra. Egy időben kimondottan jó ötlet volt harmadik féltől származó vírusirtó programokat használni, azonban azoknak az időknek vége. Mind a Microsoft, mind a Google felismerte, hogy csak abban a megoldásban bízhatnak, amelyeket ők adnak a saját rendszereikhez. Az is fontos, hogy ezeket naprakészen tartsák.

De akkor hogyan lehet védekezni a vírusok vagy a rosszindulatú programok ellen? Hiszen ezek néha képesek átcsúszni a Google (vagy Microsoft) ellenőrzésén. 

Elsősorban csak olyan alkalmazásokat szabad letölteni, amelyek ott vannak az adott rendszer saját áruházában. Itt is vannak kivételek, de az sokkal kevesebb, mint az internetről letöltött alkalmazásoknál. A második lépés az, hogy ellenőrizzük a fejlesztőt, ha valamiért furcsának találjuk. Például egy Facebook- vagy egy széles körben ismert alkalmazás esetében erre nincs szükség, de egy kevéssé ismert program esetében érdemes megtenni, hiszen sok kellemetlenségtől megmenthet. Végül, ami talán a legfontosabb: ne felejtsük el azt az elvet, hogy amiért nem kell pénzben fizetnünk ott mi magunk vagyunk a termék. Lehet, hogy csak jelentéktelen, ártalmatlan adatokkal fizetünk, de az sincs kizárva, hogy komoly adatokat – jelszavakat, banki hozzáférést – lopnak el tőlünk ezek a programok. Nyitott szemmel kell járni a digitális világ labirintusában is!