A taxínész különjárata

Állítják, év eleje táján nagyon fontosak az első dolgok, mert talán irányt szabhatnak az esztendőre. A vár-laki „irodalmi egylet” tagjai és barátai nem bíztak semmit a véletlenre. Legyen a jókedv, a vidámság, a humor az év indító motívuma. Idei első találkozásuk vendége Székely Szabó Zoltán. Nem is kell őt különösképpen a marosvásárhelyi közönségnek bemutatni, sőt a bécsi közönségnek sem. A Maros megyei Rücsön született színész, humorista, író, szerkesztő, magyar nyelv- és irodalomtanár, mint írja, több erdélyi élettér (Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Kézdikővár, Kézdivásárhely) után 1987-ben az osztrák fővárosban telepedett le. A bécsi élet szépségei és árnyoldalai 2014-ben „migránssá” avanzsálják, mégpedig „nyugati migránsként” Marosvásárhelyen talált otthonra. Csakhogy aki világpolgár, az nem tud egy helyben megülni, jelenleg Marosvárárhely és Nagyvárad közt „ingázik”. „Nyugdíjas vagyok, ráérek a kormánnyal pánikolni…” – mondja. Nahát, pont ez a jó, így a tréfamesternek még több ideje jut humorra, szatírára, írásra. Székely Szabó Zoltán azok közé az emberek közé tartozik, akik ontják magukból az adomákat, lételemük a humor, minden mondatukban ott bujkál a nevettetés titkos hatalma. Rímekbe rejtett gondolatok, a hétköznapok természetes kísérői, tágabb- és szűkebb környezetünk örömére. A vár-laki találkozó apropója a vendégnek a 2017-es év végén a marosvásárhelyi Juventus Kiadónál megjelent Különjárat című kötete, amely válogatást tartalmaz a humorista legújabb szatirikus írásaiból, ironikus jeleneteiből, anekdotáiból. Már a borítója mosolyt fakaszt, hiszen a szerző saját fotójának felhasználásával készült, sőt a szerző maga látható rajta, amint mezőgazdasági munka végzése közben, egy traktor után kötött eke szarvát fogja. Na, nem azért mosolygunk, mert dolgozik, hanem azért, mert elértjük a kép iróniáját. Önvallomását a tollforgatásról és ezen belül a humorról bizonyára sokan idézik még: „Az utóbbi időben mindinkább csalom a Színházat az Irodalommal. Mert ő megértőbb: félárnyékban, félszegen, félrészegen, félálomban is enged írni. Ha véletlenül elakadok a szöveggel, én alszom rá egyet, nem a közönség… Két fontos éltető elemem: a humor és a bor. A humor életforma. Megszabja a viszonyodat a rendszerrel, a főnököddel, a nőkkel... A humor életnedv, a szellem és a lélek Béres Cseppje. Rendben tartja az agyat, a gyomrot, ápolja a szerelmet és a barátságot, segít együtt élni a feleséggel és a reumával…” A Különjárat menetrendje a következő: két részből áll: van itt közéleti szatíra, politikai humor, a kisebbségi sors mindennapjainak bemutatása, élces humorral spékelve, a második részben pedig egy marosvásárhelyi borozó baráti asztaltársaságának állít emléket, a valóságban is emlék, hiszen a minap bezárta kapuját a fogadó. Többnyire színészkollégákkal, valamint színházat kedvelő barátokkal jöttek össze ezen a helyen, anekdotákból, nagyotmondásokkal megtűzdelt történetekből nem volt hiány a késő éjszakába nyúló estéken, és mit tesz ilyenkor a vérbeli humorista? Hát szépen csendben lejegyzi a történeteket, a végére odafirkantja a „mesélő” nevét, és már meg is van az ötlet; ennek a résznek az alcíme: Vigasztal e víg asztal. 

A kötetbemutatón két művésztárs, Csíki Hajnal és Kárp György színművészek remek előadásában rövid összeállítás hangzott el. A hangulat emelkedett, mindenki nevet, legvégén persze elégedetten nevet maga a szerző, Székely Szabó Zoltán is, hiszen a terve sikerült: szem nem maradt szárazon! Az est kötetlen beszélgetéssel, humoros emlékek felidézésével és dedikálással zárult. Javaslom, keressék meg a kötetet, a jókedvre hangolódás garantált. Befizetünk Tutuka különjáratára, várjuk a folytatást, hisz, mint mondta, nyugdíjas, van ideje, és tud is írni. 

Doszlop Lídia