Tavaszi retroparádé

Április harmadik hétvégéjén országszerte elővették féltett kincseiket a klasszikus és veterán járművek gazdái.  

Fotó: Nagy Tibor

Április harmadik hétvégéjén országszerte elővették féltett kincseiket a klasszikus és veterán járművek gazdái. A Retromobil Klub Románia fiókszervezeteinek rendezésében 27 városban tartották meg a tavaszi retroparádét, volt ahol túrát, a fővárosban az épp most zajló motorkerékpár-ágazati seregszemlén veterán motoros standot is kiállítottak. Az országos veterán-seregszemlén belül egyedi színfoltként kétnapos rendezvény kezdődött szombaton a marosvásárhelyi Rózsák terén, az itt induló parádé résztvevői útra keltek Székelyudvarhelyre, majd Csíkszeredában zárták a túrát, ahol tegnap osztották ki a találkozó díjait.

Az időjárás-felelős részéről akár az őszi retroparádé is lehetett volna szombaton Vásárhelyen, ahol az esős-didergősre forduló idő néhány, már emberi léptékben is hajlott korú gépcsodát, melyeket gazdáik okkal féltenek, távol tartott a főtéri parkban sorra kerülő kiállítástól. De közel ötven, jórészt a hatvanas-hetvenes éveket megidéző járművet elhoztak tulajdonosaik. Mondhatni a felhozatalban külön kasztot képviseltek a Mercedesek – a helyi retro márkaklub tagjai előző nap már önállóan is találkoztak – és a bogárhátú Volkswagenek. De volt még dolcevita-hangulatot árasztó olasz Fiat kabrió, a torinóiak 124-esén alapuló Ladákból pedig a szocreál tagozatban sorakozott fel néhány szép példány. Ebben a tagozatban a szépen felújított 1300-as Dacia is joggal keltett érdeklődést. A roadster-iskola olasz és brit válfaját is láthattuk egy-egy Alfa Romeo, illetve Morgan képében. Érdekességként a márkatársaktól elkülönülve lehetett szemügyre venni egy speedster Bogarat, amely a máig jó állapotban fennmaradt száz-ezres nagyságrendű bogártársadalomban ritkaság. De volt a veterános mércével ifjonc csillagosoknál bő két generációval öregebb fecskefarkú 220-as Mercedes, mely a biztonságra törekvő autófejlesztés úttörője, Barényi Béla munkájának eredményeként az első, sorozatban gyártott gyűrődőzónás karosszériájú autó volt. Vagy a Skodánál még a márka önálló korában gyártott Octavia, amely jó eséllyel még akkor is ott lehet hasonló rendezvényeken, amikor a mai dédunokáira már a vasüzem zúzógépe is csak halványan emlékszik. Az Európán kívüli autógyártást a veteránmércével még nem öreg Cadillac Seville képviselte.

Jó látni, hogy egyre több a szép, hozzáértő munkával felújított és megőrzött autótörténelmi darab az immár rendszeres veteránrendezvényeken. Ehhez méltó volt az érdeklődés is, hiszen a barátságtalan idő ellenére a kiállítás három órája alatt egymást érték a nézelődők és a jobbnál jobb látószögekre vadászó fotózó érdeklődők az autók, meg a néhány motorkerékpár körül. Jó ötlet volt a főtéri parkba vinni a kiállítást, a résztvevőket a rendezvényben társszervezői szerepet vállaló önkormányzat vendégházában vendégelték meg ebéddel, az összeadva jó pár évszázados járműoszlop városbeli felvonulását követően. Innen a veteránosok Csíkszereda felé vették az irányt, közben Székelyudvarhelyen további járművek csatlakoztak a parádéhoz. Tegnap a szeredai Három Székely Panziónál zárult – a program szerint – a rendezvény a legöregebb, a legszebben restaurált, a legjobban megőrzött eredeti állapotú, a legmesszebbről érkezett gép, a show legjobb autójának és motorkerékpárjának járó díjak átadásával.