Nem szolgálhatok vadonatúj szenzációval, te is látod: kitört a tavasz. Honnan tudom? Nos, a mezőgazdasági műsorokban, melyeket kora reggel vizionálok jobb híján – ui. korán kelő vagyok –, mondom, a gazdaműsorokban megszaporodik a panasz.
Nem szolgálhatok vadonatúj szenzációval, te is látod: kitört a tavasz. Honnan tudom? Nos, a mezőgazdasági műsorokban, melyeket kora reggel vizionálok jobb híján – ui. korán kelő vagyok –, mondom, a gazdaműsorokban megszaporodik a panasz. Nem a bizakodást közvetítik felénk a mezőgazdák, nem is a jó termés ígéretét, hanem a sötéten látást, kárt, veszteséget; a sajnosok csak úgy szaporázzák egymást, mint Talabéren a facsádok szénarittyegéskor.
Az ugyanis nem fér bele a jó gazda (közép- és távol-keleti fármer) világképébe, mentalitásába, hogy jót mondjon, valami biztató eredményről, gazdagodásról, aranykalászos rónaságról lelkendezzen, mert akkor megirigylik a szomszédok, a szolgálatos ártó boszorkányok, rosszakarói konkollyal vetik be földjeit, és búza helyett majd parlagfüvet kaszálhat pitymallatkor; ha büszkélkedik vagy hencegni merne, ragyával sújtja termését a Teremtő, az állam, az adó- és vevőhivatal, felgyújtódik a vetés a tatárok járása mián.
Ugyanez a negatív szellem – holott nyakunkon a tavasz, maholnap rügyet roppant az orgona bokra és a vadszilvafácska apró fehér virágot hajigál föl minden ágára-bogára – nyilvánul meg a hirdetések vég nélküli világában, miközben a kereskedelmi hírverés alapfeladata a serkentés, az optimizmus terjesztése, szétspriccelése lenne. Figyeld meg, haver, nagyon beteg a magyar nép (én most csak a magyarországi, nálunk is felfogható kereskedelmi és szórakoztatóipari tévékről szotyolázom), ugyanis egy reklámblokk hét-kilenc hirdetményéből legalább hat-nyolc gyógyszer, étvágyfokozó, gyomorürítő-nyugtató-forgató, hashajtó/fogó reklám. Mintha az élet csak betegségből, fejfájásból, idegcsőzáródási rendellenségekből, impotenciából és hascsikarásból állna, ami az embert a nagy családi zabák után, ejtőernyős ugrások előtt kapná el, szorongatná meg.
Meglehet, a gyógyszergyárak/-tárak rendelkeznek a legbőségesebb reklámalappal, de az is meglehet, hogy egész egyszerűen agresszív hadjáratot folytatnak azért, hogy a természetes gyógymódok, gyógyszerfüggőség helyett minden magyar ember – és implicite a szomszédos államokban élő magyarok is, Trianon ide vagy Trianon
oda – gyógyszerfalóvá váljon. (A trianoni faló esete a szimpatikus patikussal c. folytatásos tévészappan-
és gyógyszeropera forgatókönyvének megírására nemsokára receptirodalmi pályá-zatot hirdetnek, s a legjobb szcenárió szerzője megkapja a 10.000 dolláros fődíjat, száz quamatejes dobozba szétosztva pedig a nagy Hypochonder-díjat, ami a képzelt betegségeket színlelők díjainak sorában egyenértékű az Oscarral vagy a Nobellel.
Na de legalább mi ne rontsuk a közönség kedvét, hiszen süt a nap, hajnaltájban, még a sötétben rázendítettek a honos madarak: fütyülnek a rigók és csattognak a monostori csipcsákok, felvonulhattak a székelyek, Johannisról rosszat írt a Der Spiegel, nemsokára itt a húsvét, és vele reánk köszönt – ha köszönt – az iskolákban a tavaszi szünet, díjat nyert egy magyar film és még sorolhatnám a jobbnál jobb híreket, ha a feleségem nem huzogatná egyre erőteljesebben a lila santungpizsamám ujját és nem figyelmeztetne, hogy belealudtam a pitymallati híradóba, és így nem láttam a hüvelygombákról szóló izgalmas mobiltelefonos reklámkampányt és nem álltam vigyázzban a himnusznál, amit kötelezően minden reggel és éjjel el fognak muzsikálni, nem is szólva a sportrendezvényekről és gyógyszerreklámokról, a földművelésről és a szurkolótenyésztésről, mert ettől aztán minden gurulni fog... a lejtőn a győzelemig és még tovább.
