Tanulás a béke szigetén

IV. Mikházi Szabadegyetem

Múlt hétvégén volt a budapesti Hagyományok Háza és az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány szervezésében a  negyedik mikházi szabadegyetem, amelyre nagyszámú érdeklődő látogatott el.

Eső után... nem köpönyeg, hanem jókedv, nyüzsgés, népzene, gyermekzsivaj fogadott Mikháza utcáin, a Csűrszínház udvarán és a szabadegyetem különböző helyszínein, a kultúrotthonban, a kántorlakban, az iskolában. Karon ülő kisgyerek a háromszéki édesapával népzenét hallgat, miközben az anyuka valamelyik előadáson vesz részt, a JátszóTér nevű sátorban gyerekek nemezelnek, fonalakkal, bőrökkel bíbelődnek vagy fúrnak-faragnak, miközben a szomszédos folklórsátorban népdalokat énekelnek a felnőttek. Aztán a gyerekek átadják a helyüket a felnőtteknek, hogy ők is kipróbálhassák a hímzést, a nemezfigurák készítését, a bútorfestést. Előadások, szakmai tanácskozás, játékok, fotókiállítás, este táncház, de előtte folklórelőadás: pénteken a Duna Művészegyüttes hozott fergeteges néptáncelőadást a telt házas csűrbe, szombaton pedig a Magos együttes koncertjére ülhettek be az érdeklődők.

Az előadások és a gyakorlati foglalkozások a néphagyomány továbbörökítésének módozatait, azokon belül pedig az oktatás témakörét ölelték fel, így a jó gyakorlatok bemutatásában is erre összpontosítottak. Az előadások és műhelymunkák három panelbe rendezve zajlottak, így az érdeklődők a gyermekjátékok, népmese vagy az ének, zene, tánc témakörében zajló tevékenységekbe kapcsolódhattak be, vagy a tájházak, múzeumok és azok mintakincsei témájában hallgathattak előadásokat. Az erdélyi és magyarországi szakmai előadók két napon keresztül különböző szempontokból világították meg a paraszti hagyomány hasznosulását: népi gyermekjátékok, élőszavas mesemondás, népdaloktatás, zenetanárok képzése, a pedagógus személyiségének fontossága, az erdélyi hagyományos néptáncok helye a közoktatásban, oktatási és múzeumpedagógiai lehetőségek néprajzi múzeumokban és tájházakban, az erdélyi népzeneoktatás helyzete és lehetőségei; a kötetlen beszélgetéseken szóba került minden, a paraszti tudás továbbörökítését érintő téma.

Balázs-Bécsi Gyöngyi, a Kallós Alapítvány munkatársa, a szabadegyetem programfelelőse a Népújságnak elmondta: A magyar kultúrát, a művészeteket csak úgy tudjuk átadni, ha oktatjuk, hiszen megszűntek azok a régi közösségek, amelyekben a gyerek ezeket évtizedeken át megtanulhatta, így ennek helyét az intézményi vagy intézményen kívüli keretek között történő oktatás vette át. A felkért oktatók a népművészet nagykövetei, akik szívügyüknek tekintik a népművészet oktatását, átörökítését és azt, hogy minél hitelesebben átadják a felhalmozott tudást. Alkalom adódott arra is, hogy együtt keressék a válaszokat a felmerülő kérdésekre, mert az ember akkor fejlődik igazán, ha gondolatait megosztja másokkal, meghallgatja mások megoldásait, megerősítést kap arról, hogy jó úton halad abban, amit végez, ha pedig nem, akkor megtudhatja, kiktől kaphat segítséget, hogy jobbá tegye azt. 

Közös kulturális nyelv

– Hogyan látja a mikházi szabadegyetemet, az ide tanulni érkező pedagógusokat? – tettük fel a kérdést két olyan előadónak, akik nem először fordultak meg a rendezvényen.

Dr. Sándor Ildikó néprajzkutató, a Hagyományok Háza közművelődési tudományos szakcsoportjának vezetője harmadszorra jött előadni Mikházára, látja a szabadegyetem fejlődését, az egyre kiforrottabb kezdeményezést, amely nagyon jó környezetet teremt arra, hogy itt kollégákkal, volt tanítványokkal elbeszélgethessenek egy-egy témáról, az őket érintő kérdésekről, meghallgassák egymás előadását, gyarapodjanak, információkkal, élményekkel térjenek haza, amit aztán hasznosítani tudnak. Mind több pedagógus vesz részt a szabadegyetemen, sok tanító és óvodapedagógus, akiknek egy részével már találkozott – osztotta meg tapasztalatait lapunkkal.

Dr. Agócs Gergely, a Hagyományok Háza főtanácsadója, egyetemi docens sem először fordul meg a Nyárádmentén, hiszen Bartók után száz évvel ő gyűjtött ismét különböző hangszeres nyárádmenti népzenét Nyárádselyében, Nyárádszentbenedeken, Szövérden, Nyárádmagyaróson. Ő is harmadszor adott elő a szabadegyetemen, amelyet kiváló rendezvénynek tart, és amely meglepően nagy számban gyűjti oda a kultúra iránt érdeklődő pedagógusokat, szakembereket, akik különleges érdeklődéssel és tenniakarással viszonyulnak a saját szakmájukhoz. Ezért számára mindig nagy élmény találkozni a hallgatósággal, eszmét cserélni, megosztani velük az őket érdeklő tapasztalatokat. Úgy véli, a kisebbségi sorsban nevelkedett vagy abban élő pedagógusok hihetetlen fontos missziót teljesítenek, amikor mostoha körülmények között is felvállalják a magyar nyelv és művelődés ápolását. Ezért úgy véli, akik a magyarországi intézményrendszerben ilyen feladatokat kapnak, kötelesek hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar tudományosság legaktuálisabb eredményeit és a közművelődés legfrissebb módszertani vívmányait átadják a határon túliaknak. A magyar állami művelődésnek nagyon fontos feladata, hogy bekapcsolja a kisebbségi magyarokat az egyetemes magyarság kulturális vérkeringésébe, mert tapasztalata szerint az erdélyieket csak az erdélyi művelődési értékek érdeklik, és ez egyfajta bezárkózáshoz vezet. A hivatásos erdélyi együtteseknek a regionális tudat ápolása mellett fel kell vállalniuk, hogy más térségek zenéjét, táncait, népdalait, hangszereit is megtanítsák a fiataloknak, így ablakot nyithatnak a magyar kultúra más tájegységeire, és kialakulhat egy közös kulturális nyelvezet – fejtegette a szakember.

Megtérülő kulturális befektetés

Mikházának van egy sajátos kisugárzása, ez itt a béke szigete, amely idevonzza az embereket. Már negyedszer szervezték meg itt a szabadegyetemet, idén a hagyományos paraszti kultúra továbbéltetése céljából az oktatás került célkeresztbe – mondta el a Népújságnak dr. Kelemen László, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány elnöke. 160 személy jelentkezett előzetesen, erdélyi, partiumi, moldovai pedagógusok, civil szervezetek munkatársai, akik valamilyen formában önként átvállalják ennek a tudásátadásnak a feladatát az államtól. Az Erdélyi Hagyományok Házának feladata ezt a sziszifuszi munkát segíteni, hiszen minden generációnak meg kell küzdenie ezért a tudásért, hogy az élő módon megmaradhasson a következő évtizedekben is. Ha az intézmények jól végzik a munkájukat, a résztvevők elég tudást kapnak ahhoz, hogy egy éven át sikeresen végezzék munkájukat Moldovától Szatmárnémetiig – mondja a szakember.

Az erdélyi zene, tánc nagyon fontos lelki központja a szabadegyetemi mozgalomnak, ezért kell ezt a tudást átadni itt Erdélyben is – véli a Hagyományok Háza főigazgatója. A budapesti intézmény számos szervezeti kérdésen van túl, amit itt is próbál meghonosítani. Bonyolult párbeszéd, mert sok olyan tudás van itt, amit az anyaországiaknak kellene elsajátítaniuk. Valójában minden befektetés úgy térül meg, hogy a létrejövő kapcsolatok jóval többet hoznak be, tehát megtérülő kulturális befektetésről van szó – fogalmazott lapunknak Both Miklós. Figyelni kell arra, hogy hatékony legyen a befektetett pénz; ebben az esetben nagyon fontos és jó befektetésről beszélhetünk. A mikházi szabadegyetemre sikerült elhozni az összes magyarországi kulcsszereplő pedagógust, ugyanakkor az összes jó gyakorlatot is, amit az év folyamán az intézmény megtapasztalt. „A legfontosabb befektetés, hogy ezeket a folyamatokat összekössük. Szükség van a pénzügyi eszközökre, de sokkal több térül meg” – összegzett a főigazgató arról, hogy megéri-e például Mikházán szabadegyetemet szervezni.

Értékőrzők

 A Hagyományok Háza június 26. és július 1. között harmadik alkalommal rendezte meg Almárium táborát Kiscsőszön. Az Almárium tábor egy meghívásos rendezvény, ezúttal nyolcvan – a néphagyomány különböző ágaival foglalkozó – szakembert láttak vendégül. Az országból és a határokon túlról érkezettek mintegy fele a kézművesség terén tevékenykedik, de voltak néptánccal, népzenével, népi játékokkal és népmesével foglalkozó szakemberek is. Az elmúlt évben a néphagyomány tanításának kérdéskörét, a tudásátadást járták körül, a fókuszban a tananyagtartalom-választás volt. Az idei gondolatmenet a tavalyinak a folytatása, a „hogyan”-ra  helyezték a hangsúlyt, a módszertan állt a középpontban.

A tábor fórumszerűen működött. A délelőtti műhelyfoglalkozásokat a táborozók tartották, s a bevett gyakorlatokat, tudásukat és tapasztalatukat osztották meg a résztvevőkkel és egymással. Délután a Hagyományok Háza munkatársai, illetve felkért előadók tartottak interaktív előadásokat, a tapasztalat cseréjére ezúttal is lehetőség volt – számolt be a rendezvényről Dóra Fruzsina, az intézmény közművelődési és tudományos szakcsoportjának munkatársa.