Tamási Zsolt visszalépett

Nincs más út, csak a szervezet teljes megújítása

Miután marosvásárhelyi önkormányzati tisztségéről Furó Judit RMDSZ-es tanácsos lemondott, az így megüresedett helyet a listán következő Tamási Zsolt kellett volna elfoglalja. Június 13-án, csütörtökön délelőtt a sajtóhoz eljuttatott levelében a katolikus iskola igazgatója a következőképpen indokolta, miért nem fogadja el a megbízatást:

2016-ban, a helyhatósági választások előtt nagyon bíztam benne, hogy marosvásárhelyi közösségünk felismeri, az összefogásban van az egyedüli esélyünk, hogy Marosvásárhelyért tehessünk. Nem vagyok politikus, de azt világosan láttam, hogy a közösség szolgálatában vállalni kell azt, amire a közösség bizalmat szavaz. A polgármesterjelöltünk mögötti egységes felsorakozás mellett bíztam benne, hogy a városi tanácsosi listán is az egyéni érdekek és kapcsolatok helyett az összefogás alapján lesz a rangsorolás. Volt is egy tiszavirág-életű, összefogás alapján készült lista, amelyen engem a harmadik helyre rangsorolt a Maros megyei Területi Állandó Tanács. Ez a lista változott, s nem volt világos számomra, hogy az összefogás jegyében vagy más érdekek miatt. Ezért vállaltam csak a 13. helyet. Mert tudtam, hogy ha a közösségi összefogás hozza az erejét, akkor ennyi tanácsosunk lehetett volna az önkormányzatban. S ezzel a bizalommal nem lett volna szabad nem élni. Azt is tudtam, hogy ha a közösségünk megosztott marad, az önkormányzati frakciónk a nem a város és közösségünk érdekét képviselő városvezetés árnyékában kényszerpályákra kényszerülhet. S ezzel nem tudtam volna azonosulni. A választások során kiderült, hogy a polgármester jelöltünket nem engedték győzni, s az is, hogy a marosvásárhelyi közösség nem tudott teljesen azonosulni a nem összefogáson alapuló tanácsosi listával. Közben teltek az évek, s kívülről néztem, hogy mit tesznek tanácsosaink. Követtem, hogy sikerül-e a választási ígéretekhez ragaszkodni, vagy bekövetkezik-e a kényszerpálya? Láttam kitartó, következetes állásfoglalásokat, de egy idő után a kényszerpályára kerülést is, a város aktuális vezetése szándékainak kiszolgálását is. Láttam az egyre meredekebb belső konfliktusokat a szervezeten belül, s láttam, hogy hogyan veszíti hitelét a marosvásárhelyi lakosság egy része előtt a városvezetést egyre inkább követő városi szervezeti vezetés. Látom azt is, hogy nekünk, marosvásárhelyieknek szükségünk van egy olyan érdekképviseletre, amely értünk, s nem egyes személyekért tesz. S látom azt is, hogy erre most kevés az esély. Az egészséges kompromisszumokon, vagy legalábbis az én kompromisszumkészségemen túlmutat az együttműködés a város vezetőségével. Ezért nem tudok azonosulni egy olyan közkatonai szereppel, amelyben olyan döntések meghozatalára kényszerülhetnék, amelyre a városi szervezet vezetői a frakciófegyelem alapján kérhetnének, s amelyről tudnám, hogy nem a mi érdekeinket szolgálja. Most, amikor három év után sor került arra, hogy döntést hozzak: vállalom-e vagy sem, hogy belépjek az önkormányzatba, nem tudok eltekinteni azoktól az alapelvektől, amelyek miatt az önkormányzatban RMDSZ-tanácsosként való szereplésemet korábban mérlegeltem. Az irány, amelyet a városi vezetés képvisel, távol áll az én értékrendemtől. Ezért még várok. Nem fogadom el, hogy belépjek az önkormányzati tanácsosi testületbe, mert nem arról szól, ami miatt 2016-ban vállaltam volna a tanácsosi szerepet. Várok, mert biztos vagyok benne, hogy nincs más út, csak a szervezet teljes megújítása, biztos vagyok benne, hogy van közösségi összefogás, hogy újra kiépül egy olyan csapat, amellyel együtt városunkért, közösségünkért érdemes vállalni a napi politikát, a szolgálatot.