Tamás Ferenc (1922–2011)

Miközben a vásárhelyi Nemzeti Tompa Miklós Társulata gőzerővel próbált a szilveszteri bemutatóra, jött a hír, hogy Garas Dezső, a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja távozott az élők sorából. Szinte vele egy időben jött a második csapás, hogy a marosvásárhelyi színjátszás egyik legalázatosabb, leghűségesebb szolgálója, Tamás Ferenc, mindenki Frici bácsija is elszerződött az égi társulathoz.

A Székely Színház 1948-as Ifjúság című előadásán (balról) Tamás Ferenc, Anatol Constantin, Borovszky Oszkár, Andrási Márton

Miközben a vásárhelyi Nemzeti Tompa Miklós Társulata gőzerővel próbált a szilveszteri bemutatóra, jött a hír, hogy Garas Dezső, a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja távozott az élők sorából. Szinte vele egy időben jött a második csapás, hogy a marosvásárhelyi színjátszás egyik legalázatosabb, leghűségesebb szolgálója, Tamás Ferenc, mindenki Frici bácsija is elszerződött az égi társulathoz. Az alapítás évében, 1946-ban került a Székely Színházhoz. Tompa Miklós fedezte fel. Mesélik, a strandon látta meg, és rögtön felajánlott neki egy helyet az alakuló társulatban. Lehet igaz, lehet legenda a történet. Nem fontos. Frici bácsi megjelenésében, viselkedésében is legendás volt. Az a színésztípus volt, aki a „nagy bölényektől” tanulta a SZÍNÉSZETET. Az operettől, a tragédiákon át a kortárs darabokig mindenben játszott. Rendezte őt Szabó Ernő, Tompa Miklós, Harag György, Hunyadi András, Dan Alecsandrescu, Kincses Elemér mellett mindenki, aki a marosvásárhelyi színházban megfordult. Mindig elegánsan, mindig megfontoltan, lassú eleganciával viselkedett: a színpadon, a büfében, az utcán. Több mint ötven évig szolgálta Tháliát. Több mint száz szerepet játszott el, mindenkor precízen, megbízhatóan. Mikor megjelent, mikor beszélt, mikor színpadra lépett, érezni lehetett rajta, milyen lehetett Delly Ferenc, Kovács György, Borovszky Oszkár. Nem voltak nagy kiugrásai és nem voltak bukásai, a megbízhatóság volt rá a legjellemzőbb. Halálával rádöbbenünk, hogy talán többet kellett volna vele foglalkoznunk, miután betegsége miatt visszavonult a deszkákról. Megelégedtünk azzal, hogy nap mint nap délben paroláztunk vele a főtéren, miközben rendszeres sétáját végezte. Majd mikor már ezt sem tette, önző módon elfelejtettük. Bocsáss meg nekünk, magunkkal törődő gyarlóknak, kedves Frici bácsi. Fogadjuk, hogy a színház, melynek te is alapítója voltál, tovább fog működni, azzal az alázattal, amelyet tőled tanultunk.