2023. január 30., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Hatvanéves a Stúdió Színház

Hatvan évvel ezelőtt, 1962. november 24-én a Molière Tartuffe című darabjából készült előadással nyílt meg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió Színháza, amely azóta is működik. Színészgenerációk sokasága lépett az egyedülálló – kimondottan a művészeti egyetem (akkor még Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet) diákjai előadásainak befogadására létrehozott, az egyetem épületével összeépült – gyakorlószínház színpadának deszkáira, amelyeken a marosvásárhelyi színházi élet krémje tanította, nevelte, rendezte a szakmára és az életre hallgatók százait. 

Fotók: Nagy Tibor


Az intézmény csütörtök délelőtt érdekes, tartalmas és nívós eseménysorozattal ünnepelte a kerek évfordulót a Stúdió Színház előterében, ahol Lázok János üdvözölte a szépszámú közönséget, és elmondta, hogy adódott egy olyan ritka lehetőség, hogy meghívhatták az 1962-es nyitóelőadásnak azt a ma is aktív szereplőjét, aki abban a produkcióban Pernelle asszony szerepét játszotta: Biluska Annamária színművésznőt. 

Koós Anna, a magyar kar dékánja hozzátette, hogy számára a leghűségesebb képét és legjelszónélkülibb módját egy bizonyos művészeti helyzetnek, alakulásnak, intézményváltásnak az oral history nyújtja, ezért ő is nagy örömmel üdvözölte Biluska Annamáriát, akivel Ungvári Zrínyi Ildikó és Lázok János beszélgetett. A beszélgetés során Biluska Annamária elmondta, egykori kedves játszótársai – akikkel együtt szerepeltek a Stúdió Színházat nyitó és avató előadáson – közül csak a három lány él még: Nagy Réka Budapesten, Kiss Erzsébet Pösze Németországban és jómaga. A négy fiú – Visky Árpád, Seprődi Kiss Attila, Darvas László és Kocsis Antal – meghalt. Hozzátette, csodálatos dolog volt a Stúdió Színház indulása és épülése, amelyben – tanáraik kérésére, a sürgető határidő miatt – ők is tevékenyen részt vettek: homokot talicskáztak, téglát hordtak, sokszor az estébe hajló próbák után is. A Kőmíves Nagy Lajos által rendezett Tartuffe-előadás kapcsán számos kérdése akadt a beszélgetőtársaknak, így hatvan év múltán Biluska Annamária révén első kézből értesülhettünk a ma már csak emlékekben, fotókon, hangfelvételen és újságcikkekben létező színházavató előadásról, annak fényképeken meg nem maradt egyik legerősebb jelenetéről, a díszletekről, a fogadtatásról és nem utolsósorban arról, hogy milyen volt osztályvezető tanárukkal, a legendás Kovács Györggyel egy színpadon játszani (és megpróbálni megtréfálni őt). 


A számos érdekes, tanulságos és poénos történetet, sztorit sem nélkülöző beszélgetés keretében Biluska Annamária Kiss Erzsébet levelét is felolvasta, majd az intézmény lenyűgöző digitális archívummal rendelkező weblapjának próbaverzióját ismertette Lázok János és Mihály Szilárd. A weblapot Mihály Szilárd webes szakember, az egyetem volt színészhallgatója készítette, ő is mutatta be a digitális archívumot, amelynek végleges verziója jövő év áprilisa körül készül el. Amint Mihály Szilárd elmondta, a honlap 2011-ig tartalmazza majd az összes, Stúdió Színházban játszott előadás adatait, és meg is mutatta az eddig felkerült, bőséges adattárat: a rákereshető, a felületre a bemutatók dátuma szerint rendezett előadások plakátjainak képére kattintva megnyílik az adott produkció adattára, benne az előadás linkeken tovább követhető összes alkotójával, szereplőjével, fotókkal, hangfelvételekkel, műsorfüzettel, a produkcióról szóló korabeli újságcikkekkel, könnyen használható, átlátható módon. Eddig összesen 68, 1962 és 1978 között készült előadás került fel a honlapra, legrégebbi az 1961-62-es évadból való, de vannak olyan fotók is, amelyek még régebbiek, tehát a Stúdió Színházat megelőző korszakban készült előadásokról készültek. Az is látható, hogy egy-egy produkciót hányszor játszottak, és azokat hányan tekintették meg: a színháznyitó Tartuffe például hatvanszor került előadásra, és összesen 11.593-an tekintették meg. A színészek nevére kattintva képeket láthatunk, és rövid leírást olvashatunk róluk, illetve arról, hogy milyen előadásokban léptek fel egyetemi éveik alatt. Az alkotóknál osztályvezetőkre, rendezőkre és színészekre bontották a felületet, látható az is például, hogy hány évadban milyen előadásokat vitt színre az illető rendező. 


Lázok János név szerint megköszönte mindazon diákok és kollégák munkáját, akik segítették ennek a hatalmas, 2012-ben indult, szakaszokban létrejövő projektnek a megvalósítását, és elárulta, a digitális archívum különböző adatainak, képeinek azonosításában, a szereplők megnevezésében Kovács Levente rendező rengeteget segített.

A weblap gyakorlati bemutatása – azaz ősbemutatója – az évfordulós ünnepség egyik fénypontja volt: a szervezők több, értelemszerűen idősödő (de nem öregedő!) egykori hallgatót és tanárt – ismert színművészeket, rendezőket – hívtak meg az eseményre, akik az említett weblapon látható fotók segítségével meséltek azokról az előadásokról, amelyekben a múlt század hetvenes éveinek elején diákokként szerepeltek. Sorrendben elsőként Nászta Katalin színművésznő ismertette azt a facebookos, a Stúdió Színház előadásairól szóló fotó- és dokumentumgyűjtését, amelynek anyaga a bemutatott honlapra is felkerült, majd mesélt azokról a produkciókról, amelyekben színinövendékként fellépett. Hozzá hasonlóan mesélt egyetemi éveinek vizsgaelőadásairól, a korabeli tanítási, rendezési módszerekről, a sokak által csodált tanárokról, az évfolyamtársakról Parászka Miklós rendező, Kovács Levente rendező, Székely Szabó Zoltán színművész és Kincses Elemér rendező. Az érdekes, az ilyen események nélkül talán a feledés homályába vésző, szemtanúktól származó történetekben gazdag beszámolókból kiderült, hogy milyen volt a hazai színháztörténelem legnagyobb neveinek diákja lenni, hogy mennyire más volt például Kovács György „szent színháza” és Tompa Miklós jóval közvetlenebb rendezési és tanítási módszere, vagy Harag György egyedi pedagógiai, rendezői látásmódja. 


Az interaktív, a közönséget is megszólító, a publikum soraiból is bekapcsolódó beszélgetőtársakkal (közöttük a Stúdió-avató Tartuffe egykori nézőivel) bővülő eseménysorozat az Ungvári Zrínyi Ildikó által moderált, A Stúdió Színház műsorrendje – az oktatási és alkotói stratégiák alakulása a hatvanas-hetvenes években című szakmai beszélgetéssel zárult, amelyen az intézmény egykori és mai tanárai, hallgatói és öregdiákjai vettek részt.

Emlékezetes ünnepséget szervezett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, ahol mindazok, akik jelen voltak, láthatták-hallhatták azt a múltat és jelent összekötő generációt a „régi időkről” mesélni, amelyet annak idején, a húszas éveik elején járó fiatalokként az a szerencse ért, hogy jelen lehettek a színházavatásnál, tanulhattak a hazai színháztörténelem legnagyobb, mára már legendává érett mestereitől, emlékeiket, tapasztalataikat pedig megosztották velünk, az egykori játszók és nézők kései utódaival – és ilyenformán mi is szerencsések vagyunk, hiszen a kései utódok utódainak már nem adathatik meg e találkozás.



Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató