Táboroztak az amatőr csillagászok

Augusztus utolsó hétvégéjén, 23. és 27. között szervezte meg az Erdélyi Magyar Csillagászati Egyesület immáron nyolcadjára nyári észlelőtáborát. A tábor az alig fényszennyezett homoródfürdői Sopárkút Panziónál volt, szerencsére medvét a tábor területén csak az égen láttunk az Ursa Major és az Ursa Minor „személyében”.

Csillagászati és észlelőtábor lévén, a program is ehhez igazodott, több tudományos témájú bemutatót hallhattunk egymást követő két napon, mindkét nap délben a Naprendszerünk általános bemutatásától kezdve a MACSED (Magnitútó Csillagászati Egyesület, Debrecen) és EMCSE kapcsolatán, háromdimenziós nyomtatott holdbázison és a napórák történetén át egészen asztrofotók vetítéséig és exkluzív beszámolóig a nemzetközi csillagászati diákolimpiáról minden témakörben. Délutánonként a pihenésé, a Nap megfigyeléséé és a sétálásé volt a főszerep. Este kezdődött igazán csak el az élet, akkor telepedtünk ki a domb tetejére 10-15 távcsővel, és kezdtük el kutatni az eget csillagok, bolygók és mélyégobjektumok után. Voltak, akik „csak” éjfélig maradtak fenn, de a legkitartóbbak kivárták a hajnalt is, dacolva a hideggel és a gondolattal, hogy a medve vajon velünk vagy egyedül szeretné-e nézni a csillagokat. A táborozáson részt vett a magyar ifjúsági csillagászati és asztrofizikai diákválogatott, lelkes veterán és fiatal amatőr csillagászok.

A legnagyobb közösségi oldalon egy csoportot is létrehoztak az amatőr csillagászok, amelyben mostanában főleg Varga István szervez kisebb-nagyobb észleléseket Marosvásárhely környékén, Keresztes Pál aktív tagja még a marosvásárhelyi magyar csillagászéletnek; ők EMCSE-tagok. Bárki, aki érdeklődik, eljöhet egy ilyen eseményre, távcsővel vagy anélkül. Sajnos itt még a csillagászélet nem olyan aktív, mint a Székelyföld többi nagyvárosában, de az ilyen alkalmak tökéletesek arra, hogy egyre többen betekintést nyerjenek az ég titkaiba.

Megragadva az alkalmat, Munzlinger Attilával, az EMCSE alelnökével, orvossal és asztrofotóssal beszélgettem el a szervezetről, a táborról és a csillagászatról mint tudományról.

– Hogyan jött az ötlet, hogy megalapítsák ezt az egyesületet?

– Ez nonprofit egyesület, 2010 februárjában alapította Csíkszeredában Lőrincz Barnabás és pár amatőr csillagász, az volt a cél, hogy összefogja az amatőr csillagászokat, elsősorban a Székelyföldről és egész Erdélyből, másodsorban az, hogy népszerűsítse, bemutassa az amatőr csillagászatot és általában a csillagászatot. Akik mostanában járunk csillagászkodni, már évekkel ezelőtt együtt csillagásztunk, még tábort is szerveztünk, magyarországiakat is hívtunk oda, 2006-ban volt egy napfogyatkozás-expedíció Törökországba. Az itteniek általában MCSE- (Magyar Csillagászati Egyesület) tagok voltak, az is volt az elképzelés, hogy egy fiókszervezete legyen az EMCSE az MCSE-nek, de aztán rájöttünk, hogy jobb, ha önálló szervezet. Azonban egy anya-leány kapcsolat megmaradt, ugyanis aki EMCSE-tag, az hivatalból MCSE-tag is, kapjuk a körleveleket, a magazint, az évkönyvet, lehet használni a magyarországi egyesületnek az eszközeit, képzéseiken részt vehetünk. 2010-ben volt az első nagyobb tábor, még ifjúsági tábornak volt meghirdetve, most már észlelőtábor, mindig meghívunk magyarországi kollégákat, a debreceniek, a bajaiak és a budapestiek visszatérő csillagásztársaink.

– Milyen tevékenységei vannak az egyesületnek?

– Mivel 2010 februárjában kapták kézhez a hivatalos papírt az alapítók, ezért általában márciusban van a születésnapi ünnepsége, és a közgyűlés is akkor van, itt a szervezési, anyagi ügyeket intézzük, ugyanakkor előadások is zajlanak egész nap, a nap záróprogramja pedig tekézés. A tagok kérésre bemutatókat tartanak iskolákban, általában hétvégeken. Van ez a nyári észlelőtábor, és szoktunk észlelőestéket is szervezni a csillagászat napján tavasszal és ősszel, áprilisban és októberben, az első negyedet követő szombat este, januárban szokott lenni egy észlelőhétvége vagy a Madarasi-Hargitán vagy itt, Homoródon, az időjárás függvényében. Ezek mellett kérésre járdacsillagászatokat tartunk, ezt a köztudatba John Dobson amerikai csillagász vezette be, az volt a célja, hogy az eget bárki meg tudja figyelni részletesebben, komolyabb felszerelés nélkül. A Dobsonok egyszerű szerkezetek, a járdacsillagászkodás alapvető kellékei.

– Eljött a magyar ifjúsági csillagászati és asztrofizikai diákválogatott…

– A magyar ifjúsági csillagászati és asztrofizikai diákválogatottban benne volt az egyik diáktagunk, Lőrincz Szabolcs, aki részt vett a 10. Nemzetközi Csillagászati Diákolimpián, amelyet az indiai Bhubaneswarban rendeztek, és akkor magától adódott, hogy elhívjuk ezeket a fiatalokat a táborba, név szerint Gémes Antalt, Lőrincz Szabolcsot, Tószegi Balázst, Vígh Benjámint, Világos Blankát.

– Ha már csillagásztáborban vagyunk, mi is az a csillagászat?

– Régebb az emberek úgy tekintettek rá, mint egy nagyon kevesek által űzött, drága, misztikus bolondériára. Ám az elmúlt 10-15 évben a média nagyon felkapta, vannak rendszeresen csillagászati hírek, és ehhez hozzájárult a Hubble pályafutása, mert fantasztikusan látványos eredményeket produkált, már kezdik az emberek megismerni, hogy van egy ilyen tudomány. 

Tulajdonképpen a csillagászat a fizikának egy fontos része, a legfontosabb tudományág olyan szempontól, hogy a tudomány eredményei mindig itt születnek meg, elvek, törvényszerűségek, elméletek. Nem lehet olyan technikai eszközt mutatni, amely nem a csillagászatból indult. A fizika az alaptudomány, arra épül rá az összes tudományos elv; a fizikának az éke, ami hasít az ismeretlenben előre, az a csillagászat, sokkal több pénzt kellene költeni a csillagászatra, nagyobb lendülettel kellene kutatni.

A gravitációs hullámok egy fizikai elv volt, nagyon sokan hitték, hogy nem létezhet a téridőnek ez az összehúzódása-kitágulása, a hullámszerű terjedése az ilyen nagy gravitációs kataklizmáknak. Érdekes elmélet volt, amin a tudósok vitatkozhattak, mostanra, hogy sikerült bebizonyítani, be fog vonulni a tudományos kelléktárba, egy újfajta gondolkodásmódot fog hozni, egy újfajta kutatási rendszert, valószínű, hogy sokkal mélyebben és pontosabban meg fogjuk ismerni a téridő szerkezetét általa, ami aztán elvezethet akár oda, hogy valamiféle más meghajtást tudunk építeni a csillaghajóinknak, ami felváltja a kémiai meghajtást. Vagy a GPS-rendszer: kizárólag a csillagászatból származik, először a csillagászat igényeit szolgálta, majd a katonaság kezdte el felhasználni, utána vonult be a civil szférába, és ma már szinte meg sem tudnánk lenni nélküle.

– Egyszer tévedésből az asztronómia helyett asztrológiát mondtam, de egyből felhördült egy csillagász ismerősöm. Miért ne keverjük ezt a két fogalmat össze?

– Az asztrológia egy színes, misztikus, romantikus költészet. Valamikor a legnagyobb asztrológusok épp Isaac Newton, Johannes Kepler voltak. Egykoron még az asztronómia és az asztrológia egyben volt, úgy képzelték el, hogy a tudásnak kétféle aspektusa van, van a mennyiségi aspektus, ami mérhető, ami kísérletekkel reprodukálható, ami egzakt, és van egy minőségi aspektusa, ami analógiákra, hasonlóságokra épül, az univerzum nagy törvényeit gondolták ebbe bele, úgy képzelték, vannak univerzális szinten érvényes törvények, mint például a mozgásformák. Létezik a tudománynak úgymond a metafizikája, de a csillagászatnak nem az asztrológia lett, hanem egy egészen más diszciplína, és csak a legnagyobbak kiváltsága, mint Stephen Hawking meg Albert Einstein, akik képesek voltak az egészet a képleteken túl egészben látni, megértetni és elmondani az embereknek, hogy mi az tulajdonképpen, amit a matematikai apparátus leír. Az asztrológia megmaradt egy érdekes valaminek, ami nagy érdeklődést mutat, de nem tudomány. Ezt a két fogalmat nem szabad összekeverni, mert a csillagászok mindig nagyon felkapják a fejüket. Az asztronómia egy szigorúan ellenőrzött tudomány, az asztrológia pedig egy bulvárszakma.