Történet, aminek soha nincs vége
2011-06-17 14:59:54
- Sebestyén Mihály
És hogy áll a Cikória utcai gyilkosság ügye? Történt lényegi előrelépés? – érdeklődött szakszerűen Kecseti Millefodor Aranka tőlünk levélben.
És hogy áll a Cikória utcai gyilkosság ügye? Történt lényegi előrelépés? – érdeklődött szakszerűen Kecseti Millefodor Aranka tőlünk levélben. Fogalmam sincs, honnan szerezte be az értesülést, mi ugyanis egy vak hangot (kommunikációs egységet) nem tettünk közzé a hírkalapokban, semmilyen adattal nem kedveskedtünk az újságíróknak, tévéseknek és rádiologusoknak. Az egész ügyben Sótonyi Ákos ezredes mélyaltatást rendelt el és mi tartottuk magunkat a szabályokhoz.
És végül is kicsoda Kecseti Millefodor Aranka, hogy csak úgy, mindenfajta bevezetés nélkül levélben tör reánk és a Cikória utcai gyilkosság ügyében okvetetlenkedik? Mi dolog beleütni az orrát a nyomozóhatóság dolgába?
Levelében annyit árult el, hogy nyugdíjas tanítónő, aki harminckilenc évig állt a katedrán becsülettel és szívüggyel. Olykor még légszomjjal és tudásvággyal is megküzdve.
Miért állt, olyan szegény volt talán az iskola, hogy még egy tanári, akarom mondani néptanítói székre sem futotta? Volt egyszer nekem egy tanárnőm, valalmi rémes unalmat okított, az sem ült le soha az osztályban. „Eredeti” viselkedése rengeteg találgatásra adott okot az egykori iskolánkban. Egy ezrednyi elmélet született. Kétségtelenül a Dzsumblát Bandié volt a legeredetibb, bár sokat levon az értékéből, hogy akkoriban temérdek partizános filmet vetítettek a Vörös Matróz moziban és kötelező volt az Ifjú Gárda. Egyebek közt Dzsumblát Bandi azt találta ki, esküdött rá, hogy a nagyapjától, aki a balkányháborúban sérült le, hallotta, hogy Mittelmann Ludmilla tanárnő azért nem ülhet le soha, mert egy balkáni gránátszilánk fúródott a gerincébe, amikor partizán volt a likavai síkságon. Azt a szilánkot nem lehet eltávolítani a gerincoszlopából, mert akkor összerogy s csak a földön csúszkálva tudna haladni, jobban mondva kúszni.
És este hogyan fekszik le? – kérdezte Papp Alizka, akinek az anyja ápolónő volt a nagykórházban.
Hát az öreg azt mesélte, hogy egyszerűen bedől az ágyba, mint egy fatuskó és alszik reggelig mozdulatlanul, mert amióta bement az a repeszdarab nekije, vagy aknaszilánk a gerincébe, az eltalálta az altató főideget és azóta álom nélkül rettenetesen mélyen tud aludni. Bárhol, bármikor, bármilyen állapotban.
De akkor hogyan kel fel? – kíváncsiskodott a továbbiakban Papp Alizka, akinek az anyja ápolónő volt a nagykórházban és már látott nehány igazi izgalmas, véres nagyműtétet, amit Iparits professzor végzett kísérleti jelleggel önkéntes jelentkezőkön.
Erre azonban senki nem tudott felelni. Dzsumblát Bandi a vállát vonogatta még akkor is, amikor mindenki közönséges hazugnak nevezte és a lányok nem is engedték meg neki, hogy megsimogassa a mellüket, pedig abban az évben valamivel hamarabb, már a második évharmad végén elkezdett domborodni az egyenruhájuk alatt, és nem is tornáztak többé velünk egyszerre.
A Cikória utcai gyilkosság még néhány hónappal ezelőtt történt, egy reggel hazafelé menet a városi tűzoltók másodtisztje, Patasics Ignác érdekes, de sajnos ismeretlen hullát látott az utca 22 sz. háza előtt a járdán heverni. Tudta, hogy semmit sem szabad elmozdítani, mindent úgy kell hagyni a rendőrség kiérkeztéig, minden fontos lehet, bármi elvezethet a tetteshez. Elsietett az első utcai telefonfülkéig (más sincs az egész városban) és bejelentette az esetet a rendőrségen. A gyilkossági osztályt kérte, ám nagy meglepetésére közölték, hogy olyan csak a megyei rendőrségen van, nálunk legfeljebb gazdaságvédelmi és csirkenyomozati iroda működik. Ez az átka a kisvárosnak, mindig máshonnan kell szakembereket szerezni. A szolgálatos addig is nyugalomra intette Patasics bácsit, felvette az adatait, mintha ő lenne a gyanúsított, és arra kérte, tartózkodjon a helyszínen, amíg a helyszínlelők a hely színére érkeznek színlelőikkel.
A tetthelyre? – kérdezte és beleborzongott a kérdésbe Papp Aliz, akinek az édesanyja a városi nagykórházban volt nővér és már látott az életben egyet s mást, pl. Alizka jegyeit bioszból és poroszból. Anyuka, aki már látta Aliz apukáját is hazajönni a Tusnád talponállóból színjózanon, mégis négykézláb. Hiába, a szokás hatalma.
Igen ám, de amikor a szolgálatból kilépett, pillantnyilag civil tűzoltó másodtiszt visszatért a színhelyre, úgy találta, hogy a test nem pontosan abban a helyzetben fekszik, amint hagyá, midőn elment a hatóságokat értesíteni. Körülnézett, de nem látott elhaladó járókelőt, sem komisz kölyköt, vert arany hullagyalázót vagy irgalmasrendi szerzetest, mentőt, az üdvhadsereg karddalosait. Tehát legjobb belátása szerint úgy igazítgatta az áldozat földi maradványait, ahogyan emlékezetében élt. Elvégre edzett, veszélyhelyzetekkel megbarátkozott tűzoltó volt, tapasztalt már több-kevesebb rendkívüli dolgot nemes hivatása során.
Elégedetten egyenesedett fel és abba az irányba nézett, amelyből a mentők vagy a rendőrjárőr jövetelét sejtette. Az utca még mindig kihalt volt, túlságoan korán lett volna, hiszen nyár volt és vakáció, ilyenkor csak a nagyszülők kelnek fel, hogy eleget tegyenek az unokák jövendő emlékiratainak, ill, azok hitelességét alátámasszák, miszerint az egész családban a nagyszülők kelnek a legkorábban, de még nem indultak el a zöldségpiacra, tejért a csarnokba, amely éppen ennek az utcának egy távolabbi pontján, az idegenek számára váratlanul balról nyílik és drága.
Amikor meghallotta a távolból szirénázó sürgősségi rohamkocsit, büszkeség töltötte el: szerepelni fog a hírekben, már az első mondatokon törte a fejét, tudta, valami meglepőt, eredetit kell mondania, mert különben az eset nem járja be a világsajtót. És akkor teljesen kárba vész a hajnali szolgálatátadás, a séta a belvárosi utcán át hazáig, a telefon, a felfedezés, a döbbenet…
Odafordult, hogy ellenőrizze a hullát.
De tényleg teljes egészében már hulla volt? – kérdezte Pap Aliz, akinek az anyja a nagykórházban egyszer kitolt egy hullát véletlenül a kórház udvarára és az felébredt a klinikai halálból, leszállt a tolókocsiról és vajaskenyeret kért zöldpaprikával. Mire az Alizka édesanyja, aki stb., azt kérdezte mérgesen felcsattanva,: honnan a francból vegyek januárban magának zöldpaprikát? És csak azután ájult el.
Az volt, ámbátor… – és Sótonyi ezredes itt nagyon elbizonytalanodott. Nem tudta, mit is feleljen a folytatásban, hiszen Kecseti Millefodor Aranka néni is ez iránt érdeklődött levelében. Sőt a tűzoltóparancsnokság is a szolgálati út megkerülésével. Valamint Pap Aliz is, akinek az édesanyja maga volt a nagykórház szóvivője, logója és szerecsenmosdatója.
Ugyanis a hulla sehol sem volt. Eltűnt. Vagy hangtalanul felkelt és elsétált. Feltételezhetően.
Racionálisan tekintve az ügyet, az ismeretlen holttest vagy hullajelölt, akinek sérelmére elkövették a feltételezett életellenes cselekményt, befordulhatott az első sarkon, ledobta magáról a földi előítéleteket és szétszórt életelemeit, mint felesleges tárgy- és birtokragokat; egy magasabb lépcsőre helyezte kantinjegyét és kompenzált buszbérletét, amely azonban teljesen szabályellenesen név és lakcím nélkül volt kiállítva, ellátva bélyegzővel, és... kilépett a világűrbe, felkérezkedett egy török kamionra, belépett az első nyitva tartott időablakon, hogy ékszereket vagy csókot lopjon Grancsár Laci nagynénjétől, akitől már a város minden férfilakosa lopott ezt és azt, leereszkedett az első csatornába, hogy elzárja főcsapot, mert Pap Alizka édesanyja, aki stb. a nagykórházban beleejtette a karikagyűrűjét a kórházi mosdó lefolyójába, amikor kezet mosott egy ma reggel behozott ismeretlen férfi felboncolása után...
