Tóth Éva: A világ teremtése
Első nap
sötét volt amikor felocsúdtam borzongatott a
hideg amíg szedtem a rőzsét tüzet csiholtam
Ő kijött a barlangból megborzongott a tűz fölé
tartotta a kezét és szólt: Legyen világosság
Második nap
hajnalban keltem vizet hoztam a partról
fellocsoltam az agyagos földet hogy ne
verődjék fel róla a por Ő kijött vizet öntöttem
a tenyerébe megmosta az arcát felnézett és azt
mondta: Nevezzük a mennyezetet égnek a
szárazat földnek az egybegyűlt vizeket pedig
tengernek
Harmadik nap
korán keltem kék piros sárga
gyümölcsöket szedtem apró magokat
gyűjtögettem két kő közt megőröltem
megdagasztottam megsütöttem Ő felkelt
nyújtózott egyet megette a lepényt az édes
gyümölcsöket és szólt: Hajtson a föld gyenge
füvet maghozó füvet gyümölcsfát
Negyedik nap
jókor reggel felserkentem leveles ággal
tisztára sepertem az udvart beáztattam a
szennyest megsúroltam a lábasokat
megtisztogattam a szerszámokat A kasza
pengésére felébredt a fal felé fordult és szólt:
Legyenek világító testek az ég mennyezetén
hogy elválasszák a nappalt az éjszakától
Ötödik nap
reggel felkeltem vizet húztam a vályúba
szénát vetettem a lovaknak megfejtem a
teheneket megnyírtam a juhokat kihajtottam a
kecskét megtömtem a libát csalánt vágtam a
kiskacsáknak tengerit morzsoltam a tyúkoknak
moslékot főztem a malacoknak csontot löktem
a kutyának tejet töltöttem a macskának Ő
nagyot ásított kidörzsölte az álmot a szeméből
és szólt: Szaporodjatok és sokasodjatok és
töltsétek be a földet
Hatodik nap
fájások ébresztettek megszültem
magzatomat megfürösztöttem bepólyáltam és
megszoptattam Ő föléhajolt hagyta hogy a kis
kéz megszorítsa az ujját képmására mosolygott
és látá hogy minden amit teremtett vala ímé
igen jó
Hetedik nap
gyereksírásra ébredtem gyorsan tisztába
tettem megszoptattam és elcsitult Tüzet raktam
kiszellőztettem felhoztam az újságokat
meglocsoltam a virágokat csendben
letörölgettem megcsináltam a reggelit A
kávészagra felébredt bekapcsolta a rádiót
rágyújtott egy cigarettára és megáldá a hetedik
napot
