Szupermarket vagy kis bolt?

Szeretek szupermarketbe, nagy boltba járni, vásárolgatni, van is egy a közelemben. A baj talán csak az, hogy ezeket a rengeteg árut felhalmozó üzleteket nem a kispénzű embereknek és főleg nem a nyugdíjasoknak találták ki. Anyagi forrásaid nem engedik meg, hogy vegyél egy bax olajat vagy cukrot például. Gondolom, a nagyáruházaknak mi, nyugdíjasok, sem biztosítunk nagy jövedelmet. Mindezek ellenére szeretek odajárni, legeltetni a szemem a temérdek árun, s hiába rövid a listám, mégis még egypár olyan termékkel térek haza, amire nincs is szükségem esetleg a közeli vagy távoli jövőben. (De talán ez is a cél ott.) Vadászgatom, ha arra járok, azokat a termékeket, melyek árát leszállították, és az „olcsó” termékeket felsorakoztató polcokra kerülnek. Boldog vagyok, szó szerint, ha pár lejt megtakaríthatok, ha a termékre 5 lej helyett 2,40 van írva vagy hasonló. (Persze, ha még nem járt le a szavatossága.) Vannak cicáim, így előszeretettel keresem a nekik való eledeleket. De itt mindig beüt a ménkő, mert hiába vannak külön polcra helyezve és új árcédulák ragasztva rájuk, a kasszagép valamilyen okból nem tudja leolvasni, nem ismeri fel. Nem vagyok nagy informatikus, de naiv fejjel úgy gondolom, ha egyszer azon a polcon vannak, nem kéne gond legyen a kasszánál. Mielőtt piacra dobják, bent, a kulisszák mögött miért nem ellenőrzik le? Ha 10 kis konzervet választok, a felét richtig elkobozza a kasszásnő, mert a kasszagép nem tudja leolvasni. Mehetek vissza utánpótlásért a polchoz. De nem biztos, hogy ezekkel is sikerem lesz. És nem csak ezekkel a termékekkel van gond, általában a leszállított árúaknál elég gyakran előfordul, és nemcsak velem, hanem közeli ismerőseimmel is. Megpróbáltuk szóvá tenni szóban és írásban is az illetékeseknél, de nem változott semmi, sőt minket, vásárlókat hibáztatnak, ha netalántán ilyen terméket szeretnénk megvenni. Van elég alkalmazottjuk, akik ellenőrizhetnék ezeket a dolgokat, hogy ne legyen kellemetlenség belőle, hiszen információval úgysem nagyon tudnak szolgálni a termékekről. Amúgy bizonyos árucikkeket az általam ismert „kisboltokban” veszek meg, ahol az eladó rám mosolyog, szinte személyes ismerősként szólíthatom meg, és még információkkal is szolgál a vásárolt terméket illetően, ahogy igazi kereskedőhöz illik. Nem kerülöm ki ezután sem a nagy üzleteket, csak kevesebbet járok majd oda, nem éri meg az ott elszenvedett bosszúság és kellemetlenség annak a pár lejnek a megspórolását. Ők vannak értünk, s nem mi értük, ha nem úgy viselkednek, hogy ezt érezzük, ne kérdezzék tőlem elmenetelkor, hogy minden rendben van-e. 

Demeter Judit