Szörényi Levente kapta a Kölcsey-emlékplakettet

Szörényi Levente Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, gitáros, énekes és szövegíró kapta idén a Kölcsey-emlékplakettet, a rangos irodalmi-művészeti elismerést a magyar kultúra napjának alkalmából adták át a szatmárcsekei református templomban vasárnap.

Jánosi Zoltán, a díjat alapító Kölcsey Társaság elnöke laudációjában elmondta, míg Bartók Béla a hangversenytermekbe és Kodály Zoltán az iskolákba, addig Szörényi Levente a beat és a rockzene segítségével vezette vissza a népdalt a helyét és a küldetését kereső, de folytonosan torz eszméktől és politikai akaratoktól manipulált ifjúság szívébe.

„Együtteseinek dalaival a kor milliókat megérintő zenei irányzataiban úgy szólaltatta meg a népdal hagyományát, hogy az egyszerre fejezett ki szabadságvágyat, lázadást és hívta fel az ifjúságot az új zenei formákkal új életprogramok keresésére is” – fogalmazott Jánosi Zoltán. Szavai szerint Szörényi zenéje az új önértelmezés esélyét kínálta fel a fiatal Magyarországnak, később rockoperái és rockballadái, illetve más munkái pedig már a rendszerváltozást készítették elő.

A társaság elnöke a közönség vastapsától kísérve adta át a Melocco Miklós szobrászművész által készített plakettet a 72 éves előadóművésznek.

„Néha furcsa hangulatban az utcát járom egymagamban” – idézett beszédében az Illés együttes Az utcán című szerzeményéből Szörényi Levente. Mint mondta, ennek a kis „ösztönös” dalnak a váratlan közönségsikere csábította olyan zenei tájakra, ahol „a magyar lélek nosztalgiával fordul ősi múltja felé”.

Az István, a király című rockoperára kitérve azt mondta, ez a mű életben tartotta a generációkon átívelő reményt egy olyan Magyarország felépítésére, amelyben az „istváni magyar” nem törekszik a „koppányi magyar” megsemmisítésére.

Az 1995-ben alapított Kölcsey-díjat a magyar művésztársadalom azon képviselői kaphatják meg, akik életművükkel hozzájárultak a hazai és az egyetemes kultúra gazdagításához. 

 

Szörényi Levente 1945. április 26-án született az ausztriai Gmundenben. A fiatal korában jó gitárosnak tartott Szörényi zenei pályafutása 1962-ben kezdődött, amikor több év iskolai zenélés után testvérével, Szörényi Szabolccsal együtt alakított Mediterrán nevű zenekarukkal az 1962-es országos Ki mit tud?-on az elődöntőig jutottak.

Szörényi 1963-64-ben a Balassa, 1965-től 1973-ig az Illés együttes tagja volt, ekkortól dolgozik együtt Bródy János zenésszel. 1965-ben a Magyar Rádió amatőr vetélkedőjén első díjat nyertek, az 1966-os Táncdalfesztiválon pedig a Még fáj minden csók című daluk második helyezést ért el.

Az 1968-as Táncdalfesztiválon az Amikor én még kissrác voltam című dalukkal első helyen végeztek, a fődíjon kívül még öt díjat kaptak. Az 1971-es Táncdalfesztiválon is indultak, és második helyezettek lettek az Elvonult a vihar című dalukkal.

A zenész 1974-1984 között a Fonográf együttes alapító tagja, zeneszerzője és énekese volt, 1973-ban tagja volt a Bródy János által létrehozott KITT-egyletnek, amely az Illés zenekarból, Koncz Zsuzsából és a Tolcsvayék és a Trióból állt. Számos sikeres rockopera és színpadi mű szerzője, közülük a legsikeresebb az István, a király, amelyet 1983-ban mutattak be a városligeti Királydombon. Mindezek mellett több tucat élvonalbeli előadó és zenekar lemezein működött közre zenei rendezőként, hangmérnökként, illetve hangszeres előadóként, de több nagy magyar költő verséhez szerzett zenét, valamint bemutatkozott filmek zeneszerzőjeként is.

Számtalan előadónak írt dalokat, pályafutása elején leginkább az Illésnek és a Fonográfnak. Sikeres borász, tulajdonosa egy régészeti alapítványnak, íróként több kötete jelent meg.