Az új tanév megkezdődött, a kedélyek azonban – elsősorban a román nyelv oktatása kapcsán – nem csitulnak. De nem csak ez a baj.
Az új tanév megkezdődött, a kedélyek azonban – elsősorban a román nyelv oktatása kapcsán – nem csitulnak. De nem csak ez a baj. A minden diákot érintő problémák – úgymint az iskolai infrastruktúra rossz állapota, a tankönyvek, a korszerű didaktikai eszközök hiánya stb. – továbbra sem megoldottak.
De maradjunk csak az infrastruktúránál. Naivitás volt azt hinni, hogy 28 év alatt megoldható például az, hogy a tanintézetek udvari vécéi „beköltözzenek” az épületekbe. Hogy legyen hideg és meleg víz, és – miért ne? – még vécépapír is a benti illemhelyeken. Évekkel ezelőtt is közegészségügyi engedély nélkül kezdődött a tanítás számos tanintézményben. Ütemtervet kaptak az igazgatók, hogy pótolják a hiányosságokat, így ideiglenesen működhettek az iskolák. És ez minden évben megismétlődött. Így aztán ott tartunk, hogy 2018-ban a 6200 iskola közül 4000 még mindig nem kapott egészségügyi működési engedélyt, 2300 tanintézménynél a kertben/udvaron van az illemhely, illetve 3892 épület nem rendelkezik tűzvédelmi engedéllyel. Lehet, hogy egyszer, csak egyetlenegyszer már el kellene jutni oda, hogy ha nincs engedély, akkor nem kezdődhet meg a tanítás. Nem pedig évtizedeken át „beütemezni” a korszerűsítést...
Valentin Popa tanügyminiszter a polgármestereket biztatja, hogy a fenti gondok megoldásáért pályázzanak pénzalapokra. Az oktatási infrastruktúra felújítása mindig sokba kerül, pénz pedig kevés van ugyebár. Mondhatjuk, hogy a tárcavezető kijelentése, hogy 2020-ig a kinti illemhelyeknek minden
iskolaudvarról el kell tűnniük, meglehetősen szürreális. A renoválások ugyanis hosszú ideig tartó beruházások, az állam évekkel korábban is csak halogatta az elvégzett munkák kifizetését, és számos félig kész épület állaga ment tönkre amiatt, hogy a kifizetések elhúzódása miatt évekre felfüggesztették a munkálatokat. Az elmúlt öt (!) év során kezdődtek meg azok a felújítási munkálatok, amelyek jelenleg is zajlanak Románia tanintézményeinek 22 százalékában. A legtöbb esetben az országos fejlesztési alapból finanszírozzák a munkálatokat, a költségvetési problémákkal küszködő helyi önkormányzatok alig 280 iskolát korszerűsítenek saját forrásokból.
Ezek után elég furcsa azt hallani Viorica Dăncilă kormányfőtől a tanévnyitón, hogy az oktatás alapvető fontosságú egy társadalom fejlődése szempontjából, és a kormány kiemelten támogatja az oktatást, a tanárokat és diákokat. Azt mondta: az általa vezetett kormány „biztosítja egy hatékony oktatási rendszer anyagi forrásait és infrastruktúráját”. Valentin Popa miniszterelnök pedig a tanulók esélyegyenlőségének biztosításáról, a minőségi oktatásról beszélt.
Látszik, hogy szónoklatokból nincs hiány. Már csak tenni is kéne valamit, hogy a valóság köszönő viszonyban legyen a nyilatkozatokkal.
