Gondolom, igen kínosan érezhetik magukat a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetői, annak tudatában, hogy a román királyi család rájött a turpisságra.
Gondolom, igen kínosan érezhetik magukat a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetői, annak tudatában, hogy a román királyi család rájött a turpisságra. Arra, hogy a májusban megtartott emléktábla-avató alkalmával durva történelemhamisításhoz asszisztáltak. Margit trónörökös hercegnő és férje, Radu herceg jelenlé-tében leplezte le a MOGYE rektora a 70 éves egyetemalapítási ünnepségen Mihai román király domborművét, hírül adva az elkövetkező nemzedékeknek, hogy „I. Mihai román király 1945-ben írta alá a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem létrehozásáról szóló törvényerejű rendeletet”. Az eseményről a magyar oktatók távolmaradtak, de tiltakozásuknak továbbra is hangot adtak, sajtóközlemény, a hercegi párnak címzett levél formájában. Borbély László pedig személyesen is tájékoztatta a királyi családot a magyar álláspontról – adja hírül az MTI.
Bizonyára nemcsak a rektor, hanem a hercegi pár számára is roppant kellemetlen a hamis történelmi adatokat tartalmazó emléktábla felavatása. Furcsállhatták ugyan a magyar oktatók testületileg való távolmaradását, de ennek okait nem firtatva jöttek, láttak, és sietve távoztak. Sem a MOGYE rektorának felszólalásából, sem a Petru Maior Egyetem szenátusi elnökének történelmi beszámolójából nem derült ki, hogy I. Mihai román király 1945-ben nem a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, hanem a kolozsvári magyar tannyelvű egyetem (és azon belül az orvosi kar) létrehozásáról adott ki rendeletet, amely később a Bolyai Tudományegyetem nevet vette fel, és az előadók a fakultás Marosvásárhelyre való költöztetésének kényszerítő körülményeire, a román nyelvű oktatás utólagos bevezetésére sem tértek ki. Nem a történelmi hitelesség jellemezte az előadásokat, hanem a látvány, az egyetem román jellegének hangsúlyozása volt a cél. Ehhez pedig cinikus módon a királyi család jelenlétét használták fel, amely feltételezhetően nem volt gyanakvó, nem hihette, hogy ekkora történelmi csúsztatás legitimálásához használják fel. Mindkét fél kommunikátorai, tanácsadói részéről nagy mulasztást jelent, hogy kialakulhatott egy ilyen helyzet. Egyfelől elég lett volna kikeresni a Hivatalos Közlöny 119-es, 1945. május 29-i számát, a tartalomjegyzék szerint a 4423-4424-es oldalon megjelent királyi törvényrendeletet, másfelől történelmileg hiteles adatokat felvezetni a domborműre.
A szó elszáll, a dombormű marad, üzen a jövő orvosnemzedékeknek, látogatóknak, a világnak. De megmarad-e abban a formában, ahogy leleplezték? Ez a következő kérdés. A királyi család jelezte nemtetszését a történtekkel kapcsolatosan. A többi az egyetem vezetésén múlik, amelynek a hírek szerint július elején ismét szembe kell néznie a királyi családnak a történtek tisztázása végett Marosvásárhelyre érkező képviselőjével. Egy biztos: a közvélemény már értesült a botrányos emléktábla-akcióról, és ezt annak értelmi szerzői is pontosan tudják.
