Szívszaggató és mégis jó…
Gondolom, hogy velem együtt nagyon sokan érezték június 17-én a szederjesi falunapokra hazatértek közül, hogy szívszaggató és mégis jó érzés visszatérni életünk forrásához, szülőfalunkba.
A szülők elvesztése, az üresen maradt családi ház, a testvérek szétszóródottsága keserűséggel, fájdalommal jár. De aztán fölülmúlja ezeket a testvérekkel, az azok gyermekeivel és unokáival való találkozás öröme, a szomszédokkal, barátokkal töltött néhány óra és a felidézett emlékek derűje. Fáj, hogy sok hazatérőt zárt kapu és ajtó vár, de gondűzőként a házban és az udvaron töltött órák alatt képek, emlékek sokasága, szülők, nagyszülők arca és a gyermekkori játékok elevenednek meg előttünk.
A 2017-es falunapok a reformáció 500. évfordulója évében az újjászületés és az ökuménia jegyében zajlottak Szederjesen.
A református templomban igét hirdetett a Küküllői Egyházmegye református esperese, Bíró István segesvári lelkész. Ezt követte a segesvári és a szederjesi szépkorúak közös szeretetvendégsége és ünneplése. A templomban prédikált és a reformációról előadást tartott dr. Buzogány Dezső teológiai tanár. Egyben presbiteri konferenciát is tartottak, amelyet ünnepi ebéd követett és a segesvári Kikerics néptáncegyüttes nagy táncosainak az előadása. Este a falut övező domb, a „Bándi” tetején, lármafagyújtás előtt, Orbán Dániel szederjesi lelkész biztatására fohászkodtak a jelenlevők a „Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem” ige felolvasása után. Majd késő éjjelig népdaloktól, jókedvtől visszhangzott a falu.
Szombaton, 17-én a délelőtti istentiszteleten igét hirdetett nt. Adorjáni Dezső Zoltán magyar evangélikus püspök, a hitről, a szeretetről, valamint a másság elfogadásáról. Prédikációjában kifejtette, hogy jó lenne, ha a Szentlélek pünkösdi kiáradása minden hívő emberben megerősítené a hitet és a szeretetet, a 2017-es esztendő pedig meghozná sok ember hitben való újjászületését és megerősödését. Az igehirdetést vetítéssel egybekötött előadás követte a reformációról és az egyházaknak a hagyományőrzésben, az ifjak nevelésében, a nemzeti és vallási identitás megőrzésében, a másság elfogadásában és a szociális gondok megoldásában vállalt szerepéről.
Orbán Dániel tiszteletes úr és három szederjesi lány előadásában megható, szép verseket is hallhatott az ünneplő közösség. Végezetül Bíró István esperes úr örömmel köszöntötte a nagyszámú hallgatóságot, és az őseiktől örökölt hitük és a szeretet megőrzésére biztatta a lassan fogyatkozó egyházközség híveit és vendégeiket.
Az istentiszteletet közös ebéd követte a művelődési házban, ahol nagy sikert aratott a Kikerics középcsoportja, köztük szederjesi származású táncosokkal. Az előadást követő hosszan tartó taps bizonyította, hogy ritkaságszámba megy Szederjesen az ilyen előadás, bár a falu lakói igényelnék és értékelnék.
Nem kisebb tetszésnek örvendett Petőfi Sándor János vitéz című elbeszélő költeményének a bábelőadása, amelynek rendezője, díszlettervezője és előadója ifj. Demeter Ferenc, a falu egyik szülöttének az unokája volt. A kedvcsináló előadásokért köszönet, és további sok sikert a táncosoknak és a művész úrnak! Sajnos, ebéd közben eleredt a sűrű, estig tartó eső, és a hazaérkezettek nem tudtak virágot helyezni szeretteik sírjára, ahogy azt más években szokták, de lélekben hálát adtak életükért és könyörögtek békés nyugalmukért.
Az, hogy a szederjesi templom zsúfolásig telt lelkes, hívő emberekkel az egykori jégverés fogadott ünnepén, visszaigazolta a nt. püspök úr szavait, miszerint nagy csapások, katasztrófák is válhatnak áldássá életünk során, ha bízunk Istenben.
Az 1924. jún. 15-i jégverés ínségre juttatta a szederjesieket, ami áldássá, áldott ünneppé nő minden évben az erre a napra időzített falunapi rendezvények alkalmával.
A falunapok zárónapján, vasárnap az úrvacsora áldásában részesülhettek az igehirdetés hallgatói Orbán Dániel tiszteletes úr szolgálata által.
Meggyőződésem, hogy egy négynapos rendezvény megszervezése több ember többhetes odaadó munkája nélkül nem jöhet létre. Azt hiszem, Szederjesen is sokan vállaltak kisebb vagy nagyobb részt a falunapok megszervezésében, és ezért mindannyiukat köszönet illeti. Köszönet elsősorban Orbán Dániel tiszteletes úrnak és kedves feleségének, Bíró István esperes úrnak, Kis Magdolna nyugdíjas tanítónőnek (a falu szülötte) és családjának, a Szederinda Egyesületnek, a szederjesi presbitereknek, a héjjasfalvi polgármesteri hivatalnak és a községi tanácsnak, az anyagi támogatóknak és minden segítőkész szederjesi lakosnak.
Isten bőséges áldása legyen mindannyiuk életén és mindazokén is, akik a közelmúltban lakást vásároltak Szederjesen, és így van remény a falu újjászületésére.
Szabó (Asztalos) Erzsébet, Szederjes szülötte
