Szívesség vagy kötelesség?

Múlt szombaton a Bolyai téri unitárius egyházközség templomában tartották meg első ízben az unitárius egyházközségek vezető világi tisztségviselőinek, a közigazgatási és gazdasági ügyek felelőseinek egyetemes gondnoki értekezletét.

Fotó: Szer Pálosy Piroska

Múlt szombaton a Bolyai téri unitárius egyházközség templomában tartották meg első ízben az unitárius egyházközségek vezető világi tisztségviselőinek, a közigazgatási és gazdasági ügyek felelőseinek egyetemes gondnoki értekezletét.

Az ugyanarra a hét végére szervezett dévai szórványkonferencia ellenére – amelyen unitáriusok is szép számban képviseltettek – a Bolyai téri unitárius templom padsorait megtöltötték az ország különböző településeiről érkezett világi tisztségviselők. A Magyar Unitárius Egyház két főgondnoka: Farkas Emőd és Boros János által irányított ötórányi tanácskozás Nagy László lelkipásztor igehirdetésével vette kezdetét, melyet az egybegyűltek tevékenységének és a tanácskozásnak a megáldása követett. Amint a szervezők nevében Farkas Emőd főgondnok felvezetőjében hangsúlyozta, a rendkívüli alkalmat sokpólusú párbeszédnek szánták, lelkészek jelenléte nélkül, kendőzetlenül megosztani gondjaikat és közösen megválaszolni a kérdéseket.

Megtiszteltetés és örömforrás

Az előadók között nagyobb és kisebb egyházközségi gondnokok értekezését lehetett végigkövetni, akik sajátosan közelítettek a témához, a gondnokok szerepvállalásához és felelősségéhez. A gondolatébresztő előadások és példák a jelenlévők előtt felvillantották, hogy miként lehet egy kellemetlen eseményből pozitívumot kihozni, vagy egy pozitív dolog miként alakulhat negatív végkifejletűvé. Kolumbán Gábor, a Bolyai téri unitárius egyházközség egykori főgondnoka az énlaki gyülekezetben végzett gondnoki munkáját vázolta. Vitaindító kérdése – kötelesség-e vagy szívesség a gondnoki tevékenység? – megosztotta a jelenlévőket. Értekezésében a szívességből vállalt önzetlen szolgálatra helyezte a hangsúlyt, amelyet egy felkérés és azt követő megválasztás nyomán megtiszteltetésként, örömforrásként, nem pedig teherként kell megélni. Vónya László, a kövesdombi unitárius egyházközség gondnoka a 2006-ban békésen szétvált, de azóta is együttműködő megyeszékhelyi unitárius egyházközségek múltjáról és jelenéről, a pénzalapok megszerzésének nehézségeiről, a gondnokok felelősségéről beszélt, amely nem más, mint az egyházközség érdekeit védeni és a vagyonát gyarapítani. Mint jelezte, a gondnokok is megérdemelnének egy helyet a képviselőtanácsban, ezért javaslatként hangzott el a gondnokok testületének megalakítása és bejegyzése, amit utólag többen is sürgettek.

Kötelezettség, áldozatvállalással

Bálint Endre kobátfalvi gondnok a gyakorlati oldaláról közelítve a témához „dörgedelmes, kemény” munkának nevezte az elmúlt tizenhét évet, amit gondnokként élt meg. Tapasztalata szerint ötven körüli személyt bármikor be lehet vonni az egyházi tevékenységekbe, az önkéntes munkákba, az egyháztagok nagy része azonban letudja azzal, hogy az egyházadót kifizette. Nagy Zsigmond, a Marosi Unitárius Egyházkör felügyelő gondnoka, az egyházi képviselőtanács tagja, valamint a jogügyi bizottság elnöke kérdésünkre kifejtette a gondnoki feladatot a szívességből végzett szolgálat helyett hatalmas kötelességnek tartja. Akik megbíznak valakit ezzel az önkéntes alapon vállalt feladattal, azoknak elvárásaik is vannak. Véleménye szerint a gondnokságot nem kötelező elvállalni, de amennyiben ezt bárki megteszi, teljes erőbedobással és számtalan áldozatvállalással kell végezni. Egyre nehezebb a lelkészek jövedelmét biztosítani, amely az állami bérből és az egyházfenntartói járulékból tevődik össze. Amint elmondta, ha megalakulna a gondnoki tanács, akkor hivatalból delegálhatna egy tagot a Kolozsváron működő Egyházi Képviselőtanácsba (EKT) – amely az évi közgyűlések között vezeti az unitárius egyházat -, akárcsak jelenleg a lelkészek testülete, a nőszövetség, az ifjúsági szervezet, illetve a segélyszervezet. A felmerülő mindennapi gondokat – amelyekkel az egyházközségek gazdasági ügyeinek felelősei szembesülnek – a hetente összeülő egyházköri tanácsban oldják meg – mondta el kérdésünkre a marosi egyházkör felügyelő gondnoka.

Női gondnokok

Az ENSZ támogatásával első ízben 1999-ben hirdettek nemzetközi férfinapot november 19-én, Erzsébet napján, amit tavaly az anyaországban is ünnepnappá nyilvánítottak. Ezen a napon a férfiak által elért eredményeket, a családban, munkahelyen végzett tevékenységüket, a közösségekben betöltött nélkülözhetetlen szerepüket ismerik el. Az unitárius egyházkörök gondnoki feladatát nagyrészt férfiak vállalják el, a marosvásárhelyi találkozón női ügyintézők is részt vettek, sőt, a jelen lévő Erzsébeteket is köszöntötték a házigazdák. Két női gondnokot kérdeztünk a kezdetekről, feladatvállalásuk nehézségeiről, sikereikről. Szabó Zsuzsánna hét hónapja vállalta el a Küküllődombói Unitárius Egyházközség gondnoki feladatait. Mint mondta, megtörte a férfivonalat, előtte csak férfiak voltak a Kis-Küküllő menti település gondnokai. A tavasszal megtartott közgyűlésen azonban senki sem vállalta ezt a feladatot, így a lelkipásztor kérte fel őt, azt követően pedig a keblitanács megválasztotta. Tudta, hogy cseppet sem lesz könnyű dolga, de tevékenységét a keblitanács tagjai támogatják, és a lelkipásztorral is jó az együttműködés. Ütő Judit öt éve a kálnoki egyházközség gondnoka. Mint hangsúlyozta, azért vállalta el ezt a szolgálatot, mert fennállt annak a veszélye, hogy megszűnik az egyházközségük önállósága.

Az alapszabályzat hiányosságai

A kötetlen beszélgetések során elhangzott a sürgetés, hogy a gondnokok alakítsanak egy szervezetet annak érdekében, hogy a következő alkalommal lehessen megválasztani a gondnoki tanács tagjait. „A statútumot sokan sokféleképpen értelmezik, de a gazdasági kérdésekben a gondnok és a keblitanács kellene döntsön, a lelkésznek csak véleményezési joga kellene legyen. A gyakorlatban azonban a lelkész megakadályozhatja a döntés végrehajtását, és sok esetben meg is teszi” – hangzott el. A felszólalások között a tavaly óta érvényben lévő rendelkezést is kifogásolták, miszerint az egyházfenntartói járulék évente személyenként legkevesebb 100 lej lehet, a gondnokokat nem vonták be, csak a kész tényeket közölték velük. Ezt a vidéken élő kisnyugdíjasok igencsak nehezen teremtik elő, ennek ellenére ők a legjobb fizetők, általában húsvétig törlesztik az egyházadót – jelezték a világi tisztségviselők. Igazságtalannak tartják egyes leányegyházközségek gondnokai is a magasnak ítélt minimális összeget, mert „nem mindegy, hogy minden vasárnap, vagy csak havonta két alkalommal hallgathatják az igehirdetést templomukban. Az érvek és ellenérvek között elhangzott, hogy hónapokra lebontva az évi egyházadó egy csomag cigaretta árát jelentené. Az egyház szervezeti és működési szabályzatának hiányosságait kifogásolta a tanácskozás szünetében egyik beszélgetőpartnerünk, aki nemtetszését fejezte ki aziránt, hogy a gondnokok helyettesítése sincs kellőképp szabályozva. Példaként egy olyan esetet említett, amikor egyik gondnok családi esemény miatt nem vehetett részt egy esperesválasztáson. Az illető gondnok saját egyháza alkalmazottjának adott meghatalmazást, ennek ellenére a gondnok távolmaradására hivatkozva megóvhatták a szóban forgó választást. „Hasonló esetekben és a pénz-szerzéshez nélkülözhetetlenek  vagyunk, de a jelentős döntéshozásokból az egyházi elöljárók legszívesebben kihagynának” – mondta el egyik gondnok. „Ha aláíró tényezők vagyunk, meg kell jeleníteni a gondnoki érdekeket is” – egészítették ki a hozzászólásokat. Szóvá tették az állami állások számát a megyeszékhelyi egyházközségekben, mely jóval fölötte áll a vidékieknek, illetve a nyugtatömbök egységes fejlécének szükségességét, az egyházköri könyvvitelek évenkénti átnézését is. A szombati értekezleten a Gondviselés Országos Segélyszervezet küldetéséről is szót ejtettek. Elhangzott, hasznos volna egy adatbázis azokról a rászoruló egyháztagokról, akiknek a segélyszervezet támogatást nyújthatna. A tanácskozás végkövetkeztetése szerint a lelkész-gondnok közötti egyházpolitikai probléma megoldásra vár, kérdés, hogy a gondnokok részt szeretnének-e venni az egyensúlyteremtésben. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy módosítani kell az alaptörvényt annak érdekében, hogy a gondnokok szerepét erőteljesebben jelenítsék meg, és remélhetőleg a jövő nyári főtanácsig körvonalazódik az a terv, amit a gondnokok szombati egyetemes értekezletén elhatároztak.