Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A 25. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron a Nemzeti Színház protokolltermében a versolvasó nap alkalmából Gyéresi Júlia színművész, egyetemi oktató felolvassa november 16-án, szombaton 10 órától Ady Endre összes versét. Gyéresi Júlia az évek során felolvasta már Pilinszky János, Radnóti Miklós, Berzsenyi Dániel, Arany János és Tóth Árpád összes versét, egy ültében, mikrofonnal a kezében. Aki arra tévedt, bemehetett, elidőzhetett a teremben, meghallgathatott egypár verset, de azok is hallhatták a hangját, akik éppen a standokon válogattak a könyvek között.
– Miért választottad az idén Ady Endrét?
– Nem csak azért, mert száz éve hunyt el – 1919. január 27-én –, hanem mert nagy hatással volt rám kamaszkorom óta a személye, tehetségének sokrétűsége, eredetisége, műveinek indulati töltete és radikális tartalmuk. Ha ma valaki felidézi Ady Endre alakját, elsősorban a költészete és rapszodikus életpályája felől közelítve hozzá, akkor kapásból ilyesmik jutnak róla eszébe: korszakos jelentőségű, forradalmi, új nyelvezetet működtető, szokatlan szóképekkel, egyénített szimbólumokkal operáló alkotó, aki tudatosan alakította ki az imázsát. Mindent megkomponált maga körül, az élete összefonódott az alkotásaival, néha pozőr, másszor nagyon is sérülékeny, sebezhető férfi, nagy tehetségű váteszköltő, akinek domináns hangneme a pátosz, ő maga pedig sokszor tékozló, élvhajhász, de saját léttörténetének mindenképpen hű dokumentátora. Látnok, önújító is egyben. Úgy nagy magyar, hogy közben világpolgár. Nehezen emészthető jellem, de kitartó és önazonos. Ez így túlzottan sematikus, tudom, de az emberi agy az emlékezet számára úgy teszi lehetővé az adatok feldolgozását, ha elsősorban a lényeges elemekre fókuszál.
– Miért vállalod évről évre egy-egy teljes költői életmű felolvasását?
– Mert szeretném azt hinni, hogy a versek olvasása, illetve hallgatása révén előidézhető egy továbbgondolásra, önreflexióra ösztönző folyamat. A vers párbeszédet folytat velünk. Ady Endre a szövegei révén a múlt századból szól hozzánk. Ugyan a nyelvhasználata sok mai fiatal számára idegenül hathat, de ha a patetikussága mögött megérezzük az öniróniát, máris közelebb kerülhetünk hozzá. Emlékszem, amikor még színészhallgatóként, lány létemre, a Hunn, új legendát választottam, csodálkozott a művészi beszéd tanárom. Milyen gyöngéd hangú a vers dedikációja – ez volt az első gondolatom –: Hatvany Lajosnak küldöm szeretettel és hálával azért, mert szeret, bánt és félt. És aztán az indulatok, a vallomások, a vállalások nyílt deklarálása milyen magasságokba röpíti a verset, és teszi a gigantikussá növekedő Én-mitológiájának apoteózisává! Huszonöt éve ez nagyon tetszett. Úgy éreztem, hogy minden egyes sora cselekvésre ösztönző: ,,Ha ki király, Sorsának a királya” – ezt nagyon átszellemülten és parttalan hittel tudtam mondani. Aztán történik egy és más az emberrel élete során. De azért jó, ha képesek vagyunk életünk bármely szakaszában abban hinni, hogy mi vagyunk a Holnap hőse.
– Hogy látod, ma szívesen olvasnak, mondanak a fiatalok Ady-verseket?
– Úgy gondolom, hogy igen. Hálás feladatnak tartják, még akkor is, ha néha érzik a versek esztétikai színvonalának ingadozását. Nagyon sok a visszatérő motívum a verseiben, a kipróbált és számtalanszor jól bevált nyelvi fordulat, a modoros önismétlések sorozata, a váteszi szerep túljátszása stb. Éppen tavaly készítettünk egy átfogó összeállítást a színész szak mesterképzős hallgatóival a magyar modernség költészetéből válogatva, és Ady Endrétől a következő verseket választották: Júdás és Jézus, Álmom: az Isten, Káin megölte Ábelt, Hiszek hitetlenül Istenben, Köszönöm, köszönöm, köszönöm, Proletárfiú verse, A fiam bölcsőjénél.
A mai recepció a Vér és arany (1907), valamint A halottak élén (1918) versei között véli az életmű esztétikailag legigényesebb szövegeit megjelölni, és ez a szimbolikus jelképteremtés teljesítményével magyarázható.
Búcsúzóul Ady Endre Intés az őrzőkhöz című verséből idéznék, és mindenkit szeretettel várok a versmaratonra!
,,Szívek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.”