A szívek mélyén ott volt a sok közös emlék

Nagyszerű szervezés, jó hangulat, megható pillanatok, öröm és vidámság jellemezte a marossárpataki 50 évesek kortárstalálkozóját, amelyre vasárnap került sor. A meghívásnak 18 „egybéli” tett eleget, akik először az iskola épületében találkoztak, beszélgettek, emlékeztek, aztán a református templomban folytatódott az ünnepség.

Az 1968-ban születettek az iskola udvarán sereglettek össze, majd egyik tanterembe vonulva, ünnepélyes keretek között vette kezdetét a kortárstalálkozó. Elsőnek Mózes Sándor iskolaigazgató köszöntötte az egybegyűlteket,  ismertette a tervezett programot, majd gratulált a rendezvényhez. 

„Örülünk annak, hogy néhány év kimaradás után sikerült ismét megszervezni a találkozót, amit szeretnénk hagyományossá tenni. Úgy gondolom, egy meghitt hangulatú találkozásnak, a kötetlen beszélgetésnek lélekápoló szerepe van, ami létszükséglet napjaink rohanó világában” – hangsúlyozta az intézményvezető. 

Kozma Barna polgármester, miután megköszönte a meghívást a rendezvényre, az összetartozás fontosságáról, a közösség szerepéről beszélt, majd egy-egy szál rózsát nyújtott át az ünnepelteknek. 

Az ötvenévesek részéről Schaffer Erzsébet-Zsuzsanna óvónő mondott ünnepi beszédet. 

„Először az óvodában találkoztunk, ahol két lelkes pedagógus, id. Rend Mária és leánya, Rend Marika avattak be a gyermekvilág örömeibe, csodáiba. Már az óvodában kiderült, hogy nagyon sokan vagyunk, ezért két első osztályt indítottak. Az egyik osztályterembe Domahidi Erzsébet tanítónőt követtük, a másik osztályba Pálfi Irénke tanítónő terelte be kis elsőseit. Miután kíváncsian és gyermeki örömmel hódítottuk meg a betűk és számok világát, az emeletre költöztünk, ahol a felsőbb osztályokban jól felkészült tanárok segítették személyiségünk kibontakozását. Osztályfőnökeink Izsák Júlia, Szabó Ferenc és Nagy Árpád voltak, akik kollégáikkal együtt lelkiismeretesen neveltek, oktattak, életre szóló értékeket adtak. Aztán – a nyolcadik osztály elvégzése után – útjaink elváltak…” – emlékezett a találkozó egyik szervezője. Ezt követően a kortársak elmesélték egymásnak, hogy mi minden történt velük tanulmányaik elvégzése után. Szó esett családról, munkahelyről, voltak, akik közös emlékeket, csínyeket elevenítettek fel. 

Érdeklődésünkre Gábor Áron szervező elmondta, hogy egyik tanító eltávozott az élők sorából, a másik Magyarországon él. Az osztályfőnökök közül is egyik meghalt, a másik Izraelben él, nem tudott részt venni a találkozón.

Kivonulva az iskolaépületből, a kortársak virágot helyeztek el a helyi iskola névadójának, Adorjáni Károlynak a szobránál és a közelmúltban leleplezett emléktáblánál, amit a helyi önkormányzat állított Szántó István és Kristóf István pedagógusok emlékére, akik hosszú ideig voltak Marossárpatak kulturális életének fáradhatatlan szervezői és vezetői. Megtekintve a felújított, díszbokrokkal és virágokkal beültetett iskolaudvart, többen is elismerő szavakkal méltatták a tanintézmény jelenlegi vezetőjének fáradozását, jó ízlését. Nem maradt el a közös fotózkodás sem, majd a református templom harangjának hívogató szavára az ünnepi istentiszteletre vonultak át az ötvenévesek.

Stupár Károly lelkipásztor prédikációjában a helyes döntések titkáról beszélt, hangsúlyozva Isten szerepét életünkben és a döntések meghozatalában. A lelkész szerint megfontolt döntésekre van szükség, többek között az iskola, a munkahely, a párválasztás tekintetében. Ajánlatos jól megfontolni, hogyan döntünk, mert jövőnk, boldogságunk múlhat ezen. „Vannak a hétköznapi életünket befolyásoló döntések, de lelki síkon való döntések is vannak, amelyek az örök életünket befolyásolják. A jó választás, a jó döntés megkívánja, hogy előbb tájékozódjunk, minél több információt gyűjtsünk. Ezek hiányában nagyon valószínű, hogy rossz döntést hozunk. A lelki utunk megválasztásakor is előbb informálódnunk kell. Nem mindegy, hogy mit hiszünk, kire hallgatunk, kit követünk. Nem mindegy, hogy milyen lelki életünk van. Isten ezekben a kérdésekben a Szentírás segítségével próbál útbaigazítani bennünket” – mutatott rá a lelkipásztor. 

A jelképes vándorbotot és kulacsot, meleg szavak kíséretében, Katona Ferenc adta át az ötvenévesek képviselőjének, Gábor Áronnak. „A vándorbot segít bejárni az élet útjait, a kulacsból, ha isztok, új erőre kaptok, s legyőzhetitek az élet nehézségeit. Örülök, hogy egymásra leltünk, útjaink összefutottak. Reméljük, hogy Isten segítségével a hatvanéves kortárstalálkozón együtt lehetünk. Kérlek benneteket, hogy tisztelettel és becsülettel őrizzétek meg ezt a két fontos tárgyat, hogy át tudjátok adni az utánatok következő ötvenéveseknek” – fejtette ki Katona Ferenc. Köszöntőt mondott a református nőszövetség részéről Török Gabriella, verssel köszöntötte a kortársakat Balázs Gizella, a kortársak részéről Szegedi Anna-Mária olvasta fel Berekméri D. István tanár humoros köszöntőjét.

A templom előtt családtagok, rokonok, ismerősök köszöntötték virágcsokrokkal, jelképes ajándékkal az ünnepelteket. Az ünnepi ebédre, majd az azt követő kötetlen beszélgetésre, vigadozásra a gernyeszegi Grand Lion vendéglőben került sor. 

Az időközben elhunyt osztálytársakról is megemlékeztek az ötvenévesek, Schaffer Erzsébet-Zsuzsanna szervezőtől megtudtuk, hogy tíz személy az elhalálozottak száma. A találkozó kezdeményezői Hánesz József és Gábor Áron voltak, akik a szervezői munkában is részt vállaltak. A vasárnapi együttlétre a legtávolabbról Orbán Balázs érkezett, aki Aradon él.