Színpadi dramaturgia
2011-11-28 16:30:42
- Kaáli Nagy Botond
Sikeres, és az intézet hagyományaihoz híven nívós konferenciának adott otthont pénteken a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Tizenkettedik alkalommal szerveztek színháztudományi előadássorozatot az intézet oktatói, munkatársai, amely ez évben a Színpadi dramaturgia alcímet viselte.
Sikeres, és az intézet hagyományaihoz híven nívós konferenciának adott otthont pénteken a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Tizenkettedik alkalommal szerveztek színháztudományi előadássorozatot az intézet oktatói, munkatársai, amely ez évben a Színpadi dramaturgia alcímet viselte. Két helyszínen – az egyetem zene szakának otthont adó Pálffy-házban és a Köteles utcai épületben –, négy szekció keretében zajlottak az előadások angol, román és magyar nyelven, az A, B, C, D és E szekciókat tematikánként csoportosították a szervezők, további alcímek szerint: Kortárs közelítések a színpadi dramaturgiához (A szekció), A szöveg és színpadi dimenziói, A test és tér dramaturgiája, A színház az intermedialitás terében (B szekció), Hagyomány és kortárs színpad, A színház és a médiumok dramaturgiája (C szekció), zenetudományi előadások (D és E szekció). A számos külföldi előadó részvételével zajló értekezéseken nagyszerű beszélgetések alakultak ki, a konferencia egészéről mintegy összefoglalóként Ungvári Zrínyi Ildikó tanárnőt, a C szekció moderátorát kérdeztük.
– Párhuzamosan folytak a programok, két színházi és két zenei előadássorozat keretében. A színházi szekcióban az angol nyelven zajló első rész a média és a médiajelenségek kapcsán újjáalakuló dramaturgiával foglalkozott, azzal, hogy a jelenlegi körülmények között mi történik a szöveggel: mennyire szorul a háttérbe a drámai szöveg, mi lesz az eredeti szerzővel vagy szerzői szándékkal, mennyire rajzolják át mindezt a színpadi lehetőségek. Szó esett a dráma elméleti és színpadi lehetőségeiről, az előadások az elméleti kérdésektől a gyakorlati problémákig jártak be egy ívet, ezek után szisztematikusan tárgyaltuk a felvetett kérdéseket, részproblémákat avagy történelmi periódusokat. Igen tartalmas előadásokat hallhattunk egyre táguló körökben a drámapedagógiáról a médianyelvek felől a gyakorlati dramaturgiáig. Szó esett arról, hogy újraszerveződőben van-e egy közösség, és ha igen, akkor van-e igény rá, arról, hogy milyen volt a diktatúra színháza, mennyire volt csak protestszínház, avagy voltak-e más értékei is, hogy fel lehet-e eleveníteni ezt a fajta színházat? Mint kiderült, a tétje ma már teljesen más lenne, mint annak idején. Láttuk a hétvégén bemutatott Kenyérrel a zsebben című új bemutató főpróbáját és nagyon élénk beszélgetéseken vettünk részt. Tágan meghirdetett témák mentén zajlottak az előadások, de nagyon érdekes és a kortárs jellegzetességeket megragadó problémafelvetések hangzottak el: fel is vetettük, hogy több időt kellene szánjunk az értekezéseket követő beszélgetésekre, hiszen még a szünetekben és kávészünetekben is folytattuk azokat, a témákat nem lehetett kimeríteni. Az érdekes témafelvetéseket tovább színesítette, hogy különböző helyekről jött emberek beszélgettek és noha kevesen voltak intézeten kívüliek, az egyetem tanári kara, diáksága nagy számban vett részt az előadásokon. A résztvevők meg voltak elégedve a hallottakkal, mint mondták, nyitott és nívós konferencia volt, mi pedig továbbra is folytatni kívánjuk a hagyományt – összegzett Ungvári Zrínyi Ildikó.
