Színháztörténet a hadak útján

• 2020-07-31 11:38:51

• Sebestyén Mihály

Fodor István Krónikás füzeteinek kiadásánál találkoztam Göde István színész nevével. Érdekes módon a sorozatokban megjelenő füzetek egyikébe sem vette fel valamilyen oknál fogva ezt a Kolozsváron megjelentetett színháztörténeti cikket. Egyébiránt Fodor előbb a kolozsvári Ellenzék hasábjain jelentette meg kutatásai eredményét nyomtatásban, és látva sikerét, a közönség érdeklődését, döntött amellett, hogy füzetes formában kiadja mindazokat a hely- és színház-, valamint művelődéstörténeti adatokat, melyeket a levéltárakból és könyvtárakból összegyűjtött. Közben arra is fény derült, hogy jóval később, a múlt század 50-es éveiben Szentimrei Jenő Harc az állandó színházért Marosvásárhelyen című összefoglalója a vásárhelyi színházi élet korai történetéről sokban a Fodor felkutatta és bemutatott adatokon alapszik. Ezeket Szentimrei éppen az Ellenzékből is ismerhette, ugyanis e napilapnak volt egy időben a főszerkesztője.

Jelen kis közlésünk egyben kegyeletes tisztelgés Marosi Ildikó kiváló irodalomkutató emléke előtt, aki barátságával tüntetett ki a nyolcvanas-kilencvenes években, s aki – fájdalom – a múlt napokban hunyt el. 

Fodor István A székely főváros 

színháztörténelméből. 

A marosvásárhelyi színtársulat 

Bem tábornok hadseregében

Göde István színészi, 

forradalmi és irodalmi szereplése

A 48-as forradalmi idők mámoros hangulatában Göde István színigazgató és 30 tagú vándortársulata játszott Marosvásárhelyen. Ez évről csak egy színlap áll rendelkezésünkre, mely szerint színre került „1848. június 22-én, csütörtökön arénai nagy bohózat Don Juan vagy Bálványvendég a temetőben. Nagy tüneményes bohózat tánccal s grotesque jelenetekkel, 3 felv. végén római fény”.

1849. január 13-án érkezett Marosvásárhelyre az erdélyi hadsereg győzedelmes fővezére Bem József tábornok, akit leírhatatlan lelkesedéssel fogadott a székely főváros polgársága. Bem tábornok vezérkarával a piactéri Takarékpénztár épületében szállott meg, míg a haderő a nagypiacon és az oda torkolló utcákon táborozott. Egykorú írások szerint a piactéren sorrendbe állított ágyúk nagy látványosságot nyújtottak, és a három napig tartó táborozás alatt a város felélénkült. Különösen az egyedül szórakozásul szánt hely, az „Apolló” élt víg napokat. Itt ismerkedtek és melegedtek össze színészeink a hadfiakkal. A színészek és honvédek barátságának az lett az eredménye, hogy az amúgy is gyenge lábon álló társaság tagjai felcsaptak honvédeknek, és mire Göde, a direktor feleszmélt, a társulatnak már csak a nőtagjai síránkoztak körülötte hűtlen férjük elpártolásán kétségbeesve. 

Göde István, akinek a társulata 1000 frt előleggel ment szélnek, mit tehetett mást, maga is – gróf Mikes Kelemen közbejárását igénybe véve – Bemnél jelentkezett, miután Bauer őrnagy hadsegéd őt bejelentette. 

Bem szívesen fogadta a társulattól így megrövidült színigazgatót; maga mellé osztotta be és kinevezte számvevő tisztnek. Így aztán a vásárhelyi táborozás után Bem kíséretében az abosfalvi főhadiszállásra költözött. Göde István K. Papp Miklóshoz intézett, Marosvásárhelyen 1871. március 11-én kelt levelében (Történelmi lapok, II. évf., 5–7. sz.) érdekesen írja meg Petőfivel való találkozását a szelindeki táborban.

„Én őt nem ismertem – írja – de ő igen engem, kezet nyújtva, így szóla hozzám: – Szervusz, bátya! Hogy állsz Erdély forradalmi történetével? Én a Magyarhonéval e korszakig készen vagyok, az Erdélyét tőled várjuk.”

Szeléndeken találta társulata összes férfitagjait meghitt együttesben táborozni.

– Itt van ám az ön egész directiója! – üdvözölték tréfásan. Ott volt mint közhonvéd Feleki Miklós, a Nemzeti Színház nagynevű művésze is, aki később hadnagy, majd százados lett. Egy Kövesi nevű színészét a piski hídon négy golyótól átfúrva holtan találta, Marosvásárhelyen maradott feleségét özvegyen, két kisgyermekével árván hagyva maga után. Göde István összesen 21 napig kísérte Bemet ütközetei során, amikor a vízaknai szerencsétlen csatában 22 tiszttársával együtt elfogták és Josefstadtba deportálták. Félév múlva szabadon eresztették, de mikor visszatért Marosvásárhelyre, iratai, 2–300 forintot érő színházi felszerelései elvesztek, felesége is a muszkák elől Szilágysomlyóra menekült.

*

Göde István (csíkszentsimoni) az erdélyi színészet úttörője (szül. 1801-ben) nevezetes szerepet játszott a magyar színészet történetében. 1821. március 11-én a kolozsvári első állandó kőszínház megnyitásánál, amikor a főúri szereplőkkel a Zrínyi Miklós című színművet adták, őt és id. Székely Józsefet bízták meg, hogy a Bécsben festett új díszleteket hazahozzák. Másnap a színészekkel előadott Szentjóbi Szabó István Corvinus Mátyás c. drámájában Gödéé volt az első szó, amikor István vajda szerepét adta.

Ugyancsak e színház fennállásának 50 éves jubileumán, 1871. április elsején A magyar Tháliának emelt oltár című képletben részt vett, mint a megnyitó előadás egyedüli élő férfitagja. (Életben volt még Néb Mária is.)

Hosszú színészi pályáján bejárta Magyar- és Erdélyország minden városát és kisebb-nagyobb sikerrel szerepelt. K. Papp Miklóshoz intézett levelében vázlatosan hozza nyilvánosságra színészi élményeit. Különösen érdekes az a részlet, amikor a miskolci társaságnál szűkös viszonyait festi. Hárman laktak egy szálláson egy forgáccsal teli asztalosműhelyben. Göde egy koporsóban hált. Esténként Déryné, akinek Szentpétery csapta a szelet, és a szemközti kisablakos házban lakott – teát küldött át a koporsólakóknak. A tabló esténként: Göde a koporsóban fekszik, másik társa a koporsó szélére kuporodik, a harmadik fuvolázik. Így teáztak. Majd sírva gondoltak vissza Erdélyre, elhagyott, oly régen nélkülözött szülőföldjükre.

Marosvásárhelyen többször megfordult. A rendelkezésünkre álló színlapok szerint 1832 tavaszán nejével együtt Keszi József színtársulatánál találjuk itt. 1835-ben már mint színigazgató Hubay Emanuellel társulva érkezik ide vándortársulatával. Ezt bizonyítja a színlapokon kívül egy Súgó könyvetske, mely a Nemzeti Színész Társaság által 1835-dik év Böjtmás hava 17-étől Szentistván hó 18-dik napjáig Nemes Szabad Királyi M. Vásárhely városa kebelében elő adott színdarabok neveit, idejét foglalja magában. A Színészet lelkes Pártfogóinak ajánlva Intzédy György Súgó által M. Vásárhelyen 1835.” (80 r. 1-8 számozott lap, dr. Molnár Gábor gyűjteményében.)

1839. évben ittlétéről már a Honművész (1840. évf. 24. sz.) szolgál bő adatokkal. A lap marosvásárhelyi levelezője nevén nevezi a társulatot, mikor többek közt írja „A gyenge társaságnál csak kevés műnek előadása állná ki a szigorú bírálatot.“ 

Utolsó itt szereplése 1848/49-ben bizonyítható. 

*

A szabadságharc leverése után Göde István Marosvásárhelyen telepedett meg. Úgy tudott csak idejönni, hogy Biasini Domokos a szabad gyorsszekérutazását megtérítette és ingyen szállást adott neki. Először jegyző, majd leánynevelőintézeti tanító lett, végül az úrbéri törvényszéknél Józsa királybíró szolgálatában díjnokoskodott 80 krajcár napi bérért.

Az irodalomtörténet is helyet szentel Göde István nevének. Megjelent egy színdarabja Flóra címen (Marosvásárhely, 1834) és a Színfűzérek összesítő címmel a magyar színészetre becses adatokat örökített meg írásaiban. Meghalt 1872. november 2-án 71 éves korában. Nyárádszentlászlón sírját e sorok írója nem fedezhette fel, de neve a magyar színész- és irodalomtörténet búvárjai számára fennmarad örökké.

(Ellenzék, 1934. 55. évf., 206. sz., szeptember 9.)