Színes ablakok díszítik

Nem patinás székesegyház, nem fatornyos épület a marosvásárhelyi Szent Kozma és Damján római katolikus templom. Sem külsejében, sem belső díszítésében. Oltára sem hagyományos, berendezése szinte spártai. A nagy fehérséget pár hete festett üvegablakok színesítik. Balázs Ferenc plébánossal beszélgettünk róla, aki 2010 augusztusa óta végzi a papi szolgálatot ebben a templomban.

– Új templom és plébánia ez, korábban lent az utca végén, egy házban gyűltek össze a hívek. Nagy József plébános kezdte építeni, Papp László folytatta, majd Braun Jenő pap bácsi idején adták át és szentelték fel a templomot. A Lestyán Ferenc főesperes által 1988-ban a Nagyhegyszőlő utcában, a minoriták szőlőjében elkezdett templomépítés új helyen, a Bodoni Sándor utca 2. szám alatt valósult meg. A templomot 2001. szeptember 27-én dr. Jakubinyi György érsek úr szentelte fel.

– A templom a megszokottnál  egyszerűbb, nincs díszes oltára, helyette van egy, a feltámadást jelképező Corpus, körben pedig fehér falak. Mi ez a szokatlan egyszerűség?

– Valószínűleg pénzhiány miatt lett ilyen. Láttam az eredeti terveket, messze nem az valósult meg, amit  azokban elképzeltek. A torony is alacsony, nem látszik messziről. Az eredeti tervben olyan kupolás tető szerepel, mint amilyen a szomszédban a református templomnak van. Papp László idejében történt mindez, ő pedig az egyszerűség embere.

De más problémák is voltak, például nem lehetett az ablakokat kinyitni, szellőztetni. Amikor idejöttem, mindenekelőtt a világítást kellett megoldani. Hogy egy kissé megtörjük a falak csupaszságát, zászlókat tettünk ki, de szigetelni is kellett a szentélyben, mert nagyon hideg volt, a ministránsok padjára is hátléceket tettünk, különben ráfagytak volna a falra. Lassan kezdtük el a hiányosságokat pótolni, mára megoldottuk a templom fűtését is.

– Milyen pénzforrásaik voltak?

– A megyei önkormányzatnál pályáztunk, és pályázunk szinte minden évben. Az átalakítások, a meszelés, a Jakab Antal terem rendbetétele mind pályázati pénzekből valósulhatott meg. Természetesen az önrészt mi álltuk.  „Ráharaptunk” a pályázati lehetőségre, így most sikerült felújítanunk a sekrestyét, lassan rendbe tesszük a gyóntatót.  Ha másra nem, de templomjavításra, -felújításra lehet pályázni.

– Festett ablakokra cserélték az eddigi kórházfehér nyílászárókat. Ez színt és melegséget is kölcsönöz a templomnak. Honnan jött az ötlet?

– Brassóban és Borszéken láttam hasonló színes ablakokat. Megtetszett, és innen jött a gondolat, hogy nekünk is jó lenne. Modern templom, nem műemlék épület, nem kell külön engedély rá.  Arra gondoltunk, hogy egyrészt tompítaná a fényt, másrészt az ablakkereteket is jobban záró, nyitható, könnyebben tisztítható keretekre cserélhetnénk. Ekker kezdtem el érdeklődni, hogyan lehetne megvalósítani, így találtuk meg Tódor Elődöt, aki Gyulafehérváron három évig volt kispap, majd váltott: rájött, nem a papság a hivatása, hanem a művészet. Megkerestük, eljött, megnézte, megbeszéltük, hogy mit szeretnénk, és amint látja, meg is valósult. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy a magyar szentek képmásai legyenek az ablakokon, maradjon meg az utókornak, mert nem tudni, milyen világ jön.

– Kiket ábrázolnak a művész munkái?

– Szent István király az első, mellette van Szent László király, majd sorban Szent Imre herceg, Árpád-házi Szent Margit és Szent Erzsébet következik. Boldog Gizellát is szerettük volna megörökíteni, de külön kérésre és rendelésre került a helyébe Szent Bernadett. Mellette Nepumoki Szent János, a gyónástitok vértanújának képe látható, és végül Szent Antal.

A szemközti oldalon van a Csíksomlyói Szűzanya. Majd, ugyancsak kérésre, Szent Miklós püspök képmása következik,  utána Szent II. János Pál pápa, Kalkuttai Teréz anya, majd Jakab Antal és Márton Áron püspökök zárják a sort.  

– Említette, hogy Jakab Antal püspök úr közel áll a szívéhez. Önt is ő szentelte pappá, ezért is hozták létre a Jakab Antal Kulturális Központot.

– 2017 februárjában, két héttel Jakab Antal püspökké szentelésének negyvenötödik évfordulója után és két héttel születésének száznyolcadik évfordulója előtt a Szent Kozma és Damján-plébánián ünnepélyes keretek között avattuk fel a kulturális központot . Az ötlet tőlem, illetve Balog László történésztől, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai könyvtárigazgatójától származik.

–  A központban tanácsterem és gazdag könyvtár is találhazó. Milyen rendezvényeket tartanak itt?

– A központ egy multifunkcionális közösségi terem, célja megőrizni és továbbadni a nagy püspök által vallott értékeket. Célkitűzéseink között szerepel Jakab Antal püspök emlékének ápolása, az ő és más erdélyi hitvalló, vértanú papok szellemi hagyatékának gondozása, a róluk szóló szakirodalom gyűjtése, őrzése.

A központban szakmai értekezleteket, megyei vagy akár országos tanulmányi vetélkedőket, emlékkonferenciákat, könyvbemutatókat, szavalóversenyekat, kiállításokat, nőegyleti találkozókat, akár termékbemutatókat, vagyis bármit lehet szervezni. Mi nyitottak vagyunk mindenre. Most egy kicsit leállt a tevékenység, mert a szervezés időigényes. De a tavaly például háromnapos nőszövetségi konferenciát szerveztünk, az Erdélyi Nőszövetségek Egyesületének volt itt a találkozója. A háromnapos konferencia idején az étkezést és a szállást is itt oldottuk meg. Ez volt a nagyobb lélegzetű esemény.

– További terveik?

– A tervekkel úgy vagyunk, hogy elkezdünk valamit, és mire a végére érünk, belefáradunk, s azt mondjuk, jövőre nem tervezünk semmit. De aztán kicsit megpihenünk, valami eszünkbe jut, és újrakezdjük. Mindig tervezünk, szépítünk, újítunk valamit. Máris arra gondoltunk, hogy Jakab Antal püspök arcmását felfestenénk a kulturális központ ablakára is, ami megadná az egésznek a hangulatát.

Ki volt Szent Kozma és Damján?

A templom névadói Szent Kozma és Damján, szentté avatott ókeresztény vértanúk, orvosok voltak. 287 körül kezdtek el működni. A legendák szerint az Arábiából származó Damján, testvérével együtt, Kozmával Kis-Ázsiában, a kilikiai Aegeae-ben gyógyított. Buzgó keresztények voltak, szolgálataikért cserébe nem fogadtak el pénzt. 303-ban szenvedtek vértanúhalált mindketten, Cirus városában, a Diocletianus császár által elrendelt keresztényüldözés során.

Tiszteletük hamar elterjedt,  Justinianus császárnak is köszönhetően, aki súlyos betegségéből való gyógyulását nekik tulajdonította. 1260-ban Párizsban a sebészek első kollégiuma már őket választja védőszentjéül. Emléknapjuk a római katolikus egyházban szeptember 26-án van, a római kánonban felsorolt szentek sora velük zárul.