Szimpózium és gálaműsor

Pénteken két rendezvénnyel is emlékeztek a 400 évvel korábbi történelmi eseményre, arra, hogy Bethlen Gábor, Erdély fejedelme 1616-ban kiváltságlevelével szabad királyi városi rangra emelte Marosvásárhelyt, ugyanakkor, több más mellett, megszabta a címer- és pecséthasználati jogot. 

A Kultúrpalota kistermében a Borsos Tamás Egyesület szervezett tudományos szimpóziumot. Négy történész a szabad királyi várossá válásról, a kiváltságlevél előzményeiről, illetve a Bethlen Gábor korabeli marosvásárhelyi várról beszélt, ezt követte az ünnepi műsor, amelyen kihirdették a szoborpályázat eredményét, és ünnepi előadóként fellépett a Szentegyházi Gyermekfilharmónia. 

 

Igazi államférfi volt 

A kisteremben szervezett tudományos előadást László Lóránt, a Borsos Tamás Egyesület elnöke nyitotta meg, majd Sebestyén Spielmann Mihály Bethlen Gábor korának művelődéspolitikáját taglalta. Az előadásból kiderült, hogy a fejedelem igazi államférfi volt, aki nemcsak a hadviselésben, a politikában jeleskedett, hanem a korabeli oktatási, művelődési életet is támogatta. Bár ő maga kevés iskolát járt, levelezéseiből kiderül, hogy jól ismerte a magyar nyelvet, csatáiba is kis könyvtárnyi kötetet vitt magával, és olvasott. Bevallása szerint a Bibliát 22-szer olvasta. Jelentős könyvtárat gyűjtött Gyulafehérvárra, és azon is fáradozott, hogy Mátyás király Corvináiból is hozzon néhányat. Uralkodása alatt közel 500 kötet jelenik meg az akkori Magyarországon, jelentős részük Erdélyben. Szorgalmazta a diákok külföldi egyetemekre való kijutását is. 1613 és 1630 között 1000 erdélyi diák tanul német és holland egyetemeken. Ugyanakkor a korabeli hazai oktatási rendszert is felkarolta. Támogatott minden vallásfelekezetet és az akkori kisebbségeket is, hirdette a vallási toleranciát – jegyezhettük meg többek között a művelődéstörténeti előadásból. 

Pál-Antal Sándor akadémikus, nyugalmazott főlevéltáros a kiváltságlevél tartalmáról beszélt, jelezte, hogy előadása részletesebben a Népújságban is megjelent. Cáfolta azt, hogy a Marosvásárhelyi Levéltárban őrzött okirat nincs megfelelően tárolva. Értéke és a pergamen miatt kezelése, kiállítása különleges óvintézkedéseket igényel, talán ezért is csak a kutatók számára biztosítják a hozzáférést. Előadásából kiderült, hogy a kiváltságlevél tulajdonképpen megerősítette azokat a jogokat, amelyeket a város korábban kivívott magának, mi több, a Marosvásárhely nevet is használták már korábban (1532), jelezve, hogy az akkori városlakók ki akartak kerülni a székely jogkör alól, ami másfajta kötelezettségeket jelentett, mint a szabad királyi városi címmel járó. Érdekességképpen lejegyeztük, hogy a kiváltságlevél által meghatározott pecsétet 1620-tól 1848-ig használták – ekkor csupán annyi történt, hogy a forradalom hatására „magyarosították”. És az akkori pecsét ma is használható, hiszen igen jó állapotban őrzik. A címert illetően Pál-Antal Sándor megjegyezte, hogy tulajdonképpen jóval korábbi székely szimbólumokról van szó, hiszen a kétélű karddal átszúrt szív és a medvefej a bátorságot, a vitézséget jelképezi. Ezt is tulajdonképpen csak megerősítette a kiváltságlevél. Az is elhangzott, hogy a korabeli nemesek egyenjogúságáról, azaz adómentességéről szóló „kitételt” utólag az „érintettek” megváltoztatták, így tulajdonképpen a politika akkor is a kiváltságosoknak kedvezett. 

 

A kiváltságlevél jogi, gazdasági vetülete 

Simon Zsolt tudományos főmunkatárs a kiváltságlevél jogi oldalát világította meg, azt taglalta, hogy mit jelentett a város számára kikerülni a székely jogi kötelezettségek alól, milyen gazdasági, önrendelkezési előnyt hozott a város lakói számára a Bethlen Gábor által kibocsátott okirat, amely tulajdonképpen a városlakók korábbi gazdasági, politikai erőfeszítéseit koronázta meg. Soós Zoltán történész, a Maros Megyei Múzeum igazgatója a vár építéséről, ennek gazdasági vetületéről beszélt. A kolduló szerzetes rendek jelenléte nemcsak szellemi, hanem gazdasági fellendülést is jelentett a településnek, hiszen a XII. században alapított kolostorokat fenn kellett tartani, ezért ehhez ki kellett építeni az „adminisztrációt” is. Mi sem jelzi jobban ezt, mint hogy a korábbi település a mai Bolyai tér körül alakult ki, míg a vele „át-ellenben” levő domboldalon felépített kolostor miatt fokozatosan ide telepednek át a lakók, majd a sorozatos támadások, portyázások miatt válik szükségszerűvé egy védett építmény kialakítása. Ezt az 1601–1602-es Basta féle pusztítás is igazolta. A vár építése is hozzájárult a város fejlesztéséhez, hiszen közel 50 évig épült, így gyakorlatilag munkát adott a mesterembereknek (céheknek) és város egyszerű lakóinak is. A református levéltárban őrzik azt az okiratot, amelyben 20 évig vezették az építés költségvetését, ebből sok érdekes adatra bukkantak a kutatók. Mindemellett a várbeli ásatások igazi időkapszula megnyitását jelentették, mivel katonai létesítmény lett a 4 hektáros terület, így utólag lebontották ugyan a civil épületeket (a korabeli várost), de ezeknek az alapjai az évszázadok során megőrződtek, ezért a felújítást megelőző ásatások révén a régészek nagyon sok információt kaptak a korabeli életről. Soós Zoltán azt is hangsúlyozta, hogy a várat már megépítésekor meghaladta az akkori hadászat. Egyetlen „haszna” volt, hogy az 1658-as török-tatár betörés elkerülte a várost, mert „jól védhető” falak vették körül. A várbeli egészségtelen körülmények azonban jóval nagyobb pusztítást okoztak, közel ezren pusztultak el pestisben, más fertőző betegségekben – hallhattuk többek között az előadáson. 

 

Bethlen Gábor emléke 

Az est a Kultúrpalota nagytermében folytatódott, ahol, miután katonás fegyelemmel a színpadra vonult a Haáz Sándor által vezetett Szentegyházi Gyermekfilharmónia mintegy 100 tagja, dr. Csige Sándor, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja üdvözölte az egybegyűlteket. „A nehéz helyzetben levő Erdély sorsát Bethlen Gábor úgy tudta alakítani, hogy aranykorként tartja számon az utókor, annak köszönhetően, hogy a fejedelem képes volt megőrizni higgadtságát, körültekintő volt, képes volt felismerni és kihasználni a lehetőségekben rejlő esélyt. Mert ezek a tulajdonságok föltétlenül szükségesek ahhoz, hogy az ember helyes döntéseket hozzon. Ahhoz, hogy el lehessen dönteni, mi az, amit meg lehet, illetve meg kell tenni, bölcsességre van szükség. Ahhoz, hogy az ember valóban meg is tegye, amit a helyzet kíván, egyebek mellett bátorságra van szükség” – mondta a főkonzul, majd kifejtette: ezt a bátorságot kell felvállalnia mindazoknak, akik valamit tenni akarnak a közösségért. 

A főkonzult követően Soós Zoltán szólalt fel, aki elmondta: Bethlen Gábor akkor került a trónra, amikor a legnagyobb szükség volt rá. Erdély egyszerre kapott vele jó hadvezért, értelmes közgazdászt és kultúrát szerető, pártoló államférfit. Marosvásárhely életében és fejlődésében két uralkodót kell megemlíteni: Mátyás királyt, aki megadta a vásártartási jogot és Bethlen Gábort, aki szabad királyi városi rangra emelte a települést, és új nevet is adott neki. Ezért kell tisztelnünk emlékét. Ezért is hirdettek pályázatot, hogy a város – életének fontos eseményére emlékezve – köztéri szobrot állítson a fejedelemnek. 

 

Eredményhirdetés 

Mint ismeretes, a szoborpályázatra érkező pályamunkákat az érdeklődők a Teleki–Köpeczi-házban tekinthették meg, majd a Facebookon is lehetővé tették a szavazást. A közönség szavazatai alapján Makkai István Consilio firmata Dei és Zavaczki Walter Levente Kassiopeia című munkája kapta a legtöbb szavazatot, 943-at illetve 928-at. Sorrendben őket követi Nagy Benedek Szülőföld című alkotása 748 szavazattal és az Aranykor, Deák Árpád nagyváradi művész pályamunkája 684 szavazattal. Ezek alapján az 1000 eurós fődíjat kettőbe osztva e két alkotó nyerte el. A versenyszabályzat értelmében az értékelés egyharmadát tették ki a városlakók szavazatai, kétharmad arányban a szakmai zsűri határozott. Amint korábban beszámoltunk, a következő személyiségek bírálták el szakmailag a pályázatokat: Nagy Miklós Kund művészeti író, Hunyadi László szobrászművész, Bocskai Vince szobrászművész, Keresztes Géza műépítész, Gyarmathy János szobrászművész, Kiss Levente szobrászművész, Gheorghe Mureşan szobrászművész. 

A felhívásra nyolc jeligés pályamű érkezett be. A Fejedelem címűt Sánta Csaba szovátai szobrászművész küldte be, a „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” címűt Baróthi Ádám szászrégeni alkotó, a Kassiopeia a székelyudvarhelyi Zavaczki Walter Levente munkája, a Consilio firmata Dei a marosvásárhelyi Makkai István munkája, K betűvel jelezte szobrát a szintén marosvásárhelyi Pokorny Attila, Szülőföld jeligével Nagy Benedek budapesti, a Béke jeligéjűt Harmath István, szintén székely-udvarhelyi és az Aranykor elnevezésűt a nagyváradi Deák Árpád. A szoborelbíráló bizottság nem osztott ki díjakat, de a nyolc beküldött pályamunka közül kettőt javasol továbbgondolásra. Ezek a következők: Deák Árpád nagyváradi szobrász Aranykor című szobra és Harmath István székelyudvarhelyi szobrászművész Béke jeligés alkotása. 

A zsűri külön kérésére hamarosan sor kerül egy szakmai konzultációra és a zsűri megjegyzései, javaslatai alapján a szobrok újragondolására. Újabb makettek készítése után dől majd el, hogy melyik szobor álljon a város főterén. Mint közöltük, a helyi tanács 500 ezer lejt különített el a szobor elkészítésére és a helyszín kialakítására. 

Az ünnepélyes eredményhirdetést követően a Gyermek-filharmónia emlékezetes koncertet tartott. Az előadás végén állva köszönte meg a közönség Haáz Sándor karvezető munkáját, a gyerekek kiváló előadását.