Szilveszteri premier!

Óév utolsó hétvégéjén mutatja be új előadását a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Verebes István Senki sem tökéletes, avagy nincs, aki hűvösen szereti című darabját fiatal rendező, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatója viszi színpadra. Kányádi Szilárddal a közelgő premierről, az előadásról, a honi és külföldi színházi életről egyaránt beszélgettünk.

Óév utolsó hétvégéjén mutatja be új előadását a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Verebes István Senki sem tökéletes, avagy nincs, aki hűvösen szereti című darabját fiatal rendező, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatója viszi színpadra. Kányádi Szilárddal a közelgő premierről, az előadásról, a honi és külföldi színházi életről egyaránt beszélgettünk.

– Első alkalommal rendezel Marosvásárhelyen. Miért választottad ezt a darabot?

– Szilveszteri előadásról volt szó, a műnek a története fogott meg. Láttam már Magyarországon, és úgy éreztem, hogy érdemes vele foglalkozni. Szerethető, vidám történet ebben a szomorú világban. A színpadi változatban is mindaz megtalálható, ami egy hollywoodi sikerprodukciót jellemez: szerelem, üldözések, hepiend. Közel áll hozzám, szeretem, ha az embereket meg tudom nevettetni, ugyanakkor kedvelem a zenés színházi előadásokat is.

– Mesélj egy kicsit a darabról, illetve a rendezői koncepciódról.

– A mű egy 1959-es film átirata, amelynek dramaturgiája megmaradt a színpadi változat esetében is, rengeteg képváltás, helyszínváltás jellemzi. Emiatt nagyon nehéz színpadra vinni, megfelelő technikai háttér hiányában szinte lehetetlen. Nekünk nagyon sokat segített a forgószínpad. A jelmezekkel elindultunk egy irányba, közelebb szerettem volna hozni, aktuálisabbá tenni az előadást, de időközben rájöttem, úgy nem fog működni a produkció. Így a huszadik század húszas éveihez közelítettünk, ugyanakkor kortalanítottuk is az előadást. Ami a történetet illeti, az két fiatal, zenélésből éldegélő színészről szól, akik véletlenül belekerülnek egy alvilági leszámolásba. Szemtanúkká válnak és menekülniük kell a gengszterek elől: Chicagóból Floridába mennek, de ott is rájuk találnak. A helyzet végül megoldódik, és következik a hepiend.

– Szereti-e a közönség az ilyen jellegű előadásokat?

– Nehéz erre válaszolni. Én úgy vélem, mindegy, hogy hol játszódik a történet, ha azt minőségi módon sikerül színpadra állítani. A lényeg, hogy álljon a lábán, működjön. Eredetileg át akartam tervezni ide, és egyfajta Balkán-történetet csinálni belőle, de ehhez nagyon bele kellett volna nyúlni a műbe, a dramaturgiába.

– Milyen volt a munka a vásárhelyi színészekkel?

– Csak szuperlatívuszokban nyilatkozhatok róluk, igazi együttműködést, hozzáállást, a nehézségek ellenére is hihetetlen erőfeszítést tapasztaltam. Maga a munkafolyamat ugyanakkor nem volt problémamentes, nagyon kevés idő állt a rendelkezésünkre, kicsit gyorstalpalás volt az egész, és az sem segített, hogy le kellett mondjak az eredeti elképzeléseimről. De mindezt meg tudtuk beszélni. Több mint harminc szereplő lesz a színpadon, a Tompa Miklós Társulat művészei mellett az egyetem másodéves színész- és koreográfia szakos hallgatói is fellépnek az előadásban, ennyi emberrel most dolgozom először. De voltam rendezőasszisztens Béres Attila rendező oldalán a szegedi Valahol Európában musicalben, amelyben háromszor ennyien szerepeltek, és akkor láttam, mekkora felelősséggel, odafigyeléssel jár mindez. Ami a zenei hátteret illeti, a ’70-es, ’80-as évek magyar slágerei alkotják, nagyszerű hangszerelésben. A zene végigkíséri az előadást, lesznek énekelt, koreografált részek is.

– A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendező szakos hallgatója vagy, de színészként több előadásban is játszottál. Mesélj magadról.

– Székelyudvarhelyen születtem 1982-ben. A középiskolát ott végeztem, utána a békéscsabai Fiatal Színházművészetért Alapítvány négyéves színészképzésére jártam. Színisként másodévtől ottani előadásokban léptem fel, majd egy évig Udvarhelyen játsztam. Onnan felvételiztem Vásárhelyre, most másodéves rendező szakos mesterképzős vagyok. Mindig is rendező szerettem volna lenni, de amikor pályaválasztásra került sor, úgy éreztem, túl fiatal vagyok még hozzá, nagyon messze állok még ettől. Ezért lettem színész, majd némi tapasztalatszerzés után felvételiztem rendezői szakra. Eddig Pécsen rendeztem a Márk evangéliumát, Nagyváradon a Fekete Pétert, Kézdivásárhelyen a Nagy Ignác Tisztújítását. Ez a negyedik rendezésem.

– Hogy látod, van-e különbség a magyarországi és az erdélyi magyar színjátszás, színház között?

– Sok különbség nincsen, ami itt érvényes, az ott is megállja a helyét és fordítva. Fontos az igényesség és az, hogy minden és mindenki a helyén legyen. Az egyetlen különbség talán az, hogy Magyarországon jobb a színházak infrastruktúrája, logisztikai háttere. Mi ilyen szempontból lemaradtunk – ott van technika, itt pedig nincs. Ami engem illet, mindenképp magyar nyelvterületen szeretnék maradni. Az egyetemi tanulmányaim mellett szabadúszó vagyok: ahova hívnak, oda megyek rendezni.

A premierre péntek este 7 órakor kerül sor a Nagyteremben (Bernády György-mecénásbérlet és Kemény János-bemutatóbérlet). December 31-én, szombaton este 7 órakor rendkívüli szilveszteri előadás következik. A produkciót ezután január 2-án, hétfőn este 7 órakor rendkívüli új évi előadás keretében, majd január 4-én, szerdán este 7 órakor (Delly Ferenc-bérlet) láthatja a közönség. Szereplők: Bányai Kelemen Barna, Bartha László Zsolt, Nagy Dorottya, Bokor Barna, Korpos András, Szélyes Ferenc, Meszesi Oszkár, Salat Lehel, Tompa Klára, Ördög Miklós Levente, Tollas Gábor, Kovács Botond, Benő Kinga, Moldován Orsolya és Gecse Ramóna színművészek mellett fellépnek a Művészeti Egyetem másodéves színész és koreográfia szakos hallgatói, valamint Ila Gábor és zenekara: Asztalos Zsolt, Kiss Lajos és Zonda Attila. Díszlettervező: Bagoly Zsuzsanna, koreográfia-színpadi mozgás: Bordás Attila e.h., zenei vezető Ila Gábor. A rendező munkatársa: Kincses Kata e.h.