Orvosokat és középkádereket kaptak el, kísértek be az ügyészségi fogdába. Plasztikai sebészek, akik nem csupán a megégett emberek bőrfelületének helyreállítását kísérlik meg, de hajlandók elvégezni testrészenként azokat a korrekciós műveleteket is, amelyeket Isten versus Természet rosszul alkotott meg.
Orvosokat és középkádereket kaptak el, kísértek be az ügyészségi fogdába. Plasztikai sebészek, akik nem csupán a megégett emberek bőrfelületének helyreállítását kísérlik meg, de hajlandók elvégezni testrészenként azokat a korrekciós műveleteket is, amelyeket Isten versus Természet rosszul alkotott meg. Hibás (?) orr, elkeskenyült ajkak, lefittyenő szemhéjak vagy – és ez az, ami a legtöbb embert lázba/dühbe hozza – az emlők újraszabása, feltöltése szilikonnal, kóccal, kanóccal. (Értsd: a hiszékeny hímek gyújtózsinórja.)
Ugyanis nem kell mélyen hívőnek lennünk ahhoz, hogy elfogadjuk magunkat, azaz belenyugodjunk abba, hogy ilyennek teremtettek, ezeket a géneket örököltük, ősanyáink vagy természetes atyáink ütöttek vissza külsőnkben, s jó életérzékkel, egészséges szépérzékkel elfogadjuk magunkat, kívül és belül. Fejben és lélekben. Vannak testfejlesztő tornák, tréningek, kúrák, amelyek a testet úgy szobrozzák át, hogy nem kell hozzá sebészkés, elláthatatlanított varrás, dudorképző tömőanyag. Nem kell felkötni a szilikontyot. Lehet, hogy az eredmény nem olyan látványos, de természetes, sokkal egészségesebb, esztétikusabb és főleg biztonságosabb.
Bizonyára léteznek statisztikák arról, hogy a szilikonózisban szenvedők mely aránya szerzett olyan betegséget, amely éppen ebből a beavatkozásból eredt, olyan kórt, lassan terjedő, testet-lelket felfaló sorvadást, amelyet máskülönben soha.
Na de kérem, a hiúság, a tetszeni vágyás, a mások részéről érkező feltétlen elfogadás/hódolat vágya sem utolsó tényező, ha nem a legelsők között keresendő. A semmittevő élet utáni vágyakozás, a gazdag és hülye férj megfogása, a vetélytársak/-nők lepipálása, a hivatali előmenetel, üzleti kaszálás („a szép emberek mindig sikeresebbek” ostoba szentenciája) játszik közre abban, hogy betérjenek egy efféle klinikára. (Kereskedelmi tévékben, magazinokban nyilatkozó rimák és hímringyók hozsannáznak az átplasztikázás áldásairól.)
És nem lenne Bukarest Bukarest, ha az effléle plasztikázásból nem lehetne egy jó nagy csalást kihegedülni. Nem is kell hozzá egyéb, mint kihasználni az egészségügyi rendszer hiányait, úgy elszámoltatni a didinövelést, mint emlőrákműtétet, az orrplasztikát, mint krónikus nyálkahártya-gyulladást stb. Hiszen a klinika könyvelésébe betekintő pénzügyi ellenőr a legritkább esetben rendelkezik orvosi előképzéssel. Bármilyen idegen kifejezésektől hemzsegő diagnózis elrettentő hatással van az ellenőrre.
Szerencsére személyiségvédelmi okokból a műtőorvos szobája, vizsgálója nincs bekamerázva, nem poloskázták le, így aztán az eurófolyamnak semmi sem szabhat gátat. Lehet adni, odacsúsztatni, szemrebbenés nélkül jókora összegeket követelni, nincs olyan summa, amit a hiú és ostoba ember a teljesen fölösleges beavatkozásért meg ne adna. Inkább megvonja a szájától a falatot, a családjától, közös kasszából emeli ki a pénzt (legrosszabb esetben ügyfeleivel kifekszi, sikkaszt, csal).
Az orvosok kisebb bandaszerű, jól összejátszó csapatot alkotva, a fővárosi plasztikai sebészeti klinikán annyi pénzt kaszáltak beteglap-hamisítással a biztosítóktól, amennyit különben soha nem tudtak volna összegyűjteni ily rövid idő alatt természetes gyógyító munkában még a tízszer jobban fizető Nyugaton sem. Volt, aki otthon tartotta megtakarított szilikonpénzét, mások bankszámlát nyitottak, amelyet aztán a bankok – a banktitokkal mit sem törődve – felfedtek a vizsgálatnak, akadt azonban kis ravasz is, aki apránként, naponta csak tizenötezernél egy euróval kevesebbet tett be más-más bankba, ugyanis csak a 15 ezer fölötti betéteket vizsgálja a pénzi felügyelet.
Kérdés: vajon mire fordították e pénzt? Dőzsöltek, költekeztek, utaztak, fagylaltot vettek kedvesüknek a Lidón, vagy Dubajban bájologtak bérléánykákkal? Nem tudjuk. Egy biztos: több fővárosi, frissen épült templomban is ott áll a pénzük, hiszen rendes, istenfélő ortodoxként buzgón kérték az istent, teremtsen minél több törpemellű, vékony ajkú, lőcslábú, narancsbőrű egyedet, mely klinikájukhoz fordul, mielőtt elutazna Hollywoodba szerencsét próbálni vagy föllépni a rúdtekerészeti művekben sztárként.
