Nekünk mindig a tavasz hozza el a rossz híreket az észak-erdélyi autópályával kapcsolatosan, amit a román állam soha nem akart megépíteni, csak csaléteknek használta a különböző helyzetekben.
Nekünk mindig a tavasz hozza el a rossz híreket az észak-erdélyi autópályával kapcsolatosan, amit a román állam soha nem akart megépíteni, csak csaléteknek használta a különböző helyzetekben. Észak-, Közép- és Kelet-Erdélyt az európai vérkeringésbe bekapcsolni, ami a vállalkozói élet mellett a turizmuson is sokat lendített volna, nem melengette a Dâmboviţa-parti politikusok keblét. Az autópálya Aranyosgyéres–Marosvásárhely közötti abbamaradt szakaszainak építésére öt vállalkozóval szerződött az építtető. A legfrissebb hír szerint az a konzorcium, amely a Marosvásárhely–Nyárádtő közötti 9,2 kilométeres szakaszt vállalta, a napokban felbontotta a román állammal tavaly márciusban megkötött szerződést. Kifogásuk szerint az Országos Közút- és Autópálya-kezelő Társaság (CNADNR) nem tette a dolgát. Mivel a pálya nyomvonalán levő telkeket (amelyek egy részét „szemfüles dél-romániai cégek, személyek” vásárolták meg) nem sajátították ki a megígért időre, az építési engedélyt sem adhatta ki az építtető. Ez utóbbi a kormánynak dobja a labdát, s azt ígéri, hogy visszacsalogatja a vállalkozó cégcsoportot. Mint korábban kiderült, a Gyalu és Magyarnádas közötti egyetlen épülő szakasz esetében is le kellett állni egy erdőrész miatt, amelynek kivágására lejárt a környezetvédelmi engedély. El lehet képzelni, hogy ilyen körülmények között milyen gyorsasággal érhet el a pálya az országhatárig, mert Marosvásárhelytől Brassóig már biztosan nem fog. Arról a „jó” hírről, hogy a forgalom nem indokolja ez utóbbi szakasznak a megépítését, két évvel ezelőtt, az akkor tisztségben levő Dan Şova közlekedési miniszter tájékoztatott.
A Nagyvárad–Marosvásárhely–Brassó észak-erdélyi autópálya megépítésére szóló szerződést 2004-ben az egyesült államokbeli Bechtel cég versenytárgyalás nélkül kapta meg, aminek az volt a tétje, hogy Románia bekerüljön a NATO-ba. Mivel az Európai Unió abban volt érdekelt, hogy nyugat-európai cégeket hozzon helyzetbe, visszautasította a támogatást. A kormány nem kért a felajánlott amerikai hitelből, de költségvetési forrásból nem tudta vagy nem is akarta fedezni a kiadásokat. A 2012-re 2,2 milliárd euróért vállalt útból a Tăriceanu-kormány idején leállított és a Boc-kormány idején újrakezdett munka nyomán csupán a Gyalu–Aranyosgyéres közötti szakaszt építették ki. A munkáért a késedelmi
kamatokkal, kártérítésekkel együtt a megalkuldott kilométerenkénti összeg háromszorosát (1,2 milliárd euró) fizette ki a kormány. Bár az RMDSZ kormányzati részvételének egyik feltétele az építés folytatása volt, 2013 májusában a Ponta-kormány örömmámorban jelentette be, hogy felbontotta a Bechtellel vajúdó szerződést. Azóta folyik az időpontok tologatása, a pénzhiányra való hivatkozás, miközben állami támogatásból katedrálisok épülnek, s jól tartanak bizonyos „szolgálatokat”. A fejlődés lehetősége pedig Erdélytől egyre keletibb autópályákon robog. Az alacsony bérért hamarosan munkába álló migránsok közül a szemfülesebbek azt a megmaradt feladatunkat is fölöslegessé teszik, hogy munkaerőt termeljünk Nyugatnak. S közben a „fejlődés” autósztrádák helyett „piskótából” rosszul lerakott, részegen hullámzó járdákon érkezik el hozzánk.