Becsengettek. Megkezdődött a tanítás. Szeptember közepén minden évben megszólal a csengő, s minden kis és nagyobb gyerek, szülő, nagyszülő szíve hevesebben dobban meg erre a hangra.
Becsengettek. Megkezdődött a tanítás. Szeptember közepén minden évben megszólal a csengő, s minden kis és nagyobb gyerek, szülő, nagyszülő szíve hevesebben dobban meg erre a hangra. Körülbelül hárommillió-kétszázezer iskolás és óvodás gyerek lépte át tegnap Romániában az iskola vagy óvoda küszöbét. Az oktatási miniszter rendelete értelmében az idei tanév 36 hétből áll, ami azt jelenti, hogy 176 nap kell iskolába, óvodába menniük a gyermekeknek. Az első szünidő 2013. november 2. és november 10. között lesz az elemisták és az előkészítő osztályok számára. A téli vakáció december 21-én, szombaton kezdődik, és 2014. január 5-én, vasárnap ér véget. Az idéntől a tanévet egyenlően osztják fel, a félévek közötti vakáció február elseje és 9-e között lesz, és – első alkalommal – húsvét harmadnapja is szabadnap lesz a tanulók számára. A második félév 2014. április 11-én ér véget, a tavaszi vakáció április 12-től április 22-ig tart. Ezt követően a tanév június 20-án ér véget. A nyári vakáció 2014. június 21-én kezdődik, és 2014. szeptember 14-ig tart.
Tegnap reggel Marosvásárhelyen derűs volt az ég, délelőtt kisütött a nap is, és igazi bágyadt, szőlőillatú kora őszi nap volt. A szerkesztőség felé alig lehetett átfurakodni a hivalkodó limuzinok, sok lóerős gépkocsik között, amelyekben gazdag emberek vitték csemetéiket az iskolába. A hivalkodás eme látványa egy kisfiúról szóló vers sorait juttatta eszembe, aki „így ősz felé” szomorú volt, sokat sírt, mert szegény volt, nem mehetett iskolába. Arra gondoltam, vajon hány száz, netán ezer gyermek maradt otthon ma ebben a szép hazában, mert nem volt megfelelő ruhája, cipője, tanszere? Bizonyára sok szomorú kisfiú és kislány volt tegnap ebben az országban.
Az sem volt igazán felemelő, hogy a politikusok a tanévkezdést is magamutogatásra használták fel, és az évnyitókon tartott sokszor nem is odaillő szónoklataikat – hála az internet világának – siettek saját képmásuk kíséretében eljuttatni a sajtónak.
Ezek mellett már azt is megszokhattuk, hogy az iskolakezdés sem történhet meg mindenütt simán. Sok helyen roskadozó épületek, festetlen, málladozó falak fogadták a tanulókat. De az is „hagyománnyá vált”, hogy nem minden kisdiák kap már a jövő hét elejétől tízórait, uzsonnát az iskolákban, mert sok helyen nem sikerült lezárni a tej és a kifli beszerzését célzó közbeszerzési eljárást.
Mégis, mit jelent az iskolakezdés gyermeknek, szülőnek, pedagógusnak? A tanuló számára szinte második otthont, ahol tudást gyűjthet, játszótársakat, barátokat szerezhet, a tanító számára az örömöt, hogy tudását továbbadhatja a felnövő generációknak. A szülő számára azt a reményt, hogy olyanokra bízza a gyermekét, akik megtanítják az élethez szükséges ismereteket, és példát is mutatnak, hogy becsületes felnőttekké válhassanak.
