Szépségszalon és jó hangulat

A marosvásárhelyi Zsidó Vértanúk utcai idősotthonban igazi ünnepi hangulatban köszöntötték a nőket, édesanyákat, nagymamákat. A hetvenhat lakónak – nőknek és férfiaknak – szólt a meghívás, először szépülni, majd zenés-verses műsorra, ahol a jókedvűek táncra is perdülhettek élő zene kíséretében. 

Ötvenen szépültek meg 

 – Negyedik alkalommal szervezzük meg a Szép nagymamák elnevezésű nőnapi eseményt, amely két részből állt. Először „felütöttük” a szépségszalont, ahol a nagyma-máknak – de a nagytatáknak is – lehetőségük volt megszépülni. Ötvenen vették igénybe ezt a lehetőséget. Ebben az akcióban partnerünk volt a megyei munkaközvetítő hivatal, hiszen ők biztosították a fodrászokat, a manikűrösöket, pedikűrösöket. Olyan fiatalokat, akiket ezeken a szakokon képeznek jelenleg.

A második részben Mircea Cărtărescu Miért szeretjük a nőket? című  regénye inspirált, feltettük a kérdést, majd részleteket olvastunk fel a kötetből. Persze volt zenekíséret is – mondta dr. Anca Florea, az idősotthon igazgatója, aki hozzátette, hogy a megyei munkaközvetítő hivatal mindig eleget tesz a meghívásnak, a tanulók mindig szívesen vesznek részt az idősek megszépítésében. Tavaly is március 8-a tiszteletére, szeptemberben pedig a szépség világnapja alkalmából volt hasonló akció az öregotthonban. Ez alkalommal a fodrászati „szolgáltatást” a Miski szalon, míg a manikűröst a Nagy Ida képviselte marosszentgyörgyi Zety-Beauty szalon tanulói biztosították. 

 – Nem ritkák nálunk az események, szinte hetente történik hasonló rendezvény, hiszen tudatában vagyunk annak, hogy meg kell előzni az időskori leépülést, a demenciát. Három éve az új csapattal azon dolgozunk, hogy az otthonban kiküszöböljük a depressziót, hogy a bentlakóknak minél jobb legyen a közérzete. Orvos, pszichológus, gyógytornász foglalkozik az idősekkel – fogalmazott az igazgató. 

82 évesen az első manikűr 

Balizs Rozália 82 éves, három éve él az otthonban. Élete során eddig sohasem volt alkalma manikűröztetni, és sohasem volt kilakkozva a körme. Most megadatott megszépülni, nem mintha Rózsika néni nem lenne szép, hiszen korát meghazudtoló külsővel, frissességgel, fiatalosan beszél aktuális és korábbi élményeiről. Mesélt arról, hogyan teltek fiatalkori évei, hogy mennyire más volt akkor a mentalitás, hogy a szülők egyáltalán nem erőltették a továbbtanulást, hogy a kollektív gazdaságban dolgozva is meg lehetett élni, pedig akkoriban a normarendszer- nek kellett megfelelni. Elmondta, hogy mennyire hálás, hogy ebben az otthonban lakhat, mennyire elégedett, hogy mennyire jól bánnak vele, és általában mindenkivel. Hangsúlyozta, hogy az igazgatónőnek nagyon sok jót köszönhetnek, hiszen érzik a törődést, amire az időseknek a családtagok távollétében –  hiszen az ő fia is Németországban él – a legnagyobb szükségük van. 

Rózsika néni elmondta, hogy mindig örülnek, ha csütörtökönként sorra látogatják őket a református egyház képviselői, hogy itt is alkalma nyílt szavalni Az én miatyánkom című Kányádi-verset.

Távozásunkkor ismét hála- és köszönő szavak hangzottak el az idősek részéről, mondván, érzik, szeretettel veszik körül őket.

S ha valaki közülük mégsem így érezné, mert hiányzik a család gondoskodó szeretete, a gyerekek közelsége, gondoljon arra, mégis jobb emberek társaságában, mint négy fal közé zárva, egyedül, magányra ítélve.