Szemléletváltás a közéletben és a politikában

Összefogás a környezetvédelemért

Kelemen Hunor államelnökjelölt kampányának egyik jelmondatában „fenntartható és zöld országot” szeretne, amelyben jobban odafigyelünk a környezetvédelemre, szorgalmazza a közszállítási és az alternatív környezetkímélő közlekedési eszközök használatát, olyan apró lépések megtételét, amelyek nagy változásokat hoznak. Az RMDSZ mindig is kiemelten foglalkozott a környezetvédelemmel, Borbély László és Korodi Attila miniszteri beosztásban is dolgozott. 

Korodi Attila a parlament képviselőházi frakciójának vezetőjeként is hozzájárulhat ahhoz, hogy a jogszabály megalkotásakor előtérbe kerüljenek a környezetvédelmi kérdések. Az alábbiakban vele beszélgettünk.

– A tapasztalat azt igazolja, hogy néhány éve történt ugyan előrelépés a környezetvédelmi gondok rendezésében, de az utóbbi időszakban mintha mindez megtorpant volna, holott valójában beindultak életképes programok is. 

– Sajnos valóban azt látjuk, hogy ahhoz képest, hogy milyen ütemben kellene ezekkel a kérdésekkel foglalkozzon a román állam, egyre kevesebb energiát fordít erre mind pénzügyi, mind a humán erőforrás terén. Ezenkívül a mostani kormány is több intézményre osztotta le a környezetvédelmi kérdések kezelését, megoldását. Ez jelzi, hogy nincs átfogó, egységes gondolkodás e téren. Például nem lehet környezetvédelemről beszélni úgy, hogy az erdő- és a vízgazdálkodással más-más minisztérium foglalkozzon. A környezetvédelem nemcsak a természetes, hanem az ember által belakott urbánus (városi), vidéki településre, ipartelepre, arra a térre is kiterjed, ahol a mindennapi élet zajlik. Ezért a felmerülő gondokat egységesen kellene kezelni, mivel összefüggnek a folyamatok. Ez a szemlélet hiányzik mind a kormányzati munkából, mind a politikai döntéshozatalból. Például az erdőgazdálkodás terén azon túl, hogy vannak törvények, szükség lenne jogszabályokon alapuló, jól működő rendszerekre is. Az RMDSZ kezdeményezésére a kormány működésbe helyezte Romániában a digitalizált erdőradart, amely a kitermeléstől a szállításon át a feldolgozásig követi a fa útját, és radikálisan visszaszorítja az illegális kitermelést. Jelenleg abban a helyzetben vagyunk, hogy ez a digitális rendszer létezik, viszont az önkormányzatok nem fektetnek hangsúlyt a működtetésére. Az is elgondolkodtató, hogy a Romániában nyilvántartott 13 millió hektár mezőgazdasági területből csak 9 millió hektárt művelünk meg, 4 millió hektár parlagon van. Ezeknek a területeknek egy része, főleg az ország déli vidékein, a klímaváltozás miatt elsivatagosodott, tönkrement. Erdélyben még mindig az 1980-as, 1990-es évek között megkezdett árvízvédelmi munkálatokat folytatják, gátakat építenek, ami miatt értékes mezőgazdasági terület vált terméketlenné, eltűnt vagy csökkent a talajvízszint. Ezeket a területeket vizes helyekké kell alakítani. A vízgazdálkodás terén még mindig ezt a „klasszikus” árvízvédelmet finanszírozzuk, annak ellenére, hogy a zöld megoldásokra uniós támogatás van, ami nem a gátak építésében látja a megoldást, hanem az ideiglenes víztárolók, vizes élőhelyek rehabilitálásában, amelyek adott esetben képesek átvenni árhullámkor a csúcshozamot. A kisebb patakok mentén pedig nem a betonfalak jelentik a biztonságot, hanem az olyan mederátalakítás, amelynek köszönhetően megmarad a talaj ellátásához szükséges vízmennyiség. Ez jelenti a fenntartható vízgazdálkodást és mezőgazdálkodást. Ami pedig az erdősítést illeti, akár 200.000 hektár területet is újra lehetne telepíteni. Ehhez is hiányoznak a konkrét, hosszú távú programok. 

– Az előbb említette, hogy nem csak a természetes élőhely védelme fontos. 

– Az urbánus, vagy más szóval „belakott” környezetünkön is van jócskán javítanivaló. Annak ellenére, hogy a légszennyezés csökkentését, a káros anyagok kibocsátását nagyon szigorú uniós előírások szabályozzák, amelyek a hazai törvénykezésben is megjelentek, nincsenek konkrét megoldások az olyan kérésekben, mint a közúti szállítás. Zsúfoltak a városok, nincsenek terelőutak, nem épülnek az autópályák, elavult a vasúthálózat, a legtöbb városban a tömegközlekedési rendszer, kevés önkormányzat támogatja biciklis útvonalak kiépítését. Ugyanakkor fokozza a légszennyezést az elavult kiskazánok működtetése, akadozik a tömbházak hőszigetelési programja, amely nem terjed ki a magánházakra. Egyszóval hiányzik egy átfogó beruházási koncepció, amelynek alapján energiahatékonnyá tesszük azt a környezetet, ahol élünk, dolgozunk, hogy ezáltal csökkentsük a légszennyezést. És itt értünk el egy másik globális kérdéshez, amelyet már lokálisan is érzékelünk: a globális felmelegedést. Ugyanis rövid távon bármennyire jó az, ha a Csíki-medencében októberben 28 Celsius-fok van, és kevesebb tüzelőanyagot használunk, de hosszú távon igencsak káros, ugyanis felborul a vidék hő- és vízháztartása, a négy évszakos rendszer, amely érinti a mezőgazdaságot is. Képtelenek leszünk az átalakulásra. Előbb-utóbb szembe kell nézni azzal, hogy a viharok, más esetben pedig a huzamosabb csapadékhiány átalakítja a közvetlen élőhelyünket is. Ezek olyan tendenciák, amelyek globálisak ugyan, de helyi szinten kell rájuk megoldásokat találni. És nem beszéltem még az eltorzult fogyasztói kultúráról, az elavult, kevésbé finanszírozott hulladék- gazdálkodási rendszerről, a csomagolóipar átalakításának szükségességéről. Amire egységes koncepció hiányában egyelőre nem látok konkrét megoldásokat. 

– Sorolhatnánk a példákat, hiszen a kérdés nagyon összetett. Részmegoldások születtek, és ebben akár a miniszteri beosztást betöltő RMDSZ-politikusoknak is részük volt. Mi működik még ezekből a programokból? 

– Konkrétan hozzánk köthető a zöldházprogram. Tavaly az RMDSZ javaslatára törvénymódosítással az is lehetővé vált, hogy kis vízerőművek vagy napelemek által termelt villamos energiát átvegye az állam. Működik a szintén általunk kezdeményezett roncs- autóprogram, pályázatot hirdettünk kerékpárutak kiépítésére, szorgalmaztuk az erdősítést. Voltak kísérleti jellegű árvízvédelmi beruházások, amelyek során környezetkímélő módszerekkel rehabilitáltuk a vizes élőhelyeket. Hiába van európai irányelv, ha nincs erre hazai stratégia. Többször próbálkoztunk azzal, hogy az oktatási rendszerbe a fogyasztói kultúrát, a környezetkímélő szemlélet kialakítását előtérbe helyező tantárgyakat vezessenek be, amelyek kapcsán a fiatalok megértsék ezeket a kérdéseket, összefüggéseiben lássák mindazt, ami körülöttük történik, készüljenek fel a következő évtizedek környezetvédelmi kihívásaira. Nem jártunk sikerrel. 

– Államelnök-választási kampányban vagyunk, az RMDSZ jelöltje, Kelemen Hunor egyik célkitűzése szorgalmazni, hogy Románia legyen fenntartható és „zöldország”. Mit tehet egy elnök az említett célkitűzés megvalósításáért? 

– A környezetvédelem, civilizációs betegségeink „gyógyításának” problematikája nemcsak jogszabályi kérdés, hanem politikai attitűd, felelősségvállalás is. Az államelnök akkor tud hathatósan közbenjárni, ha ezeket a témákat fenntartja a társadalmi párbeszédben, a politikai döntéshozókkal lefolytatott tárgyalásokon, és megoldásokra készteti őket. Azért jó, ha egy államelnökjelölt, Kelemen Hunor ezekről beszél, mert ha van politikai akarat, akkor az ötéves mandátum alatt eredményeket is lehet felmutatni. A politikumnak állást kell foglalni az államelnök által megjelölt tematikával kapcsolatban úgy, hogy elutasítja vagy elfogadja, gyakorlatba ülteti az adott ügy megoldását. Ha Romániában olyan környezetvédő „zöld államelnökünk” lenne, aki szem előtt tartja a környezetvédelmi és a fenntartható fejlődést célzó programokat, akkor talán előrelépés történhet a korábban jelzett gondok rendezésére. A környezetvédelemben az a gond, hogy a probléma kezelése leszűkül valamely politikai pártra, vagy egy miniszter odaadó munkájára, de összességében az ügy kezelését a pártok nem tekintik kormányzati prioritásnak, és ezáltal sokszor finanszírozáshiányos, intézményhiányos, döntésképtelen területté válik. Olyan megállapodásokat kell kötni a politikai osztályok, pártok között, amelyek nemcsak jogszabályokba, hanem konkrét cselekvési programokba is átültethetők, és közös egyetértéssel meg is valósíthatók. Ez garantálja hosszú távon a fenntartható fejlődést. Ennek lehet letéteményese az államelnök.