Szemét-ség, mindenképpen

Nemcsak a városnak gond a szemét, bizony a városlakóknak is, legalábbis a házsoros utcákban lakóknak, de vélhetően a lakótelepieknek is. Heti egyszeri elszállítás mellett összegyűl egy jókora fekete zsáknyi, amit igyekszünk szépen kirakni kapuink elé, hogy na, ma van péntek (másutt hétfő, kedd, szerda, csütörtök), hát szabaduljunk a csúnya látványtól, a hét alatt elbűzösödő háztartási szeméttől, ezért már sokan kora reggel kirakjuk „értékes” portékáinkat, valamikor érte gördül a szemeteskocsi. Csakhogy a „drága portéka” védtelen marad az utak szélén, kukázásra szakosodott sereg indul gyűjtögetésre, mégpedig szelektív gyűjtésre. Ők legalább odafigyelnek arra, amire a város nem, ti. a szelektív gyűjtésre és az ebből fakadó értékesítés lehetőségére. A kukázók feltépik a fekete csomagokat, beleleskelődnek, belekotornak, kiszedik belőle a számukra valót és továbblibbennek a következő zsákig, a megdézsmáltat magára hagyva, „vérefolyva”. Bizony, kifolyik belőle a szilárd szemét, de a folyékony lé is, ami az erjesztő-rothasztó baktériumok munkáját dicséri. A szemétnek van ideje a rothadásra. A polgár kiszolgálására annál kevésbé annak, akinek tiszte. Akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek sajátja, öltse fel, tegye magát láthatóvá. Ti. tenni kellene valamit azért, hogy a kirakott szemetet ne turkálják széjjel, hiszen a szemételszállítási közszolgáltatást rendesen, bőségesen megfizetjük, valamennyien. Ha jól számolok, egy személy havi 8,78 lejt fizet a szemételszállító vállalatnak (ám ritkán egyszemélyes a család). Ez évi 105,36 lej, plusz 13 lej a városi adóztatásba (taxa habitat), 17 lej a tavaszi nagytakarításért. A szeméttároló zsákokat sem adják ingyen, amit sűrűn meg is kell duplázni a „szelektív gyűjtögetők” vandalizmusa miatt, akik maguk is versenyt futnak a szegénységgel, az idővel és a szemeteskocsi érkezésével. A város mindezért elszállítja, arra persze neki nem jut, hogy bár egy árva műanyag tárolóval hozzájáruljon a város látványának javításához, nem is beszélve a szelektív gyűjtésről. Némely falvakban ezt már gyakorolják, hála a jól választott tisztségviselőknek. Bezzeg, nincs sehol egy egyenruhás ember, aki szolgálatot teljesíthetne (vajon tehetné?!) azokban az utcákban (is), ahol, mondjuk, épp az utcára kirámolt szemét viszi fel az ember vérnyomását. 

(Albert L. Márton)