Széltörésben
2024-08-23 11:00:00
- Székely Ferenc
Emlékeim Vári Attiláról (1946–2024)
Augusztus 10-én érkezett a hír: életének 79. évében, 2024. augusztus 9-én elhunyt Vári Attila erdélyi író, költő, televíziós szerkesztő, aki 1946. március 3-án született Sáromberkén.
Vári Attilával kétszer találkoztam személyesen: egyszer Széken, 1971-ben, amikor a bukaresti tévé Magyar Adásának szerkesztőjeként forgatott egy csoporttal a széki szokásokról, életformáról, hagyományőrzésről. Egy Zsuzsa néni nevű kosztadónál ebédelt délben, ugyanott, ahol e sorok írója is, aki 1970-ben a széki kollektív gazdasághoz kapott kinevezést mint frissen végzett pénzügyi szakember. Tudtam, hogy Vári Attila is ott kosztozik, ezért Zsuzsa nénitől megkérdeztem: a szerkesztő úr mikor jön ebédelni? Úgy időzítettem, hogy találkozzunk, s ez meg is történt...
Ebéd közben, miután megismerkedtünk, elkezdtünk beszélgetni olyan általános dolgokról, amikről két idegen szokott beszélni, ha találkozik a nagyvilágban...
Emlékszem, nem volt bőbeszédű; amit kérdeztem, arra válaszolt. A filmet, amit akkor forgattak, később bemutatta a tévé Magyar Adása, és kellő sikernek örvendett a széki lakosok körében.
Másodszor 2016. március 2-án találkoztunk a marosvásárhelyi Bernády Házban, amikor Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója meghívott a Széltörésben című verseskötet bemutatójára. Ezt az író közelgő, épp másnap esedékes 70. születésnapjára tervezte a kiadó, a bemutatón szép számmal jelent meg a vásárhelyi író- és színésztársadalom legjava, egykori kollégák, írók, költők, szakmabeliek. Nagy sikere volt; sokan álltunk sorban, hogy a legszebb lírai terméséből igényesen megszerkesztett verseit hazavigyük „emlékbe”.
Mosolyogva bár, de némi pátosszal nyújtottam oda a frissen megvásárolt kötetet dedikálás végett, emlékeztetve, hogy 45 évvel korábban együtt költöttük el ebédünket Zsuzsa néninél Széken, aki nemcsak jól tudott főzni, de beszélni is a régi időkről, emberekről, asszonyokról. [Itt jegyzem meg, hogy akkor még élt a széki Győri Klára (1899–1975), akinek már szerkesztve állt a Kiszáradt az én örömem zöld fája c. nagy sikerű könyve, de Nagy Olga – közös megegyezés alapján – csak halála után, 1975-ben adta nyomdába. Semmi emlékem nincs arról, hogy a fájóan szomorú, de szép asszonysorsot írásban megörökítő idős széki nő szerepelt volna a Vári-filmben.]
Mikor ezt elmondtam Attilának, és a régi időkre emlékeztettem, gyorsan megírta a dedikációt: Székely Ferencnek 45 év után Vári Attila. Kérésemre utólag beírta a dátumot is. 2016. március 2.
Ezután megígérte, hogy a korábban szóba hozott, azaz ímélben megállapodott születésnapi interjúra is megadja a válaszokat, csak postázzam a kérdéseket... Néhány nap múlva elküldtem. Sosem kaptam választ.
Nyugodjon békében!
