Szélmalomharc vagy hatékony beavatkozás?

Március 8-án, Nagy Zsigmond alprefektus kezdeményezésére, a prefektúrán találkozót szerveztek az orvhalászatról. A rendezvényen mások mellett részt vettek a megyében működő vadász- és sporthorgász-egyesületek, a rendőrség, a csendőrség, a környezetvédelmi őrség és az Országos Halászati és Halgazdasági Ügynökség képviselői. Az említettek arra kerestek választ, hogy miként lehet visszaszorítani az orvhalászatot. Emellett elhangzott az is, hogy megyénkben jelentősen csökkent a halállomány a vízszennyezés miatt is. 

Az alprefektus a Népújságnak elmondta, „gyakorló” sporthorgászként kezdeményezte a találkozót. Ugyanakkor egyre többen jelezték, hogy megyénkben aggasztó méreteket öltött az orvhalászat, többen, csoportokba tömörülve, tiltott eszközökkel és módszerekkel (villamos árammal, hálóval, akasztással, hármas horoggal, 

„kezezéssel” stb.) tizedelik a halállományt. S úgy tűnik, országos a jelenség, mivel a megfékezéséért 2016. január 19-én az országos csendőrparancsnokság együttműködési szerződést kötött az Országos Vadász- és Sporthorgász-Egyesülettel. A szerződés célja, hogy a rendszeres vagy a rajtaütésszerű ellenőrzésekkor az egyesületek képviselői mellett legyenek jelen a csendőrök is, hiszen a bejelentések igazolják, több esetben jól szervezett bandákról van szó.

Maros megyében három vadász- és sporthorgász-egyesület működik. A legnagyobb a marosvásárhelyi székhelyű megyei szervezet. A segesváriak társultak  a székely-keresztúriakkal, mindenekelőtt a Nagy-Küküllő adminisztrálására, ugyanakkor a 2008 Szováta Horgászegyesület is működik, amely az Őz egyesülettel társulva a Nyárád és a Kis-Küküllő mentét felügyeli. Megyénkben mintegy 1400 km folyóvízben és közel 200 ha állóvízben lehet az engedélyek kiváltásával törvényesen horgászni – hangzott el a megbeszélésen.

A tanácskozáson az Országos Halászati és Halgazdasági Ügynökséget Bartha László Loránd mérnök képviselte, aki korábban a sárpataki halgazdaságot igazgatta, így több évtizedes tapasztalata van ezen a téren. Az ügynökség felügyelője a megbeszélést követően a Népújságnak elmondta, hogy a horgászegyesületek neki is jelezték, vannak olyan helyek, ahova rendszeresen visszatérnek az orvhalászok. S míg Marosludas, Szászrégen környékén akasztással, halóval és más hasonló eszközökkel halásznak, addig a Felső-Maros mentén több évtizedes „hagyo-mánya” van az „áramozásnak”, amely sokkal veszélyesebb és nagyobb pusztítást okoz. Ugyanis az áramot a vasúti vezetékekről juttatják a Marosba. A sokktól néhány másodperc alatt több száz hal pusztul el. A mezőségi tavakon a legelterjedtebb módszer a háló éjszakai bevetése. Itt olyan szervezett csoportokról van szó, amelyek 10-15 éve „visszatérnek”, nemcsak megyénkből, hanem Kolozs és Beszterce megyéből is jönnek garázdálkodni. 

A folyóvizek felügyelete a horgászegyesületek hatáskörébe tartozik. A tavakon a tulajdonosnak kell gondoskodnia az őrzésről. Többéves tapasztalat igazolja, hogy eddig „a hatóság segítsége elenyészőnek bizonyult a jelenség megfékezésére”. Amennyiben tetten érik az orvhalászokat, a bíróságok rendszeresen felmentik őket, vagy tettükhöz mérten csekély pénzbírságot rónak ki, mivel „nem jelentenek veszélyt a társadalomra, és az okozott kár értéke jelentéktelen”. S mindezt annak ellenére, hogy több esetben „visszaeső bűnösök”. 

Bartha László Loránd a márciusi gyűlésen javaslatcsomagot nyújtott be, amiben többek között arra kérte a hatóságokat, hogy dolgozzanak ki hónapra lebontva egy közös akciótervet, ami alapján azokat a partszakaszokat, ahova rendszeresen visszatérnek az orvhalászok, havonta 4-5-ször rendszeresen ellenőrizzék. A razziákról pedig kizárólag a felelős személyek szerezzenek tudomást, hogy ne szivárogjon ki az információ, és a jogsértők kereket oldjanak a helyszínről. A javaslatok között az is szerepelt, hogy a megbírságoltakat vegyék nyilvántartásba. A csendőrök rendelkezzenek egy intervenciós csapattal, amely a helyszíni értesítések nyomán azonnal kiszállhat. Bartha szerint az ellenőrzéseket a horgászegyesületek, a rendőrség és a csendőrség képviselőiből álló csapatok kell végezzék. A megyei hatóság (prefektúra, megyei tanács) támogassa ezt a különítményt járművekkel, üzemanyaggal és megfelelő felszereléssel (ruházat, távcsövek stb.). A felügyelő azt is javasolta, hogy az ellenőrzéseket április 10. és június 8., a pisztránghorgászati zónákban pedig szeptember 15. és december 31. között, a horgásztilalom ideje alatt fokozzák. Ugyanakkor a természetvédelmi területekre is legyenek tekintettel, ahol gyakorlatilag tilos a horgászás, de ezt senki sem tartja be. 

A találkozón Nagy Zsigmond felhívta a figyelmet, hogy a 2008. március 5-én kibocsátott 23-as számú sürgősségi kormányrendelet szabályozza a sporthorgászatot és a halászatot, illetve az országos halállomány fenntartható védelmét. Ennek alapján a sporthorgász-egyesületek kibocsátják az engedélyeket, és felügyelnek a szabályok betartására. A jogszabály kötelezettségeket is tartalmaz. Ezek között van a partszakaszok tisztán tartása, a halak természetes élőhelyeinek a védelme is. Sajnos – fejtette ki az alprefektus – több évtizedes szélmalomharcot folytatnak a hatóságok a patakok, folyómedrek és a partok tisztán tartásáért. S mindezt annak ellenére, hogy a 21/2001-es sürgősségi kormányrendeletet megerősítő 515/2002-es törvény világosan kimondja, a folyóvizek és partok tisztán tartása a helyi közigazgatási egységek kötelessége. Vannak települések, ahol a  helyi önkormányzatok képviselői a vízügyi igazgatóság munkatársaitól várják el, hogy megtakarítsák a szemetes partszakaszt. Ezért a találkozón felmerült az a javaslat is, hogy a közös ellenőrzéskor hívják fel a környezetvédelmi őrség és a helyi közigazgatási egységek figyelmét az illegális lerakókra, hogy a jogszabálynak megfelelően takarítsák el ezeket a fertőző, szennyező gócokat. 

A találkozón jelen volt dr. Pokorny László megyei tanácsos is, aki több éve – a megyei önkormányzati gyűléseken és más fórumokon is – mindegyre felhívja a figyelmet nemcsak az orvhalászokra, hanem főként a Maros mentén működő kavicskitermelőkre. Évekkel ezelőtt sikerült megakadályozni, hogy a mederből termeljék ki az építőanyagot. Ez azonban nem elég. A tanácsos szerint a jelenleg működő (két kőmosó állomás van Marosszentgyörgyön, egy-egy Sárpatakon és Körtvélyfáján) egységeknél tapasztalható, hogy az iszapot nem az egységek ülepítőjébe helyezik, hanem egyenesen visszaengedik a Marosba. Ez károsan hat az élővilágra. Ezt bizonyította az is, hogy amikor tavaly júliusban a régi gát karbantartási munkálatai alkalmával a zsilipeket hirtelen felnyitották, a jóval nagyobb hozamú víz felkavarta az iszapot, ami a kopoltyúba jutva gyakorlatilag megfullasztotta a halakat. Több száz haltetem úszott akkor a Marosban. Pokorny László szerint nemcsak az orvhalászat, hanem a folyóvizek és a part szennyezése is hozzájárul a halállomány drasztikus pusztulásához. 

A tanácskozáson elhangzott az is, hogy márciusban az említett szervezetek, hatóságok képviselői találkozzanak még. Javaslatot terjesztettek be a prefektushoz, hogy helyi rendelettel hozzák létre és szabályozzák az akciócsoport működését. Bartha László Loránd mérnök szerint mindezek mellett a törvényt is szigorítani kellene, mert csak megfélemlítéssel lehet féken tartani az orvhalászokat.