Széllyes Sándor emlékezete

„Jó estét kívánok mindközönségesen / Nevem Széllyes Sándor… s ha nem hiszik nekem, / Itt van a kalapom, ez a buletinem…” – így köszöntötte volna hallgatóságát pénteken este a Kultúrpalota kistermében megrendezett könyvbemutatón a Székely Népi Együttes néhai tréfamestere, azon a helyen, amelytől alig egy ajtófordulatnyi távolságra oly sokszor megnevettette, szórakoztatta a közönséget.  

Fotó: Vajda György

„Jó estét kívánok mindközönségesen / Nevem Széllyes Sándor… s ha nem hiszik nekem, / Itt van a kalapom, ez a buletinem…” – így köszöntötte volna hallgatóságát pénteken este a Kultúrpalota kistermében megrendezett könyvbemutatón a Székely Népi Együttes néhai tréfamestere, azon a helyen, amelytől alig egy ajtófordulatnyi távolságra oly sokszor megnevettette, szórakoztatta a közönséget.

Ma a szülőfalujában színház, népdalvetélkedő és legújabban könyv is őrzi az emlékezetét, amelyet megőriz a család és tisztelői. Székely Szabó Zoltán – családi barát, Bécsben élő színművész – vette a fáradságot és összegyűjtötte, egyberakta mindazt, ami dokumentumként megmaradt Széllyes Sándorról. Papírcetlikre írt rigmusokat, önéletrajzi jegyzeteket, prózát, interjúkat, s mindent, amit ma életműemléknek nevezhetnénk. Nem volt könnyű dolga H. Szabó Gyulának, a Kriterion kiadó szerkesztőjének sem, aki mindezt könyvbe foglalta, szakszerűen, majdhogynem tudományos pontossággal. S bár a munka több mint két éve kezdődött, a határidőt a 2013-as Csűrszínházi Napok jelentette, amikor nyomdaszagúan került az olvasó kezébe a kötet, nem messze attól a helytől, ahol Széllyes Sándor kikapcsolódásként a Nyárádba vetette a horgot, ahonnan magába szívta mindazt az örökséget, amelyet művészien, egyedien meghonosított és talán utánozhatatlanul magáévá tett: a nyárádmenti székely humort, furfangos észjárást, tánccal, énekkel fűszerezve.

Nemcsak a népi kultúra kedvelőinek szól a könyv, hiszen, amint a szerkesztő elmondta, Széllyes Sándor műfajt teremtett, mert még „élőben találta a folklórt”, hallotta az idősek mókázásait, eljárhatott fonókba. S abban lett egyedi, hogy a tréfás vőfélyrigmusokat sajátosan a kor szellemét – sokszor karikírozva, a rendszert is gúnyolva – a helyi körülményekhez igazítva újraértelmezte, és előadói stílusával utánozhatatlanná, és nem túlzás, világszerte ismertté tette. A kötet erről tanúskodik: van benne a kanadai útról írt humoros rigmus, élmunkásköszöntő, szüretre, disznóvágásra, tánc- és népdalcsokorra írt felvezető szöveg és sok más. S mindennek az ad élő ízt, hogy a kötetet kiegészíti egy CD, amely Kacsó Ildikó, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője aprólékos munkájának köszönhetően képzeletben elénk varázsolja a hajdani előadások hangulatát.

A kultúrpalotabeli könyvbemutató is emlékezés volt, vidám mementó – amelyre lehet, hogy Széllyes Sándor is csak az ajtón belesve mondta volna, hogy minek ez a túlzás… Megcáfolták, nem volt az. Mert bár igen hosszúra sikerült a rendezvény, a jelenlevők – azok is, akik ismerték, s azok is, akik nem – tisztelettel, szeretetteljesen és türelemmel hallgatták végig a könyv születésének körülményeit (Székely Szabó Zoltán), a könyvkiadó méltatását (H. Szabó Gyula), a testvérbáty (id. Szélyes Ferenc) élő történeteit a kevésbé ismert Széllyes Sándorról, a hagyatékápolást felvállaló méltatást (Barabási Attila, a Maros Művészegyüttes igazgatója), valamint a rádiószerkesztő (Kacsó Ildikó) élményeit az idős, beteg, de humorát megőrző művészről és nem utolsósorban az unokaöcs (ifj. Szélyes Ferenc) előadásában a könyvből felelevenített rigmusokat. S volt még idő emlékezésre, pohárköszöntésre és jó hangulatú beszélgetésre. A könyvismertető, az eseménysorozathoz méltóan, része volt a Kultúrpalota fennállásának 100. évfordulójára szervezett rendezvényeknek.

(Sz. m.: A kötet megvásárolható a Népújság hirdetési irodájában és a Maros Művészegyüttes székházában.)