Szellemi étkek szaporítója

Egykori lelkipásztorára, a 95 éve született Nagy Lajos esperesre emlékezett vasárnap délelőtti istentiszteletén a marosvásárhelyi Kistemplom közössége.

Egykori lelkipásztorára, a 95 éve született Nagy Lajos esperesre emlékezett vasárnap délelőtti istentiszteletén a marosvásárhelyi Kistemplom közössége. „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket…” (Zsidókhoz írt levél, 13, 7-17) – ezzel az igével idézte meg a kommunista rendszer áldozataként 1974-ben elhunyt lelkész szellemét Lakatos Péter tiszteletes Nagy Lajos síremlékénél, a református temetőben. A koszorúzást követően a Gecse utcában folytatódott a tiszteletadás. A jánosi evangélium tanítása, a kenyeret, halat szaporító, majd tengeren járó Jézus példázata után az emlékidézést kezdeményező Schuller József zeneszerző osztotta meg az egybegyűltekkel a hajdani lelkészhez fűződő gondolatait, érzelmeit.

– Első alkalommal fordul elő, és nagyon örvendetes, hogy egy gyülekezeti tagunk kezdeményezésére emlékezünk egykori nagyjainkra. Schuller József személyesen ismerte a templomunkban 1958-tól élete végéig szolgáló lelkipásztort, és bizonyságot tud tenni arról, hogyan használta fel Nagy Lajost Isten arra, hogy az ő életében munkálkodjon – mondta elöljáróban Lakatos Péter tiszteletes.

Schuller a krisztusi fényforrás hű hordozójának nevezte a székelykeresztúri születésű lelkészt, akit 1970-től tisztelt szellemi édesapjaként. Schuller József Wass Albert Intelem című versével adózott a lelkész emlékének.

– Fél Európát bejártam, de olyan illemkódexszel és szókészlettel bíró szent emberrel, mint amilyen Nagy Lajos volt, soha nem találkoztam. Apámat nemigen láttam sírni, de az ő igehirdetésein mindig könnyezett. Ő mondogatta egykor az igaz és az igaznak látszó emberek közti különbségről a Máté evangéliumából (23.28) származó igét: „Éppen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és törvénytelenséggel” – idézte apja szavait a zeneszerző az istentiszteletet követő baráti beszélgetésen, a gyülekezeti házban. Az egybegyűltek közül a 80. évéhez közeledő Kovács Zoltán is megosztotta velünk emlékeit.

– Én is 1970-ben ismertem meg Nagy Lajost. Cukorbetegségem miatt kórházi kezelésre szorultam, úgy találkoztam vele. Sok szép szót, sok jó tanácsot kaptam tőle, kiváló lelki gondozó volt – jegyezte meg Zoltán bácsi.

Nagy Lajost emberszeretete, feltétel nélküli segítőkészsége mellett az is különlegessé tette, hogy rendszeresen lejegyezte prédikációit. A dokumentációt néhány évvel ezelőtt a hajdani lelkész veje juttatta el a Kistemplomba. Az igehirdetésekből kiadvány született, amely ma is megvásárolható a templom imatermében. A vasárnapi esemény emlékét pedig egy fotókollázs, Novák József képzőművész Schuller József felkérésére készített alkotása őrzi, amelyet a zenész az istentiszteleten adományozott a templomnak.