Szélcsendben kell vitorlákat építeni

A Kultúrpalota nagytermében szombat este ünnepélyes keretek között értékelték és díjazták a XXI. Tudományos Diákköri Konferencián bemutatott szakdolgozatokat.  

Fotó: Szer Pálosy Piroska

A Kultúrpalota nagytermében szombat este ünnepélyes keretek között értékelték és díjazták a XXI. Tudományos Diákköri Konferencián bemutatott szakdolgozatokat. Erdélyben ez az egyetlen olyan rendezvény, amelyen a magyar diákok anyanyelvükön mutathatják be orvosi, fogorvosi, illetve gyógyszerészeti témájú dolgozataikat, kutatási eredményeiket. A huszonegy szekcióban kétszáztizenegy hazai és nyolcvannyolc külföldi szakdolgozatot mutattak be a résztvevők.

Dr. Frigy Attila egyetemi előadótanár ünnepi beszédében kiemelte a konferencia stratégiai célkitűzéseit, mely az egyetem számára az ugyancsak szombaton kezdődött egyetemi felkészítő fontosságával ér fel, de jelentősége a licencvizsga, rezidensvizsga vagy akár a PhD mellé rangsorolható. Elmondta, a TDK, gyakorlati vetülete mellett, mely a jövőbeli oktatók kinevelését is célozza, egyben ünnep. A mindennapi pörgésben meg kell állni, önvizsgálatot kell tartani, és elgondolkodni azon, hogy van-e elegendő képesség, bátorság, akarat a kommunikáláshoz, melynek hiányát felfedezni vélte a szakdolgozatok bemutatása során. Üzenetében az oktató–diák közötti egység fontosságát emelte ki a műhelymunkák során. „Érdemes teljesítményt gyártani és felmutatni, jövőt építeni itt és most” – zárta gondolatait.

Dr. Szabó Béla dékánhelyettes beszédében az önszerveződés ragyogó példájaként értékelte a XXI. TDK munkáját, és reményét fejezte ki, hogy az elkövetkező generáció is hagy valamit az utókornak, hisz a kitartás meghozza eredményeit. Mint mondta, a legtöbb szakmában fel kell zárkózni, lépést tartani a fejlődéssel, hatványozottan igaz ez az orvosira is, ezért a TDK hiánypótló jellegét értékelte, valamint a szervezők dinamizmusát, amelynek eredményeként a 21. alkalommal megszervezett konferenciára a tengerentúlról is érkeztek vendégek.

Belényi Boglárka negyedéves orvostanhallgató a 21 szekció – 21. TDK – XXI. század szójátékot ízlelgetve a főszervezők nevében mondott köszönetet az oktatóknak, javító tanároknak, akik lehetővé tették a majd’ háromszáz kiváló dolgozat bemutatását. Kiemelte a tanár–diák közös célját, erőfeszítését a tudományos dolgozatok elkészítésében. Megköszönte a százharminc lelkes szervező munkáját, és külön sikerként emelte ki az idei akkreditációt.

Tubák Nimród, a diákszövetség elnöke a TDK szerepét a karrierhez, a továbbtanuláshoz való dobbantóként jellemezte. Az akkreditációt sikerként könyvelte el, majd felsorolta az öt főszervező MOGYE-hallgató nevét, akik a konferencia munkálataiból oroszlánrészt vállaltak: Belényi Boglárka, Barna Ádám Tibor, Mihály Izabella, Madár István, Virág Tímea Helga. A TDK-t a Román Orvosi Kamara akkreditálta, így a nagyszámú diák célközönség mellett rezidens orvosok, szakorvosok, PhD-hallgatók is részt vehettek, ezáltal 14 kreditpontot (EMC) szerezve.

Dr. Egyed Zsigmond Imre egyetemi előadótanár értékelése során a magyar szakmai nyelv használatát említette hiányosságként, kiemelve az anyanyelven való szakképzés fontosságát.

Dr. Kikeli Pál nyugalmazott egyetemi előadótanár értékelőjében elégedett volt a tartalmas, szép előadásmódokkal, az igényes pontozóbizottság munkájával. „Ha megtartjátok a hiteteket, azt senki el nem veheti tőletek” – biztatta az eljövendő orvosnemzedéket.

Dr. Horváth Adrienne egyetemi előadótanár a színvonalas szakdolgozatokat és azok bemutatását kiemelve hangsúlyozta a témavezető tanárok felelősségét az eredmények felmutatásában.

Dr. Incze Sándor az internetnek, az Erasmus ösztöndíjprogramokban való részvételnek is tulajdonítja a színvonalas műhelymunkák eredményeit, és hangsúlyozta annak fontosságát, hogy élni kell az adódó lehetőségekkel. „A szélcsendben dolgozni kell, vitorlákat építeni” – mondta, most itt az ideje kihasználni a szélcsendet, hogy a megfelelő pillanatban szárnyra kelhessenek, és nem nyugati, másodrendű orvosokként, hanem itthon találják meg álmaik érvényesülését.

Az 1990 zavaros januárjában alakult Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség első fontos megmozdulása az 1990 márciusában a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) folyosóin megszervezett ülősztrájk volt az önálló, magyar tannyelvű Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem létrehozásáért. A diákszövetség máig sem adta fel legfontosabb célkitűzéseit, ugyanakkor a marosvásárhelyi egyetemek magyar hallgatóinak érdekképviseletét is felvállalja, valamint a TDK évenkénti megszervezését.