Székelyvaja két varázskapuja

A székelyvajai falunapokon mutatták be Szabó Emília Székelyvaja című falumonográfiáját és László-Fábián Júlia Vidám vajai villanások című könyvét. Szabó Emília monográfiája az első ilyen mű a helységről, rendkívüli jelentőségű, mivelhogy a szerző összegyűjtötte és feldolgozta a még fellelhető írásos, valamint szóbeli emlékeket, széles körű tudományos kutatómunkát végzett irattárakban s a faluban is. E kiadvány tartalmazza az ilyenszerű könyvek valamennyi lényeges témáját, én csupáncsak néhányra térek ki. 

Megmagyarázza a nehezebben érthető határneveket, s közli a hozzájuk tartozó történelmi eseményeket is: Belvány (Bálvány), Kikdomb (Kékdomb), Szilkerek (1562-ben itt verték le a felkelő székelyeket). Részletesen leírja a református templom múltját és magát az épületet. Szövege szakszerű, fényképekkel dokumentál. Az orgona 220 éves, s hivatása mellett a falu krónikája is, mert bevésések, beírások vannak rajta. 

A szerző Gagyi László írása alapján tárgyalja az 1562-es székely felkelést. 

Az Oktatás című fejezetből megtudhatjuk, hogy a vajai iskola több mint 400 éves. A nyolcosztályos iskola hírnevet vívott ki magának, több dicsérő oklevél bizonyítja. Sajnos, a gyermeklétszám csökkenése miatt megszűnt a felső tagozat, amit szívemből sajnálok. Híres emberek kerültek ki iskolánkból: atomfizika-kutató, ügyvéd, szobrász, óvónő, tanár, tanító, lelkész, zeneművész, művészettörténész, muzeológus és színész ifj. Tollas Gábor személyében, aki magabiztosan, hozzáértően vezette le a faluünnep műsorát. 

Az Ősi családok fejezetben megismerhetjük a vadadi Filep, a Balla és az Orbay család tagjait és ősi címerüket. Az Orbay családhoz tartozik a vajai Tollas nemzetség, így a szerző, Szabó-Tollas Emília is. 

László-Fábián Júlia Vidám vajai villanások című könyve szellemes, felüdítő, mosolyra fakasztó humora magával ragad és ellenállhatatlanul kacagást vált ki. A szerző kitűnően szerkesztette meg mondanivalóját. Egy képzeletbeli vándor érkezik, és járja be Székelyvaja határát, s ő meséli el, mit látott, mit érzett. Stílusa könnyű, színes pillangóként röpdös, finomság, nőies báj jellemzi. 

Valóban gyönyörű látvány, amint a tetőről hirtelen elénk bukkan a falu. Mintha egy könyvet nyitott volna ki valaki. A kis falu varázslatosan szép helyen fekszik. Dombok ölelték körbe, szellők simogatták, a fák pedig mosolyogva lengették ágaikat – olvassuk a könyvben. 

A tanárnő sorba veszi a helység nevezetességeit, a népszokásokat, a népi hiedelmeket, a tréfás estéket. Az anekdoták valóban megtörtént, humoros esetek, jól ismert személyhez kötődnek, ma is közszájon forognak. Például Burján (Jóska bácsi) és Virág (Károly mérnök). Még magam is szerepelek néhány írásban, humoreszkben, ahányszor elolvasom e csípős-édes anekdotákat, szívből derülök rajtuk.

Mindkét kiadvány igen értékes, varázskapu a falu megismeréséhez, általuk Székelyvaja megelevenedik a nagyközönség előtt. A képek lenyűgözően hatnak ránk, elmélyítik a mondanivalót, jellegzetesen székelyvajai hangulatot árasztanak. 

Kajcsa Jenő