A Székelyföld fényíró tanúi (4.)

A néprajzkutatók számára igen érdekes lehet összehasonlítani főleg ruházati, hajviseleti, egészségi, építészeti szempontból az Orbán Balázs készítette fénykép alanyait azokkal a képekkel, amelyeket 40 évvel később az udvarhelyi id. Kovács István műtermi fotográfus készített.

A néprajzkutatók számára igen érdekes lehet összehasonlítani főleg ruházati, hajviseleti, egészségi, építészeti szempontból az Orbán Balázs készítette fénykép alanyait azokkal a képekkel, amelyeket 40 évvel később az udvarhelyi id. Kovács István műtermi fotográfus készített. Ezekből válogatták ki azt a kb. 100 képet, amelyeket Atyámfiai, székelyek… Udvarhelyszék képekben 1900–1941 című albumban jelentetett meg az utókor 2006-ban. Szerintem a szereplőkön, a tájakon, az építészetben, a mezőgazdasági, kulturális és sportfotókon nagyon erőteljesen észlelhető a XlX. sz. második felében bekövetkezett jóléti fejlődése a székely székeknek.

Engedtessék meg, hogy egy másik összehasonlításra is felhívjam az érdeklődők figyelmét. Van Marosvásárhelyen egy fiatal fotóművész, Fekete Zsolt (Lovacska), aki elhatározta, hogy Orbán Balázs nyomán elindulva elkészíti a könyvben található tájak fotós változatát, lehetőleg ugyanazzal a képkivágással, pontosan arról a helyről, ahonnan a nagy előd valamikor látta, amit aztán Az idő fényképe című albumban ki is adott. Az albumot 2010-ben a Szép magyar könyv versenyen dicsérő oklevéllel jutalmazták. Az összehasonlításnál kiderül: vannak képek, amelyek soha többé nem ismétlődhetnek meg, van, amiből több volt, van, amiből kevesebb, de mindenképpen érdemes elgondolkodni, mit is tudnak mondani a képek az időről, és miféle történeteknek, változásoknak vagyunk tanúi.

A fényképezés örök csodájának napjainkban sem csökkenő varázslatos ereje, hogy képes megállítani az idő kerekét, azt a visszahozhatatlan pillanatot, aminek mi vagyunk az alanyai.

Befejezésül arra szeretném felhívni főleg erdélyi atyámfiait, hogy a régi családi albumból azok fényképeit, akikről már nem tudnak semmit, ne dobják a szemétbe, hisz ezek Erdély és a magyarság kultúrtörténetének alapkövei. Ami Orbán Balázs hagyatékát illeti, érdekes és hasznos volna felnagyított és restaurált-digitalizált képeiből kiállítást rendezni Magyarországon és Erdély több városában. Ehhez kérném az Önök segítségét.

Török Gáspár, EFIAP-fotóművész