Székelyföld az otthonunk

Elöljárók a Forgatagon

Ha jogi és adminisztratív szempontból nem is, de Székelyföld igenis létezik, hiszen itt élünk, ez az otthonunk, és mindaddig létezni fog, amíg ezt a teret, ezt a földet belakjuk – hangzott el a Vásárhelyi Forgatag Dumaterében tartott beszélgetésen, ahol Jakab Orsolya moderátor meghívottjaként Péter Ferenc, Tamás Sándor és Bíró Barna Botond, Maros, Kovászna és Hargita megye tanácselnökei osztották meg álláspontjukat többek között arra vonatkozóan, hogy létezik-e Székelyföld, hogy mit is jelent székelynek lenni, de arról is szó esett, hogy miért nem kedvez a jelenlegi geopolitikai helyzet a területi autonómiatörekvéseknek.

Kovászna megye tanácsának elnöke, Tamás Sándor úgy véli, ha azt mondják, hogy nem létezik, az is jó, ha pedig azt, hogy létezik, az is, a lényeg, hogy beszéljenek róla. És beszélnek is. Hozzátette, a székelység nemcsak legenda, büszkén kijelenthetjük, hogy az első írásos dokumentum a székelyekről 1116-ból való, ahol jó harcosokként említik őket. Azóta eltelt közel ezer esztendő, és a Székelyföld ma is van, a székelyek ma is léteznek – emelte ki.

Maros megye helyzete érdekes, mivel gyakorlatilag Erdély kicsinyített mása, hiszen itt tömbmagyarság és szórvány egyaránt létezik, de olyan részek is vannak, ahol egyáltalán nem élnek magyarok – emelte ki Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke. 

– Székelyföld létezik, hiszen ez az otthonunk, ahol élünk, amiért dolgozunk, ahol nemcsak magunknak próbálunk jövőt biztosítani, hanem az elkövetkező generációknak is. Mindaddig létezni fog és a miénk lesz, amíg ezt a teret, ezt a földet belakjuk. Az elmúlt napokban több programon, beszélgetésen vettem részt a Vásárhelyi Forgatagon, és a legfelemelőbb az volt, amikor a várban végigsétálva láttam, hogy több tucat gyerekkocsit tologatnak a fiatal szülők. Ha lesz itt elegendő gyerek, ha lesz utód, aki ezt a területet belakja, akkor van és lesz Székelyföld, lesz jövője Székelyföldnek. Nekünk, vezető politikusoknak az a feladatunk, hogy olyan helyet biztosítsunk a székelyföldi családoknak, hogy itt akarjanak családot alapítani. Látva, mennyi család, gyerek, szülő, nagyszülő fordult meg itt a várban, nem kérdés, hogy létezik vagy sem Székelyföld. Igenis létezik! – hangsúlyozta Péter Ferenc.

Bíró Barna Botond, Hargita megye újonnan megválasztott tanácselnöke úgy véli, Székelyföld nem attól létezik vagy sem, mert egyesek kimondják, mások meg tagadják, hanem azért, mert ez egy kulturális tér, és addig létezik, amíg ezt tartalommal meg tudjuk tölteni. – Sajátságos identitással, kulturális hagyományokkal rendelkezünk, és amíg ezeket éltetni tudjuk, addig ezek éltetnek bennünket, székelyeket – adott hangot véleményének.

Mitől székely a székely?

A területi autonómiatörekvés nem egy ördögtől való elképzelés, hiszen az Európai Unió 16 országában régóta működik a területi autonómia valamilyen formája – mutatott rá Tamás Sándor, aki Dél-Tirol példáját hozta fel, amely hasonló történelmi háttérrel rendelkezik, mint Székelyföld. Mint mondta, az autonómia nem az elidegenítésről szól, hanem két fontos szempontot tart szem előtt: egyrészt Székelyföldön etnikai békét a nemzettársakkal, akikkel itt élünk, másodsorban gazdasági fellendülést. – Azt szeretnénk, hogy békében éljünk, és nagyobb legyen a szelet kenyér – ennyit szeretnénk, semmi mást – hangsúlyozta Tamás Sándor, aki Jakab Orsolya kérdésére, hogy székelynek tartja-e magát, egyértelmű igennel válaszolt. – Az, hogy mi van a génjeinkben, nem tudhatjuk pontosan. Ami a legfontosabb, hogy mit érzünk a szívünkben. Ha az ember azt érzi, hogy ehhez a nemzetközösséghez tartozik, akkor székely – tette hozzá.

Hasonlóképpen székelynek tartja magát kollégája, Péter Ferenc is. Mint mondta, bűn lenne megtagadni a szüleink, nagyszüleink, őseink eredetét. – A megmaradásunk egyik fontos záloga az erős hit volt. Ha ilyen hosszú ideig meg tudtunk maradni ezen a területen, és a közösségeink olyan erősek maradtak, ebben óriási szerepe volt a hitnek és az egyházaknak. Hogy milyen a székely ember? Elsősorban szereti azt az otthont, amelyet magának létrehozott, és próbál azért dolgozni, hogy egyre élhetőbb legyen. Büszkén mondhatom, hogy székely vagyok, és ezért a területért dolgozom – jelentette ki a Maros Megyei Tanács elnöke.

– Igen, székely vagyok, szeretek székely lenni, székelyek között, székely felmenőkkel nőttem fel – csatlakozott kollégáihoz Bíró Barna Botond is, aki a poén kedvéért megjegyezte, mostanában sokan megkérdőjelezik az igazi székelységét, mivel néhány éve úgy döntött, többé nem fogyaszt alkoholt, és azóta falunapokon furcsán néznek rá, hiszen a köztudatban az él, hogy egy igazi székely nem utasítja vissza a pálinkát. De makacsok vagyunk mi, székelyek, és én ehhez makacsul ragaszkodom – jegyezte meg a frissen megválasztott tanácselnök, aki szerint a székely nemzet alaperőssége, hogy szükségben összefog. – Várom, hogy mikor jön el az az idő, amikor ha nincs is baj, össze tudunk fogni, mert akkor lesz igazán nagy társadalmi és gazdasági áttörés Székelyföldön – tette hozzá Bíró Barna Botond.

Péter Ferenc szerint a székely közösségek a legzordabb környezetben is meg kellett éljenek, és fenn tudták tartani a családjukat, a közösségüket, talán kétszer-háromszor annyit kellett dolgozzanak, mint egy regáti, egy mezőségi vagy olyan területen élő ember, ahol a föld olyan volt, hogy akár kézzel is meg lehetett művelni. De ennek ellenére megmaradtak évszázadokon keresztül, hiszen kitartóan, fáradtságot nem ismerve dolgoztak.

Hasonlóképpen vélekedik Tamás Sándor is, aki szerint a történelem megtanított arra, hogy miként kell a vékony jégen járni, hogy nem csak a főutcát, de a mellékutcákat is ismerni kell, mindig az irány a fontos.

Inkább székely, mint magyar?

Jakab Orsolya kérdésére, hogy könnyebb-e ma Romániában székelynek vallani magunkat, mint magyarnak, Bíró Barna Botond rámutatott, nem úgy merül fel a kérdés, hogy vagy-vagy, hanem a kettő kiegészíti egymást. – Mi a magyarságunkat teljes mértékben vállaljuk. Amikor Bukarestben harcolunk, amikor a közösségi jogainkért küzdünk, akkor az erdélyi magyarság jogaiért küzdünk. Ez egy identitás, egy velünk született, minket alakító, minket meghatározó tényező, és nem látom, hogy vagylagos lenne, a kettő kiegészíti egymást – emelte ki.

– A magyar közösség része vagyunk, akárcsak a kárpátaljai, valamint felvidéki magyarok, és az is kell hogy maradjunk – tette hozzá Péter Ferenc. Mint mondta, Maros megyében, ahol egyharmad körül van a magyar lakosság aránya, két dologra kell vigyáznunk, egyrészt, hogy mindig békében éljünk együtt, másrészt pedig, hogy a lemorzsolódást minél inkább megakadályozzuk. Ezért fontosak az oktatási, kulturális intézményeink, az egyházak – világított rá a Maros megyei önkormányzat vezetője.

A beszélgetésen a három megye vezetői több ízben is az együttműködés jelentőségét hangsúlyozták mind a megyék, mind az egyes nemzetiségek között. Bíró Barna Botond megjegyezte, Hargita megyében 15 százalék a román lakosság aránya, és meggyőződése, hogy az együttműködés terén példaértékű módon nyitottságot és partnerségre való hajlandóságot kell mutatni a román közösség irányába, hiszen csak akkor tudjuk elvárni, hogy ezt Bukarestben irányunkban is megtegyék. – Abban hiszek, hogy ha Székelyföld gazdasága fejlődik, az jó Romániának, és ha Románia fejlődik, az jó a Székelyföldnek is. Ezen elv alapján kell megszervezni az együttműködést – fejtette ki a véleményét Hargita megye önkormányzatának vezetője.

Van reális igény, de nincs meg a kontextus

A moderátor, Jakab Orsolya felvetésére, miszerint úgy tűnik, mintha az elmúlt években igencsak elhalkult volna az addig oly sokat emlegetett autonómiatörekvés hangja, Tamás Sándor elmondta, úgy lehet Székelyföldön területi autonómia, hogy mi, akik ezt szeretnénk, megfogalmazzuk világosan, hogy mit szeretnénk. Továbbá a működéséről szóló jogszabályt a parlament többségének el kell fogadnia. Ez azt jelenti, hogy meg kell győzni a román pártok többségét, hogy ezt elfogadják. Világos, hogy ez nem lehetséges nemzetközi nyomás, támogatottság nélkül. Ez a három rendkívül fontos dolog szükséges ehhez – hangsúlyozta a Kovászna megyei tanácselnök, aki szerint ugyanakkor azt is látni kell, hogy a világban az utóbbi években hatalmas változások történtek: egyrészt jelentősen felerősödött a terrorizmus és a migráció, másrészt komoly háborúk törtek ki világszinten és térségünkben, amelyek megelőzik a mi, sajátos ügyeinket. – Van reális igényünk, azonban nincs meg az a kontextus, hogy ezt meg lehessen valósítani – tette hozzá. Bíró Barna Botond szerint az autonómiatörekvés egy hosszú folyamat, elindultunk ezen az úton, volt, amikor előre léptünk egyet, volt, amikor visszaszorítottak, de a cél nem változott.

Péter Ferenc kiemelte, ebben a pillanatban közigazgatási szempontból Székelyföld nem létezik. Mi megéljük ezt, tudjuk, hogy van, de a román törvények, a román alkotmány szerint nem létezik külön közigazgatási egységként. Mint mondta, az ország új regionális felosztása napirendre van tűzve, és nagyon fontos számunkra, hogy milyen erőt fogunk képviselni az elkövetkező időszakban, hogy az új közigazgatási reformban sikerül-e kiharcolni, hogy a székelyföldi megyék közösen alkossanak egy olyan régiót, ahol közigazgatási szempontból is meglesz a szerepünk és az erőnk – hangsúlyozta a tanácselnök, majd hozzátette, a három székelyföldi megye nagyon sokat dolgozott együtt az elmúlt években, főleg kulturális, sport-, illetve különféle rendezvények terén, megpróbáltak mindent megtenni annak érdekében, hogy a Székelyföld, annak értékei minél láthatóbbak legyenek, a térséget turisztikai szempontból is népszerűsítsék, nemcsak az országban, hanem nemzetközi szinten is. – Meg kell tegyünk mindent azért, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy közigazgatásilag, politikailag ne legyen befolyásunk a közösségünk életére, ami egy rosszul sikerült közigazgatási reform esetén könnyen előfordulhat – hívta fel a figyelmet Péter Ferenc.