Székely hagyományok napja az Őszi harmóniában

Felemásra sikerült a kulturális összeborulás a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal által szervezett Őszi harmóniák elnevezésű rendezvény keretében első alkalommal sorra kerülő Székely hagyományok napján. Ugyanis jó az, hogy végül egységesen jelezhettük a többségnek, hogy bár egy országban élünk, de sajátos, önálló kultúránk van, amely területileg is jól behatárolható, azonban még nem kaptunk elég hangsúlyos rangot, helyet és szerepet egy olyan rendezvénysorozaton, amelynek kijelentett célja a kultúrák közötti harmónia megteremtése volt. 

Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete vállalta fel, hogy a polgármesteri hivatal által egyhetesre nyújtott rendezvény – korábbi bor- és kézművesvásár – programjai között helyet kapjon a székelyföldi hagyományok napja is. Ezzel kapcsolatban a megnyitót megelőzően Peti András alpolgármester, a városi szervezet elnöke tartott sajtótájékoztatót, ahol többek között elmondta, tekintettel arra, hogy első alkalommal került sor erre az önálló rendezvényre, nehézségekbe ütköztek. Egyrészt nem igazán jelentkeztek kézművesek, de a termelők is távolmaradtak. Ezt részben a gazdasági helyzettel indokolták. A megkeresett és felkért civil szervezetek képviselői közül pedig, talán előző évi tapasztalataikból kiindulva, voltak olyanok, akik azt állították: veszélybe kerülnek ezek a tevékenységek a multikulturális környezetben. Ezzel kapcsolatosan a Népújság arra volt kíváncsi, hogy a magyarság szempontjából melyik a szerencsésebb kulturális jelenlét, amikor önálló rendezvényt szervezünk, mint a Forgatag, vagy integrálódunk egy már meglévő multikulturális rendezvénysorozatba? 

Peti András kifejtette, azt a kérdést kell feltegyék a szervezők, hogy mi a cél, mit szeretnénk üzenni egy ilyen rendezvénnyel: növelni a szakadékot, vagy lerombolni falakat, az előítéleteket? Fontosnak tartjuk, hogy nyissunk, ezért jelen kell lennünk az ilyen jellegű megnyilvánulásokon is – mondta az alpolgármester. 

S hogy ez mennyire sikerült, igazolja az is, hogy a Székely hagyományok napjának sátrai a stadion mögött, a Liget egyik elég eldugott szegletében kaptak helyet, ami nem volt megfelelően jelezve. Hét kézműves és mindössze három őstermelő kapott helyet egy kicsi színpad körül, amelyet azért ácsoltak össze, mert délelőtt a hangpróbák miatt nem lehetett helyük azoknak a fellépőknek, akiket a hagyományok napjának szervezői kértek fel. Akik becsületére legyen mondva, a körülményekhez képest, amit lehetett, összehoztak. Többek között volt böllérverseny, borkóstoló, bemutatták a magyar kutyafajtákat. Innen rajtolt a Székelyföld Napok keretében megszervezett régi gépkocsik ralija is, miután egész délelőtt meg lehetett szemlélni a járműveket. Sikeresek voltak a családos programok is, hiszen a rendezvényen nagyon sok gyerek kipróbálhatott különböző kézműves-foglalkozásokat. Igen népszerű volt a reflexíjászverseny és a Kerecsensólyom hagyományőrző egyesület által felállított jurta is. Jelen voltak sátraikkal az Unitarcoop és a Talentum alapítvány, a Lurkó Kuckó, a Milvus és a Málnássy László Gombászegyesület, az MMIKE és a Mifike Református Ifjúsági Közösség stb. A kis színpadon fellépett a Tipegő néptánccsoport, Póra Zoli és a Stone Hill, valamint a Kővirág együttes. 

A nagyszínpad programjába sikerült beiktatni a Kikerics, a holtmarosi és a Csurgó hagyományőrző néptáncegyütteseket és Vigh Ágnes nótaénekest. Szombaton délután a városi szervezet meghívottjaként lépett fel többek között a Chrome, a Vecker, a Koszika&the Hot Shots, valamint Vizi Imre és az est díszvendége, a magyarországi Magna Cum Laude együttes. 

A sajtótájékoztatón Peti András elmondta, az RMDSZ önkormányzati frakciójának és a művelődési bizottság tagjának, dr. Kikeli Pálnak volt az ötlete, hogy a polgármesteri hivatal minden évszakban szervezzen egy nagyobb rendezvényt, amelyen elsősorban a városban létező művelődési intézményeknek, civil szervezeteknek biztosítsanak fellépési, bemutatkozási lehetőséget. Hogy ezt sikerül-e kivitelezni, s ezeken belül a magyar közösség hangsúlyozottabb jelenlétet tud-e majd felmutatni, mindannyiunktól – kultúracsinálóktól és -fogyasztóktól – függ. Az első próbálkozás megvolt.