Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-12-02 12:57:52
A „legnagyobb magyart” mint szerelmes férfit, gyermekeit nevelő apát, barátot ismerhetik meg azok, akik elolvassák a Széchenyi mint magánember című tanulmánykötetet.
A kiadványt, amelyet szerdán mutattak be a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában, a Logod Bt. jelentette meg 500 példányban.
Mint a Széchenyi Emlékbizottság sajtóanyagában olvasható, tavaly emlékeztek meg Magyarországon gróf Széchenyi Istvánról halálának 150. évfordulóján. Ennek kapcsán kétszáznál több rendezvényre került sor országszerte és a határokon túl. Számtalan tudományos tanácskozáson, előadáson, irodalmi esten idézték fel a „legnagyobb magyar” alakját, ezek sorába tartozott a Széchenyi Emlékbizottság által tavaly megrendezett Széchenyi mint magánember című tudományos konferencia is.
A felkért előadók Széchenyi István magánéletének egyes területeit vették górcső alá, nem a korabeli intimitásokat keresve, sokkal inkább azzal a szándékkal, hogy betekintést adjanak a gróf mindennapi életébe, személyiségfejlődésének állomásaiban. A konferencia előadásai most önálló kötetben jelentek meg, amely kilenc tanulmányt tartalmaz.
A szerzők olyan helyzetekben mutatják be Széchenyi Istvánt, amikor „nem felajánl, épít, teremt, alkot, tesz, hanem egyszerű ember: utazik, sportol, ír, vagy olvas.” Megismerhető a szerelmes férfi, a gyermekeit nevelő apa, a barát szerepében is.
Pelyach István történész, a kötet szerkesztője így vall: „Szükség van arra, hogy a köz előtt egy kicsit leszállítsuk arról a magaslatról, amelyre kortársai, a romantikus történetírás vagy olykor a politikai akarat emelte. Ez nem azt jelenti, hogy kétségbe vonnánk kivételes alkotói tehetségét, politikusi kvalitásait, sokkal inkább azt, hogy emberi, olykor gyarló emberi mivoltát is meg kell ismerni és ismertetni. Az »ember« mindig jobban érdekli az utókort, mint az utánozhatatlan »hős«. Az »embert« meg lehet érinteni, meg lehet érteni, azonosulni lehet vele, vagy el lehet utasítani, hiszen hozzánk hasonlóan a földön jár, érzelmei vannak, s olykor még téved is”.