Százarcú múzeumi éjszaka

Gondoktól szabadult, boldog békeidejüket élő marosvásárhelyiektől hullámzott szombat este Bernády városának főtere. Az egész napos, vasárnapba nyúló múzeumi „éjszaka” első fele, mint minden évben, ezúttal is elsősorban a kis- vagy nagyobb gyerekes családokról szólt.

Fotó: Nagy Tibor

Gondoktól szabadult, boldog békeidejüket élő marosvásárhelyiektől hullámzott szombat este Bernády városának főtere. Az egész napos, vasárnapba nyúló múzeumi „éjszaka” első fele, mint minden évben, ezúttal is elsősorban a kis- vagy nagyobb gyerekes családokról szólt. A délelőtti, kora délutáni órákban modern román és klasszikus magyar festők műveit reprodukáló óriáskirakósok vártak a gyerkőcökre a Művészeti Múzeumban – elsőként Ştefan Luchian Virágok kancsóban című alkotása rajzolódott elő a festmény alatt, a földön –, a Kultúrpalota kistermében római katonákat ábrázoló kifestősöket színezhettek, illetve a hajdani római gyerekek malomjátékát, az ismert táblajátéknál több variációs lehetőséget kínáló rotát is kipróbálhatták a látogatók. A várban kialakított homokos ásóhelyen ovis és kisiskolás „régészek” kutattak elrejtett kincsek után, időnként pedig „üzleti ajánlatok” is elhangzottak, ha a saját „leletnél” az ismerős-ismeretlen „munkatársé” jobban tetszett. Aki már eléggé feltarisznyálta magát parányi katonákkal, állatfigurákkal, kancsóval és gyöngyszemekkel, beállhatott a ládamászók sorába vagy agyagozás közben pihenhette ki a régészkedés izgalmait. A természetrajzi és a néprajzi múzeumban is nagy volt a nyüzsgés, előbbi udvarán dinoszauruszokkal kapcsolatos ismereteiket gazdagíthatták, sőt, tojás- és tökmaghéjból életre is kelthették a papírlapokra nyomtatott őslényeket a gyerekek, utóbbiban teljes gőzzel üzemeltek a gyöngyfűző, képkeretfestő műhelyek. Egyetlen helyszín sem bizonyult érdektelennek, de ha mégis rangsorolni kellene a legkeresettebb élményforrásokat – a látogatottságra vonatkozó hivatalos adatok nélkül –, feltételezhetően a Leonardo da Vinci találmányait bemutató kiállítás vinné el a pálmát, amelyet, úgy tűnt, egyetlen korosztály sem hagyott ki a múzeumi éjszakából. Éjfél előtt pár órával és pünkösd vasárnapjának első órájában a lézerbetűktől fénylő sétálóutcán sziesztáztak vagy a Kultúrpalota kistermében kolozsvári egyetemisták számítógépes programjával létrehozott virtuális dák múzeumban kalandoztak a marosvásárhelyiek, akik jelenlétükkel ismét bebizonyították: megérdemlik, hogy évről évre pazar asztal terüljön számukra életterük legtöbbször láthatatlan kincseiből.