Száz éve halt meg Manfred von Richthofen, az első világháború legsikeresebb pilótája

Száz éve, 1918. április 21-én vesztette életét légi harcban Manfred von Richthofen, az első világháború leghíresebb pilótája, aki vörösre festett gépével nyolcvan párbajban győzedelmeskedett.

1892. május 2-án született porosz junkercsaládban, így megillette a Freiherr titulus, amelyet magyarra báróként fordítanak. Tizenegy évesen került katonai iskolába, melynek elvégzése után az ulánusoknál (könnyűfegyverzetű, lándzsával ellátott lovas fegyvernem) szolgált. Az első világháború kitörése után az orosz, majd a nyugati frontra vezényelték, s rögtön kitűnt bátorságával. A gépfegyver és a szögesdrót akadályok azonban lehetetlenné tették a lovas hadviselést, Richthofen hamarosan a gyalogosok mellett szorongott a lövészárokban. Amikor áthelyezését kérte, szállásmesteri beosztást ajánlottak fel neki, amelyet felháborodva utasított el, feletteseinek ezt írta: „nem azért jöttem a háborúba, hogy tojásokat és sajtokat gyűjtögessek”.

Végül a formálódó légierőhöz osztották be, jóllehet kezdetben alkalmatlannak vélték: pilótaengedélyét csak nehezen szerezte meg, első felszállásakor összetörte gépét és a légiirányítók épületét. Két testvére is pilóta lett, Wolfram nevű öccse a spanyol polgárháborúban a Condor légió parancsnoka volt.

A keleti fronton végzett felderítő missziók után Franciaország fölött indult éles bevetésekre. A pilóták akkoriban jobbára közelharcot vívtak, amelynek kimenetelében sokat számított a bátorság, a manőverezőképesség és a helyzetfelismerés. Első ellenfelét Champagne fölött lőtte le, de mivel a gép a francia vonalak mögé esett, a „szabályok” szerint nem könyvelhette el légi győzelemnek, de beosztották a német pilótaász, Oswald Boecke formálódó elit egységéhez. Első légi párbaját 1916. szeptember 17-én nyerte meg, a diadal után ezüstkupát rendelt, amelybe a dátumot és az ellenséges gép típusát vésette. Ezt a szokását sokáig megtartotta, csak a hatvanadik kupa után hagyott fel vele, amikor berlini ötvöse már nem jutott ezüsthöz, az ónkupát pedig nem tartotta magához méltónak.

1916 novemberében tizenegyedik légi harcában hosszú és heves küzdelem után legyőzte a legnevesebb brit pilótát, Lance Hawker őrnagyot, ezzel legendává vált. Tizenhatodik győzelme után megkapta a legmagasabb német katonai kitüntetést és saját egység élére került. Légi századát rendkívüli mozgékonysága és a rikító színekre festett gépek miatt az újságok „repülő cirkuszként” emlegették. Richthofen egy vörös színű, háromfedeles Fokker géppel repült, ezért nevezték el a franciák vörös ördögnek, az angolok pedig vörös bárónak – ez utóbbi vált fogalommá. Ha csak tehette, kerülte a bravúrokat és a kockázatokat, hideg fejjel, pontosan taktikázva aratta egyik diadalt a másik után. A vörös báró csak 1917 áprilisában 22 brit gépet lőtt le, volt olyan nap, hogy egymás után négyet.

1917 júniusában bevetés közben fejlövést kapott, az orvosok minden erőfeszítése ellenére sem gyógyult fel teljesen, ettől kezdve orrvérzés, kínzó fejfájás gyötörte. Betegágyán megírta önéletrajzát, amelyben nem fukarkodott saját maga dicséretével. „Minden, ami az égben van, hozzám tartozik” – írta. A könyv Németországban bestseller lett, még angolra is lefordították, igaz, erősen cenzúrázva.

A német háborús propagandagépezet alakját emberfölöttivé növesztette, azt terjesztették, hogy az angolok külön egységet állítottak fel lelövésére, s hogy aki harcban végez vele, azonnal megkapja a Viktória-keresztet. Mivel a vezetés attól tartott, hogy hírneve miatt halála katasztrofális hatással lenne a háborús morálra, megpróbálták rábeszélni az irodai munkára. Ő erre nem volt hajlandó, tovább folytatta a repülést, 1918 áprilisára már nyolcvan dokumentált (vélhetőleg összességében száznál több) győzelemmel dicsekedhetett, még a halála előtti napon is két gépet lőtt le. A hadviselő felek soraiban senki nem könyvelhetett el ennyit, az utána következő francia pilóta 75 diadalt ért el.

A huszonöt éves pilóta utoljára 1918. április 21-én emelkedett a levegőbe. A Somme folyó közelében, az ausztrál gyalogság állásai fölött harminc gép részvételével vívott légi ütközetben egy kanadai újoncot üldözött alacsony magasságban, amikor gépét találat érte. A brit légierő szerint a halálos lövést a kanadai Roy Brown repülő százados adta le, az ausztrálok szerint viszont egy Cedric Popkin nevű őrmester a lövészárokból. A báró még le tudta tenni gépét a mezőn, de percekkel később belehalt sebeibe.

A britek ünnepélyes temetést rendeztek számára, koporsóját hat díszegyenruhás tiszt vitte, sírjánál díszegység adott sortüzet. A szinte teljesen épen maradt repülőgépet viszont teljesen darabjaira szedték az emléktárgyra vadászó katonák. A holttestet 1925-ben a franciaországi temetőből a családi sírboltba helyezték át, nem sokkal később a nácik pompázatos külsőségek között Berlinben temették újra el. Manfred von Richthofen 1975 óta Wiesbadenben, testvérei mellett nyugszik. Alakja a populáris kultúra része lett, életéről számtalan képregény, regény, film, sőt még tucatnyi sláger is készült, növényeket és pizzát neveztek el róla, s természetesen számítógépes repülőszimulátor programokban is lehet repülni vele. (MTI)